Az élet napos oldala!

Spanyolban Otthon

Diego és Isabel, a spanyolok örök szerelmespárja

2017. február 16. - kasa heni

Teruel (Aragónia) megigéző városa négy dologról híres. Spanyolország legjelentősebb mudéjár stílusú emlékműveit felvonultató óvárosi részt, az UNESCO 1986-ban a Világörökség részévé nyilvánította.₍₁₎ Egy képzeletbeli népszerűségi listán, az Európa Unió által is elismert, eredetiség védjeggyel büszkélkedő terueli sonka, talán csak egy hajszállal előzi meg a helyi, jellegzetes zöld kerámiáit.₍₂‚₃₎ De, amiről vitathatatlanul a leghíresebb, hogy Teruel a spanyol szerelmesek városa.₍₄₎

bodas_de_isabel1.jpg

Minden országnak megvan a saját történelmi, és/vagy irodalmi szerelmes párja, akiknek be nem teljesült szerelmük, és általában ennek egyenes vonzataként, tragédiájuk története, több száz éve tartja lázba, a szerelmes, és a magányos szíveket egyaránt. Nincs ez másképp Spanyolországban sem, ahol Diego de Marcilla és Isabel de Segura "haláli" története különösebb akadályok nélkül állja ki az idő próbáját, olyannyira, hogy minden évben, Valentín napot követően, azaz február harmadik hétvégéjén (csütörtöktől-vasárnapig) rájuk emlékezve ünnepel Teruel egész városa.

Az elfogult spanyolok szerint a világ legszebb, és legmeghatóbb szerelmes históriának lehetünk itt tanúi. 2017-ben, 20. alkalommal elevenítik meg a legenda eseményeit, de idén, a tragédia 800. évfordulóján, egy igazán különleges ünneplést terveznek. Teruel egy hamisíthatatlan középkori várossá alakul át, ahol 5000 fős "kiszolgáló" csapat fog gondoskodik arról, hogy valóban egy XIII. századbeli helyen érezzük magunkat. Az idő kerekét, középkori vásárosok, harci bemutatók, szentelt sör, fejünk felett elrepülő vadászsólymok, és egy eredeti lovagi torna (erre a belépő 9 euros) rendezésével tekerik vissza. Akik aktívan is részt szeretnének venni, azok nyugodtan felpróbálhatnak egy páncélt, vagy beleshetnek a különböző régi kézművesek életébe, kipróbálva a sarukészítés, kosárfonás, patkókészítés, kenyérsütés, vagy akár a kardélezés fortélyait is.

Előzetes becslések szerint a város fele, vagyis 17000(!) lelkes terueli lakos ölt majd magára korhű ruhát, hogy így járuljon hozzá a város egységes képéhez, és romantikus hangulatához. De azért, hogy igazán autentikus legyen a fiesta, a város utcái egy élő színházzá alakulnak át. Az egyedi díszletet biztosító gyönyörű mudéjar épületek közt, két nap alatt, közel 400 színész segítségével elevenítik meg Diego és Isabel történetét. A mondhatni friss hagyományokkal rendelkező terueli ünnep, -nemzetközi szinten is- hatalmas népszerűségre tett szert az elmúlt években, így nem csoda, hogy a Bodas de Isabel fiesta megkapta a Spanyol Nemzeti Turisztikai Érték kitüntető címét.

De most már nézzük, mi is történt itt a XIII. század elején? Diego de Marcilla és Isabel de Segura, mindketten jómódú család gyermekei voltak. A gyerekkori játszópajtások közt, ifjú korukra forró szerelem szövődött, és az egész város biztosra vette, hogy a menyegzőre is mihamarabb sor kerül. Azonban, a fiú szüleinek vagyonát -amit mezőgazdaságból szereztek-, egy sáskajárás mind elvitte. A veszteség után, Isabel szülei elutasították, hogy lányuk frigyre lépjen a már csak középosztálybelinek számító Diegóval. Az ifjú legény ebbe semmiképp nem tud belenyugodni, tehát nagy tervekkel, és mégnagyobb lelkesedéssel elindul, hogy részt vegyen az országban éppen zajló, mórok elleni csatákban. Úgy gondolta, hogy bátorságával bizonyítja szerelmét. Arra számol, hogy győzedelmes tetteivel saját rangot, földet, és vagyont fog szerezni, amelyek birtokában hősként fog visszatérni szülővárosába, így kiérdemelve újra a lány kezét.

