Intro az első részből: Mindig érdemes kicsit kilépni kényelmi zónánkból, és ez akkor is így van, ha épp külföldre utazunk. Habár az útikönyvek ezernyi recepttel látnak el minket, hogy időnket kedvünk szerint töltsük el, de olykor, mégis megéri letérni a jól kitaposott turistaösvényekről, és olyan tájakra is elcsatangolni, ahol az ország történelmének különleges helyszíneire bukkanhatunk. Azok az elhagyatott helyek, ahol az idő ugyan megállt, de az emberek, és a romos falak továbbra is őrzik egy letűnt kor emlékeit, igazi felfrissülésként szolgálhatnak a gondosan karbantartott városok, épületek és tengerpartok után. (1. rész - 2. rész)

16. A porcelán babagyár

A gyár épülete eredetileg egy szerzetesháznak adott otthont, aminek alsó szintjén imatermek, az emeleten pedig szobákon kívül, egy szövőműhely is volt. Az épület korai történetéről nem maradt fenn írásos emlék, mivel a Spanyol Polgárháború idején felgyújtottak minden iratot, és könyvet. A helyi legendák szerint, az itt élő szerzeteseket meggyilkolták, testüket pedig egy aknába dobták. A háború után, az épületet egy neves spanyol porcelánművész és szobrász, Ramón Inglés vette meg, aki testvérével karöltve porcelán babák gyártásába kezdett. A gyár két kis falu -Segorbe és Altura- közt fekszik, és a háborúk utáni szűkös időkben mindkét település vezetősége igényt tartott az ipari adókra, továbbá olyan szigorú, és betarthatatlan szabályokat hoztak a gyár működésére, hogy a testvérek a bevételt szinte teljes egészében a kiszabott büntetésekre költötték. A gyakorlatilag ellehetetlenített vállalkozás, és a keresletet rosszul felmérő gyárosok raktáraiban egyre halmozódó porcelán babák költségei, hamar a csőd szélére sodorták a testvéreket. A babagyáron így is sikerült továbbadniuk, egy politikailag jobb kapcsolatokkal rendelkező nőnek, aki viszont tulajdonba vétel után olyan súlyosan megbetegedett, hogy képtelen volt a gyárat újra üzembe állítani. A gyár területe szabadon látogatható, a polcokon öntőformák, a földön babák karjai és lábai hevernek szerte szét. A gyártósorok pedig továbbra is őrzik azt a pillanatot, amikor a gyárban végleg lekapcsolták az áramot.

17. Granadilla, ahol a víz az úr

Granadillát a IX. században muzulmánok alapították, Granada néven. 1160-ban, II. Ferdinánd leóni király visszahódítja a térséget, és a település köré azonnal egy védelmező városfalat építtet, mivel a falu az ún. Vía de la Plata, vagyis az ókori kereskedők zarándokútján, de továbbra is kiemelkedő szereppel bíró Ezüst Úton feküdt. A falu nevét 1492-ben változtatják Granadillára, amikor a Katolikus Királyok visszafoglalják a móroktól a ma Granada néven ismert várost. Csakúgy, mint az első részben említett Escó esetében, Granadilla (Cáceres) is áldozatul esik Franco diktátor vízreformjainak. Gabriel y Galán víztározó és duzzasztógát építési tervei lenyűgözőek voltak ugyan, de ezek szerint a gyönyörű, ódon várfallal körbevett település, és annak környéke teljesen víz alá került volna. A 9 évig tartó munkálatokat 1952-ben kezdték el, és csak az átadást megelőző évben, 1960. június 24-én jelenti be a kormány az egész település önkényes államosítását. A lakókat azonnali kiköltözésre szólítják fel, annak ellenére, hogy már tisztán látszott a mérnökök tévedése, ugyanis Granadilla mintegy félszigetként nyúlik be a víztározóba, amelynek vize azóta sem lepte el sosem ezt a kis falut. (TIPP: ha kíváncsi vagy a falura, érdemes a Madridtól nem olyan távolra lévő, egy Jerte-völgyi kirándulással összekötni!)

