Fallas, amikor kötelező a tűzzel játszani

Valencia grandiózus ünnepe, nagy eséllyel indulhatna dobogós helyezésért, ha egyszer, bármilyen okból is, de megpróbálnánk rangsorolni a spanyol fiestákat. Visszatekintve a XVIII. század ácsműhelyei előtt égő kis máglyákra, tényleg csak csodálni lehet, hogy az azóta eltelt sok év alatt, a város lakói miként „lobbantak lángra” a helyi tradíció iránt, aminek tüzét máig nem lehet kioltani. A Fallas történetében ez az év külön emlékezetes marad, hiszen 2017-ben először az Unesco, Szellemi kulturális világörökség védjegye birtokában ünnepelhettek.

fallas_valencia.jpg

A valenciai ácsok és asztalosok, védőszentjük, Szent József (március 19.) előtt tisztelegtek a műhelyeik ajtajában égő máglyákkal, amit a lehulló, és selejtes faanyagaikból raktak. A XVIII. század végére, Spanyolországban egyre több helyen veszik át más európai országok télbúcsúztató szokását, miszerint szegényesen felöltöztetett bábukat (pelele) égetnek el szimbolikusan. Az ácsmesterek hittek a tűz tisztító erejében, ezért saját maguknak kezdenek bábukat faragni, hogy azok elégetésével, jelképesen megszabaduljanak a tél nehézségeitől, és egyben köszöntsék a tavaszi megújuló életet. A szokás kialakulása után, a városi mesterek hamarosan versengeni kezdtek egymással, a bábuk elvesztették hagyomány szerinti csúf kinézetüket, és inkább egymást kigúnyoló figurákat faragtak, viszont törekedve, hogy minél élethűbb és szebb munka kerüljön ki a kezük közül.

Később a barriok –városnegyedek- mesterei összefogtak, és már a város, illetve az ország megbotránkoztató történéseit elevenítették meg, az egyre nagyobb, és összetettebb közös faragványaikkal. A versengés továbbra sem állt le, ezért a csapatok művészeket fogadtak fel, a mind mesteribb alkotások megtervezéséhez. A Fallas történetében örökre emlékezetes marad az a legvitatottabb szobor, amit a híres katalán művész, Salvador Dalí tervezett (1954), és aminek megépítése a kor technikai lehetőségeivel, és megoldásaival egy igazi kihívást jelentett. Ennek ellenére az alkotás ugyan elkészült, de a közönség egyszerűen nem tudta értelmezni a „Szürrealista Bikaviadal” megjelenítését, kritikák tömkelege zúdult az építtető csapat nyakába, és nagyratörő terveik csúfos kudarcba fulladtak.

dali_fallas.jpg

"Corrida de toros surrealista" - Salvador Dalí (1954)

A Fallas első írásos emléke egy 1784-ből származó hatósági irat, amelyben a máglyák elrendezését szabályozzák, elsősorban tűzvédelmi szempontokból. Ugyanakkor, lakossági kérésre (!), először csak 1891-ben rendelnek ki hivatalból tűzoltókat, hogy felügyeljék az égő szobrokat. Sajnos a XIX. századból sem maradt fenn sok emlék, a legjelentősebb bizonyítékok a fiesta létezéséről, egy 1860-as grafikai ábrázolás, és két fénykép 1889-ből.

primer-doc-grafica-fallas-1860.jpg

A Fallas 1860-as grafikus ábrzolása

1889-falla-de-la-calle-maldonado-foto-derrey.jpg

A legrégebbi fényképes emlék (Foto: Derrey, 1889)

A XX. század elejétől azonban felpörögnek az események, különböző programokkal bővítik a fiesta palettáját, többek közt, 1921-ben az első Fallasi Bikaviadal megrendezésével. Az egyre ismertebb fiestára lassan az egész ország kíváncsi, így 1927-ben befut az első különvonat, amelyen spanyolok ezrei érkeznek az ország különböző pontjaiból. Az évről-évre felkapottabb ünnepet 1932-től öt naposra bővítik (eredetileg 2 nap volt), de népszerűségét az is igazolja, hogy nem csak több tartományi városban kezdenek el hasonlóan ünnepelni, hanem 1959-ben, Buenos Airesben megrendezik az első tengeren túli Fallast. A Spanyol Polgárháború alatt Dél-Amerikába menekült valenciai emberek, olyannyira nem tudnak elszakadni gyökereiktől, hogy két év múlva, összesen 372 ember érkezik hajón vissza hazájába az ünnepekre.

tren-fallero-1927.jpg

Különvonat érkezése az Estació del Nord állomásra (1927)