teruel6.jpg

Isabel egyebet nem tehetett, minthogy elfogadta szerelme tervét, és hűségéről biztosította őt. Legalábbis 5 kerek esztendeig. Az évek alatt viszont a fiúról semmilyen hír sem érkezik. 4 év után, Isabel, apja nyomására elfogadja egy nemesi származású férfi házassági ajánlatát, de titkon még mindig bizakodva szerelme hazatérésében, azzal a kikötéssel, hogy az igent” csak az 5 év leteltével mondja ki. Az idő pedig vészesen telik, és hír továbbra sincs Diegóról. Majd mindenki legnagyobb meglepetésére, a fiú, egy délután, büszkén és gazdagon lovagol be Teruel városába. Azonban sajnos elkésett. Isabel ugyanaznap délelőtt már hozzáment a nemeshez. A lány menekülve hagyja ott a lakodalmi forgatagot, és bánatában szobájába menekül. Diego sem sokkal boldogabb, mégis észrevétlenül követi őt, és csupán egyetlen egy csókot követel. De szerelme, nem hallgatván szívére, és inkább friss házassági esküjéhez híven, megtagadja Diego kívánságát.

Az elutasításba, és a megaláztatásba a fiú szíve menten belehasadt, és holtan rogyik össze a lány lábai előtt. A hősszerelmes élettelen testét, Isabel családja és férje titokban a város főterére viszi, ahol csak másnap találnak rá szülei. A Segura családot kivéve, a temetésen az egész város részt vesz. Isabel lelkiismeretével küzdve, és immár szívére hallgatva elszökik otthonából, és álruhában a templomba siet. Mikor az utolsó gyászoló is távozik, a lány átöleli a koporsójában nyugvó Diegót, és amit életében megtagadott tőle, azt holtában adja oda. A szenvedélyes csókkal, Isabel lelke is követi szerelmét. A két fiatalt ezután együtt temették el, így mégis beteljesült vágyuk, hogy örökre egymásé legyenek.

Ma az Iglesia de San Pedro őrzi a híres terueli szerelmesek sírját. A templom évszázadok óta a szerelmesek zarándokhelye, és sok spanyol álma, hogy ebben a kápolnában köthess házasságot.

tumba.JPG

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

14+2 Romantikus hely Spanyolországban

2017. február 14. - kasa heni

14+02 romantikus hely Valentín napra Spanyolországból:

1. Besalú (Girona)

01besalu_girona.jpg

2. Nerja (Málaga)

02nerja_malaga.jpg

3. Olvera (Cádiz)

03olvera_cadiz.jpg

4. Playa de Granadella - Javea (Alicante)

04playa_de_granadella_javea_alicante.jpg

5. Cudillero (Asturias)

05cudillero_asturia.jpg

6. Ribadeo (Lugo)

06ribadeo_lugo.jpg

7. Olite (Navarra)

07olite-navarra.jpg

8. Playa de Rodas - Vigo (Pontevedra)

08playa-de-rodas_vigo_pontevedra.jpg

9. Montefrío (Granada)

09montefrio_granada.jpg

10. Cadaqués (Girona)

10cadaques_girona.jpg

11. Canga de Onís (Asturias)

11canga_de_onis_asturias.jpg

12. Ribadesella (Asturias)

12ribadesella_asturias.JPG

13. Playa de Bolonia - Tarifa (Cádiz)

13playa_de_bolonia_tarifa_cadiz.jpg

14. Valverde de Arroyos (Guadalajara)

14valverde_de_arroyos_guadalajara.jpg

15. Frigiliana (Málaga)

15frigiliana_malaga.jpg

16. Valldemosa (Mallorca)

16valldemosa_mallorca.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Barcelona fénybe borul