18. Lemóniz - A fantom atomerőmű

Észak-Spanyolországban, a Bilbaótól 30 km-re található fantom-erőmű két atomreaktorába soha egy gramm urán sem került. Az Urdaibai természetvédelmi körzet területén lévő komplexumot sok kilométernyi rozsdás szögesdrótkerítés övezi, és csupán a biztonsági cég szünet nélkül járőröző embereinek léptei hallatszanak ki. Építését 1972-ben kezdték el, szintén Franco tábornok ipari, modernizációs projektjei részeként. A kezdeti munkálatokat sem az első, ’73-as olajválság, sem az a tény nem állította le, hogy a hivatalos engedélyek nagy része bizony hiányzott. Majd csak 10 év múlva, 1982-ben állítják le az erőmű építését, a helyi lakosság tiltakozása, de főleg az ETA baszk szeparatista terrorszervezet merényletei, és folyamatos támadásai következtében. Az erőmű lerombolását követelő ETA összesen 40 merényletet követett el, amelyek 5 emberi áldozatot követeltek. Bombamerényletek során 3 munkás meghalt, de a terrorszervezet ennél sokkal durvább eszközöktől sem riadt meg. ’81-ben elrabolták az egyik főmérnököt –José María Ryan-, akit egy hét fogva tartás, és brutális kínzások után tarkón lőttek. Majd 15 hónappal később, az áldozat posztját betöltő projektvezető mérnök -Ángel Pascual Múgica-, megkötözött holtestére is egy elhagyatott helyen találnak rá. Ezek után, az ekkor aktuális politikai vezetőség még mindig folytatni akarja az építést, de egy hónap múlva a választásokon nyer az ellenzéki PSOE (Spanyol Szocialista Munkáspárt), más projektekkel együtt leállítják az építkezést, ami addig 5,8 milliárd euróba került. A gyár 55.000 négyzetméternyi területe természetesen nem látogatható, de tervben van egy tematikus park kialakítása, ami az energia ipart és tudományt mutatná be.

19. InTempo - Az üres felhőkarcoló

A hírhedt üdülőváros, Benidorm, az 1950-es években hirtelen rohamos fejlődésnek indult, és a kis halászfalu, egyszeribe az égig érő épületek dzsungelévé válik. Az alkoholra és szexre szomjas angol külföldi turisták olyan elképesztő számban érkeztek ide, hogy hamarosan Benidormot Európa Manhattanjeként emlegették, ami a legtöbb szállást tudhatta magáévá a Földközi-tengeren. A szállodákat, és lakóingatlanokat építtető befektetők pénze sosem látszott elapadni. Az InTempo grandiózus projektjét 2006-ban mutatták be, és az építkezést 2007. május 2-án el is kezdték, cseppet sem törődve a már érezhető gazdasági válság előszelével. A cél nem kevesebb, mint az ország legmagasabb mega-lakóházának megépítése. A kivitelezés során a tervek ugyan többször változtak, de az elkészült 47 emeletes, 192 méter magas épület, így is Spanyolország 5. legmagasabb felhőkarcolója lett. Annak ellenére, hogy csupán a tervek alapján, a 269 lakás közel felét sikerül kb. 6000 euros négyzetméteráron (igen, annyi :) 1,5 millió forint) értékesíteni, a bonyolult kereszt hitelek, a csalók, egy bedőlt bank, és az ingatlanfejlesztő tulajdonosok egymás ellen fordulásának szövevényébe berepülő, és a gazdasági krízis által felfújt ingatlan-lufi végül akkorát durrant, hogy 2014-ben, a már 94%-ban felépült felhőkarcoló építkezését le kellett állítani. 2016-ban, 93 € millióért talál új gazdára az InTempo, de továbbra sincs mozgolódás az épület körül.

19+1. Az elsüllyedt amerikai csillag

A híres amerikai hajóépítész, Francis Gibbs által épített hajót, több mint 1800 fő, továbbá 650 fős legénység szállítására tervezték. 1940-ben bocsátották vízre, majd két év múlva az amerikai haditengerészet szolgálatába állították. A II. Világháború után, a hatalmas hajót kabinokkal bővítették, és pár évig utasszállítóként működött, de szerencsétlen módon ’74-ben összeütközött egy repülőgép-hordozó hajóval. Mielőtt a javítási munkákat befejezték volna, a hajó ismét útnak indult, de a beszivárgó vizek miatt az utasok visszafordíttatták a hajót. Ezt követően, a többszörös tulajdonos csere sem tette meg hatását, sosem lett belőle luxus szállodahajó, ami méltó utódja lehetett volna a Titanicnak. A kudarcok, és egy újabb tulajdonos váltás után, Bejrút városa úszó börtönhajóként akarta hasznosítani, de végül mégis elálltak a tervektől. 1993-ban, utolsó gazdája, vontatóhajókkal próbálta Thaiföldre vinni, de a javítási munkálatokra sosem érkeztek meg. Az út során viharba kerültek, és az elszabadult American Star a Kanári-szigeteknél zátonyra futott, és kettétört. A hatalmas roncshajóról időközben minden rész leszakadt, ma már csak a tenger áramlásától függően bújik elő néha egy-egy roncsdarab.

További érdekességekért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!