1937-ben, a Polgárháború kitörése előtt, ugyan tartottak Fallast, de mindkét fél propaganda szellemű szobrokat vonultatott fel, amiket aztán politikai nézetük védelmezése miatt végül mégsem gyújtottak fel, így ezt az évet a fiesta történetében nem veszik számításba. A háború éveiben (1937-39) az ünnep elmarad, és ezt követően, Franco diktátor uralma alatt cenzúráznak minden politikát célzó gúnyolódást, amely addig a szobrok fő témáját adta. Ezt megelőzően, 1896-ban is hasonló okokból maradt el az ünnep, aminek oka, hogy az egyre élesedő Kubai helyzet miatt szinte minden csapat erre a témára összpontosított. De, a spanyolok ellen -épp március elején- kitörő kubai függetlenségi háborút kritizáló szobrok felállítását a város vezetősége megtiltotta.

falleras.jpg

Valenciai ünneplő nők (falleras) hagyományos öltözete és hajviselete

Ma már évente 800 Fallast állítanak, amelyekre közel 1 millió ember kíváncsi, március 15-19. közt. A szobrok egyes részleteit továbbra is fából faragják ki, azonban a figurák nagy része jól égő papírmaséból készül több hónapon át, amelyek összeállításának lépéseit napokon át követhetjük Valencia utcáin és terein. Az alkotások zöme, az épp aktuális politikai események, és a közvéleményt foglalkoztató hírességek szatirikus ábrázolásai, tehát nem meglepő, hogy ebben az évben lépten-nyomon Trumpal találkozhattunk. És, mint ahogy az amerikai elnök is, évről-évre megkegyelmez egy hálaadási pulykának, így a spanyolok is szavazás útján kiválasztják azt az egy alkotást, amely megmenekül a lángoktól, és a Museo de Fallasba kerül kiállításra. A legjobb alkotásokat 1901-től különbözőképp jutalmazzák, de az első pénzdíjat csupán 1942-ben osztják ki, ami ekkor 3000 peseta volt, míg a nyertes alkotás költsége 22000 pesetára rúgott.

represenat_roma_coliseo_sombrero_ante_la_amenaza_de_atila.jpg

"Attila hun király Rómát fenyegeti"(2017)

 

Az ünnepi sorozat egyik kedvelt programja egy petárdatípusról kapta a nevét. A Mascletá, jóval a hivatalos ünnep előtt, március 1-től veszi kezdetét, amit ezután minden nap 14 órakor megismételnek. A városháza előtti téren, 19 napon át, 19 pirotechnikai cég mutatja be a látványban, és hangerőben közel azonos produkcióját, amely során, 6 perc alatt, 120 kiló lőport füstölnek el. A mutatvány ma már biztonságos, a kordonokkal elkerített petárdaerdők füstjét a tömeg csak messziről figyelheti. Azonban a Mascletá elődje ennél sokkal izgalmasabb volt. 30 utcát átfonó, kábelekre erősített petárdák sorozatos robbanásai elől a spanyolok épp úgy futottak, mintha egy másik közkedvelt programjuk zajlana, amikor az egyetlen cél, hogy gyorsabbak legyenek a nyomukban lihegő feldühített bikáknál.

la-mascleta_-fallas-de-valencia.jpg

mascleta2.jpg

mascleta.jpg

A valenciai tavaszi ünnepsorozatból, természetesen nem hiányozhat a város védőszentje előtti tisztelgés sem, ami itt nem egy megszokott körmenetet jelent. Mivel a Gyámoltalanok Édesanyja (Virgen de los Desamaparodos) a Virágok védőszentjei is, ezért az emberek felajánlásként (Ofrendá) színes virágcsokrokkal járulnak a Virgenről elnevezett bazilika elé. A közel 100ezer csokrot egy 15 méter magas, fából készült vázba tűzik, és a kétnapi munka eredménye egy gyönyörű, virágtengerbe öltöztettet Szent képe. Ezen kívül még egy hatalmas virágszőnyeget is kiraknak, amely a bazilika homlokzatát díszíti. Az utolsó virág betűzése után, egy fél órás tűzijáték (Nit de Foc) veszi kezdetét.

Az 5 nap záróeseménye, a Fallasok elégetése ezek után már csak hab a tortán (Cremá). A 799 alkotás meggyújtása két részletben zajlik, a kisebbek este 10-kor, a nagyobbak pedig éjfélkor lobbannak lángra. A tűz láttán, a spanyolok egyik szeme sír, a másik nevet, hiszen szemük láttára ég porrá az elmúlt egy év munkája, ugyanakkor mi jobb dolog is történhetne velük, minthogy másnap újból nekifogjanak a következő grandiózus fiesta megszervezésébe.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!