Santa Eulália, Llum Barcelona

2017. február 13. - kasa heni

llum1.jpg

Február 12., Santa Eulália napja. A gyermekmártír több spanyol város patrónusa, többek közt Barcelona második számú védőszentje is (az első: Virgen de la Merced, akit majd szeptemberben ünnepelnek). Azok akik az elmúlt hétvégén Barcelonában jártak, biztos nem tudtak úgy sétálni, hogy a város különböző utcáin, terein, és az épületek falain ne találkoztak volna Santa Eulália képével, vagy szobrával. Eulália, csupán még csak egy kislány volt, amikor kiállt vallása eltiprása ellen. A keresztényüldözők nyomására sem tagadta meg hitét, ezért "jutalma" válogatott kínzások sora lett. A lányka csupán 13 éves volt, így kínzói pontosan ennyi fajta gyötrelm elé állították. A sötét tömlöcbe vetés, és a megkorbácsolás után, jöttek a kegyetlenebb formák: kampókkal a testén felkötötték; égő parázsra fektették; mellkasát megégették; égett sebeit sárral kenték be, amire forró olajat, és ólmot öntöttek; majd egy mésszel teli verembe engedték le. A kilencedik kínzás -amely a "legismertebb"- Eulália, szögekkel, és üvegdarabokkal teli hordóba zárása, amelyet legördítettek a város egyik lejtős utcáján. Ezután még bezárták egy bolhákkal teli akolba is, végezetül pedig, meztelenül hurcolták végig a város utcáin, majd keresztre feszítették.

Barcelonában nemcsak Santa Eulália napján, hanem ünnepéhez közel eső hétvégén is, számos programmal tisztelegnek a fiatal mártírlány emléke előtt. Idén több mint 30 különböző, színes, de legfőképp fényes programot rendeztek február 10-12. közt. A fiesta alatt biztos mindenki talál kedvére való rendezvényt, de akik barcelóniai látogatásukra igazán fel szeretnék rakni az i-re a pontot, azok feltétlen látogassanak el az egyik LLUM helyszínére.

luz3.jpg

luz_espelmes-llum-bcn-2014.jpg

luz4.jpg

luz-2017.jpg

luz5.jpg

Immár 6. éve, Santa Eulália ünnepén, megrendezésre kerül az ún. "Llum BCN", amely lassan kezd teljesen önálló fesztivállá válni. A llum katalán szó, amely fényt jelent. Ennek jegyében a 3 nap alatt, naplemente után, Barcelona több történelmi épülete is parádés fényjátékba borul. Ha ez még mindig nem lenne elég, a város terein, és palotáiban, látványos lézershow szórakoztatja a látogatókat. Azonban, minden évben, érdemes előre konzultálni a helyszínekről, valamint az időpontokról. A városháza viszont mindig egy kiemelt Llum színtér, ezér ide érdemes időben érkezni, ha látni is szeretne valamit az ember.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Darwin arcvonású majom egy spanyol ital címkéjén?

2017. február 12. - kasa heni

A XIX. század egyik nagy elméje, 208 éve, 1809. február 12-én született Angliában. Charles Darwin, kétség kívül a világ legnagyobb természettudósa, geológia, és biológia terén hatalmas munkát tett le a tudomány oltárára. 23 évesen élete nagy lehetősége előtt áll, amikor Robert Fitz Roy hajóskapitány által kormányzott Beagle fedélzetére meghívot kap. (Dél-Amerika, vagy a hegyek imádóinak biztosan éppúgy ismerősen cseng a kapitány neve is ;) ). A kifutó hajó, és a meghívottak küldetése, hogy különböző tudományos kutatómunkát végezzenek, elsősorban Dél-Amerika területén. Darwin az útról 1836-ban tér haza, és csak ezután kezdi új elméletét kidolgozni. Azonban, a tudós maga is belátja, hogy a közvélemény, és a kor tudománya az egyház vaskalapos nézetei szerint alakul, ezért a természetes kiválasztódás által irányított evolúciós elméletének kéziratait sok éven át csak íróasztalának fiókjában őrzi. Végül 1859-ben, amikor egy másik természetkutató (Wallace), az övéhez hasonló gondolatokat kezd el publikálni, tudja, hogy lépnie kell, és végre megjelenteti tanulmányát, A fajok eredete címen.

anis-del-mono-09.jpg

Elméletére az egész világ felbolydul, kritikák tömkelege zúdul teóriájára. Természetesen nemcsak a tudományos köröknek, és az egyháznak, hanem a közvéleménynek is megvan a maga véleménye. Nem történhetett ez másképp, a mélyen hívő Spanyolországban sem, ahol kiadott könyve szintén hatalmas port kavar. A minden csoda három napig tart, népi „tudományos” elmélet, ebben az esetben nem látszik beigazolódni. Darwin évtizedekre ellátta pártolóit, és ellenzőit témával, ami még sok év múlva se akar lecsengeni.

Tehát, nem csoda, hogy óriásit robban az az ügy, amikor 1898-ban egy katalóniai likőrgyáros üvegeit olyan rajzzal címkézi fel, amelyen egy majom, a tudós arcvonásait viseli. A hasonlóság óriási, vitathatatlan. De nézzük, mi van a címke mögött!? Biztos, hogy Darwin karikatúrája van az üvegen, és ha igen, mégis mi szándéka volt ezzel a gyártónak?

cimke2.jpg

A Bosch fivérek (Vicente és José) egyike sem volt tanult üzletember, mégis nagy lendülettel vágtak bele a likőriparba, a katalóniai Badalona városkában. Az „Anisado Refinadoánizsos likőrkülönlegességük 1877-ben Madridban, majd a következő évben Párizsban is díjat nyer. Amikor Vicente, egy másik alkalommal újra a francia fővárosba utazik, épp feleségének keres ajándékot, miközben egy drogéria kirakatában meglát egy gyémánt alakú parfümös üvegcsét. A hihetetlen marketing érzékkel bíró Vicente, első húzása, hogy azonnal megszerzi a tervezői jogokat, majd az üvegcse mintájára Spanyolországban új, rendhagyó kinézetű palackokat gyártat, amit szabadalmaztat is. De még ennél is egyedibb üvegbe szeretné tölteni likőrjét, aminek ráadásul nagyon különleges nevet is szán.

botella.jpg

Anís del mono, azaz a "Majom ánizsa", mondjuk úgy, tényleg nem egy szokványos elnevezés, ráadásul a névválasztás pontos miértjét is máig homály fedi. A Bosch fivéreknek Amerikában szintén volt egy gyáruk, így onnan gyakran hozattak rakományt Európába. Egyszer a hajó fedélzetére felszökött egy majom, amit csak kirakodás közben, a barcelónai kikötőben vettek észre. A testvérek kabalaként magukkal vitték az állatot, akit ezután, igazi kis kedvencként babusgattak. Badalonában gyorsan híre ment az esetnek, és a falusiak egymás közt a gyárat, csak mint la fábrica del mono, vagyis a "majom gyárának" csúfoltak. Ez az egyik történet.

anis-del-mono-08.jpg

Egy másik elbeszélés szerint, az 1884-es, egész Spanyolországot érintő kolera járvány idején, akadt egy falu, ahova a járványnak nem sikerült betennie a lábát. Monóvar lakosai szerencséjüket azzal magyarázták, hogy a járvány ideje alatt csakis ánizsos likőrt ittak, ami megvédte őket a halálos betegségtől. Olyannyira sok likőr fogyott, hogy Vicente elutazott a faluba. Ott meglepődve hallotta, hogy a bárakban az emberek, amikor ánizsos likőrt kérnek, a falu nevét rövidítve, egyszerűen csak egy „mono”-ért (ami épp majmot is jelent) kiáltanak. Kihasználva, hogy a falu csodája az egész országba eljutott, a likőrgyáros reklámfogasként használja fel a történetet, és a mono nevet.

De még abban sincs nagy egyetértés, hogy mi volt előbb, a név, vagy a címke. Vicente Bosch meglépi másik zseniális húzását, ugyanis pályázatot hirdet az ital hivatalos reklám plakátjára, pénzzel díjazva(!) a legjobb ötleteket. Ezzel a spanyol eléri azt, amit Darwin saját szakmai területén, azaz Spanyolországban az evolúció útjára indítja a reklámipart. A kiírásra összesen 162 tervezetet küldenek be, amik közül Ramón Casas festő, „mona y mono” alkotását választják ki nyertesnek.

cartel_del_casas.jpg

Casas tudta, hogy a fivéreknek van egy különleges háziállatuk, ezért plakátján teljesen tudatosan használja a majom figuráját. Az ötlet telitalálat lett, mivel innentől kezdve a cég reklámkampányaiban, rendszerint visszaköszön a majom (mono), oldalán egy szép, elegáns nővel (mona). A sikeres pályázat után, Boschék felkérik a művészt, hogy tervezze meg az ánizslikőr címkéjét is, ragaszkodva a kabalaállatkához, és csak a véletlen egybeesés műve, hogy a rajzon, a majom arcvonásai úgy sikerülnek, hogy azok rendkívül hasonlítanak Darwinéra. Állítólag, Boschéknak ez addig fel sem tűnt, míg a továbbra is az evolució elméletén csámcsogó nép, a majom profiljába bele nem látta a tudós arcát.

anis-del-mono-07.jpg

Vannak viszont akik azt állítják, hogy Vicente, egy erőteljes reklámhadjárat érdekében, sógorát (Tomás Sala) -aki köztudottan anti-darwinista szemléletű volt- kérte fel, hogy rajzoljon egy polgárpukkasztó, és megbotránkoztató címkét, amire majd mindenki odafigyel. Ebben az időben, Európa szerte már egyre több Darwin karikatúra jelenik meg, így a sógor is bátran nyúl ehhez az ötlethez. A család leszármazottjai máig tagadják ezt, viszont a történetet erősen alátámasztja az az apró részlet, hogy a rajzon, a majom kezében lévő papíron egy Darwin idézeten alapuló felirat olvasható: „es el mejor, la cienca lo dijo y yo no miento”, ami magyarul kb annyit tesz: „ez a legjobb, megmondta a tudomány, és én nem hazudok”.

es-el-mejor-la-ciencia-lo-dijo.jpg

cimke4.jpg

Anís del mono története, még számos további érdekességeket is rejt, elég ha csak arra gondolunk, hogy a népszerű ánizs likőr magát Picassót is megihletteA XX. század legelején ugyan még senki nem ismerte a marketing tudományát, viszont Vicente Bosch nagy érzékkel, több mérföldkövet is állít a spanyol reklámipar területén. Sokan nem tudják, hogy Madrid főterén, a Puerta del Solon, elsőként (1913) ők helyeznek ki fényreklámot (jóval a híres Tío Pepe előtt). Reklámkampányaiknak köszönhetően likőrjük nagyon gyorsan meghódítja a nemzetközi piacot is. Kicsit újabb kori történet ugyan, hogy két híres filmben, a Keresztapában, és a Donnie Boscoban is feltűnik a gyémántmintás üveg. És végül, a spanyolosok figyelő szemei könnyen felfedezhetnek még egy érdekességet a címkén. A „destilación” szó, a kezdetektől fogva hibásan, két „l”-el szerepel a címkén, amit a mai napig nem javítottak ki.

pablo_picasso.jpg

L'anis del mono - Pablo Picasso (1916) - Detroit Institute of Arts_Michigan

anis-del-mono-02.jpg

A gyár ma már a hatalmas Osborne vállalat része. A badaloniai Anis del Mono, havonta egyszer megnyitja kapuit a látogatók előtt, és a vezetett likőrtúra alatt, bepillantást lehet nyerni a gyár egykori életébe, eredeti gépeire és berendezéseire. (Belépő: 5,58 €) Spanyolországba járva, érdemes a likőrt önmagában felesként (chupito), vagy ahogy a spanyolok többség fogyasztja, a kávéba beleöntve megkóstolni

cafe_con_anis.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Chilei pékségek titkai

2017. február 08. - kasa heni

Spanyolországban 3 évig laktam Ecuadoriakkal, akiket egyetlen egyszer sem láttam kenyeret enni. Helyette, minden nap megfőztek egy kiló rizst, „oszt jó napot”. Rizst ettek reggel, délben, és este. Az évek alatt, próbáltuk egymás kultúráját, ételeinken keresztül is megismertetni. Ők ujjongtak mikor én főztem, de én már kevésbé voltam lelkes, mikor rajtuk volt a sor, mert tudtam, hogy amíg én megterítek, ők már meg is főztek. Nem létezett olyan kaja, ami fél óra alatt el nem készült volna. Gyakorlatilag tőlük tanultam meg spanyolul, én viszont alig pár szóra tudtam rávenni őket magyarul. A legnagyobb diadalom az a 3 szó volt, amit később papagájként ismételgettek mikor főzni kezdtem. A hortobágyi húsos palacsinta nevét -na, nem az én kedvemért, hanem- egyértelműen a hasuk kedvéért tanulták meg szinte se perc alatt.

Számukra a magyar kulinária csupán kétszer vérzett el. A nokedlire rá se bírtak nézni, szerintük egy megcsócsált rágógumira hasonlított, én pedig csak a lisztet tudtam okolni. A másik mumusnak is köze van a liszthez, vagyis a kenyérhez. Neheztelték a napozó kovászos uborka látványát a teraszon, amit az sem szépített meg, mikor emlékeztettem őket arra, hogy a sós lében áztatott kukoricájuk is épp úgy napok óta erjed a konyhában. Szerintük csírázott...

Spanyolországban, még könnyen meg lehetett szokni a magyar kenyér hiányát. Hozzá lehet csiszolódni a baguettehez, de egy kis kutatómunkával hamar meg lehet találni azokat a kis pékségeket, ahol finom, ún. falusi vagy gall kenyereket lehet kapni. Dél-Amerikában azonban egészen más a helyzet. Lelkileg ugyan fel voltam készülve, hogy a fülemen is rizs fog kijönni, de a reménytelenül kenyérmenetes napok, azért néha felborzolták a gyomorbolyhaimat. Uruguayban, majd Argentína, és Chile déli részein még hozzá lehetett jutni valami ízletes pékáruhoz, de hátizsákos utazóként, elég borsos áron. Hozzáteszem, hogy ezekben az országokban, csakúgy mint utána egészen Columbiáig, a jó pékségeket vagy a bevándorló spanyolok leszármazottjai, vagy az új hullámmal érkező külföldiek üzemeltetik. Bolívia, Peru és Ecuador péktermékei, amiket csak nagy bókolások közepette merek kenyérnek nevezni, azok leginkább kalácsízű pogácsához, vagy fűrészporos zsömleszerűséghez hasonlítottak. A lényeg, hogy vagy édes, vagy teljesen sótlan, de semmiképp nem finom. (Egy másik gasztro élményemről szóló bejegyzésért, katt ide: Tengeri sün és osztigafesztivál.)

A fentiek apropója, hogy egy spanyol napilapban rátaláltam egy könyvajánlóra, amely a chilei pékségek világába kalauzolja el az olvasót. Antonio és Alberto Ferrán, karöltve Pin Campaña fényképésznővel, végigjárták az országot, hogy felkutassák a tradicionális pékségeket. Ennek a munkának az eredménye található meg könyvükben, amelyet riportokkal, anekdotákkal és remek képekkel illusztráltak. Íme egy kis képízelítő:

panaderia1.jpg

„A kenyér minden nap más ízű, attól függően, hogy mi történik az üzemben, milyen a kemence hőfoka, a víz minősége, az időjárás, a liszt keménysége, a pék kedve és a szakma iránti elkötelezettsége.” Mariano Gutiérrez, La Compañía pékség, (Graneros)

panaderia2.jpg

A milhojas receptje, természetesen a franciáktól ered. Ami a chileit különlegessé teszi, az a világon egyedülálló kenyérsütési technológia. A speciális chilei kemencéket nagyon magas hőfokra lehet felmelegíteni, amelyek ezután rendkívül lassan adják le a hőt, olyannyira, hogy miután a tűz kialszik még 2, akár 3 hónapig is lehet a kemencében kenyeret sütni.

panaderia3.jpg

Chile déli részén, az Andok lábánál fekvő kis mező városban, napi háromszor szállítják házhoz a kenyeret. Ehhez továbbra is a tradicionális lovas kocsikat használják. (Rengo)

panaderia4.jpg

Hallulla, az egyik legkedveltebb chilei kenyérfajta. A tetején lévő apró lukakat, az első képen látható hagyományos szöges sodrófával nyomják bele a tésztába még sütés előtt.

panaderia5.jpg

Chilébe, az első pékek, a XIX. században bevándorló spanyolokkal érkeztek. Ők alapították az ország legnagyobb hírnevű pékségeit, amelyeknek nagy részét leszármazottjaik üzemeltetik a mai napig.

panaderia6.jpg

Egy tengerparti kis városban, a Zapallar nevű pékség előtt reggel 8-tól sorban állnak az emberek, hogy a minden nap pontban 20 perccel dél előtt kisülő kenyérből mihamarabb vehessenek. Csak két fajta kenyeret árulnak, amiből naponta 30 kilót adnak el.

panaderia8.jpg

1910-ben, elsők közt alapított La Marina pékség Valparaísóban.

panaderia9.jpg

Marraqueta kenyér két testvérről kapta a nevét, akik sokáig egy titkos recept alapján készítették el Valparaísóban.

panaderia12.jpg

A kenyereket egy fadeszkán tolják be a kemencébe. A deszka régen egy őshonos chilei fából, az araucariaból készítették, mivel a fa képes, a több mint 200 fokos hővel is tartósan elbírni. Ez a fafajta ma már védett, így új deszkákat egyes fenyőfajtákból, illetve nyárfából készítik.

panaderia14.jpg

San Camilo pékség és cukrászüzemében, a spanyol gyökerekkel rendelkező hagyományos karácsonyi kalács tésztájába, kézzel keverik bele a kandírozott és aszalt gyümölcsöket.

panaderia15.jpg

Ferrán család büszke nagyapjukra, aki 1921-ben érkezett Katalóniából, és kenyér kihordóként kezdett el dolgozni ebben a pékségben. Ferrán papa miután kitanulta a pék mesterséget, az adminisztrációs munkába is besegített, majd végül meg is vásárolta a San Camilo pékséget az előző tulajdonosától.

A képek forrása az elpais.com spanyol napilap!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Spanyol flamenco a kifutón

Friss, trendi flameco ruhák 2017-re

2017. február 07. - kasa heni

Akit egy kicsit is érdekel a spanyol kultúra, azt biztos nem hagyja hidegen a flamenco. Azonkívül, hogy a flamenco egy tradicionális tánc és zene, önmagában egy életérzés, amibe ha nem születik bele az ember, vajmi kevés eséllyel indul, hogy valaha is teljes egészében meg- vagy átélje azt. Mégis, évente több ezer turista kíváncsi erre a világra, de a számukra rendezett vacsorával egybekötött bemutatókon, az Andalúz művészet szele épp, hogy csak körbelengi az embert.

simof1.jpg

A flamenco művészet egy külön bejegyzésre méltó téma, így most csak a nagyon látványos ruhák világába látogatunk el. Mint, ahogy a divatvilágban megszokott, évente új flamenco trend születik, a neves tervezők ruhái felismerhetőek sajátos irányvonalukról, és természetesen minden nőnek megvan a kedvenc ruhatervezője. Az év első hónapjaiban, január végén, és február elején több ismert divatbemutatót rendeznek, amelyek közül az egyik leghíresebb, az idén 23. alkalommal megrendezett sevillai SIMOF Pasarela (febr.2-5.) Az elmúlt vasárnap véget érő, több napos kiállításra, és bemutatóra, megszámlálhatatlan új ruhaköltemény érkezett. De megtalálható volt itt minden fontos kiegészítő is, a cipőkön, a hímzett vállkendőkön, a hajtűzökön át, egészen az egyedi méretre készített castañueláig.

simof2.jpg

Tehát semmi sem hiányzott, hogy a szezon indulása előtt, mindenki felkészüljön a legújabb divatból, mivel egy spanyol nőnek a megfelelő flamenco ruha kiválasztása épp olyan fontos, mintha épp menyasszonyi ruhát keresne magának. Az üzletek innentől kezdve tele vannak nézelődőkkel, és vásárlókkal, a májusban kezdődő andalúziai feriákon, érthető módon, minden nő a lehető legcsinosabb, és a legtrendibb ruhakölteményekben szeretne megjelenni. A választék óriási, a döntés nehéz, viszont biztos hogy idén se marad senki új ruci nélkül!

Nem fogok fukarkodni a képekkel, összesen 10 tervező, 10 ruháját válogattam ki az idei év felhozatalából, hogy biztos mindenki megtalálja a neki tetszőt! A tervezők minikollekciói alatt, pedig eldöntheted, hogy neked melyik jön be. Szavazz Te is, és nézzük, milyen a magyar ízlés a spanyol flamenco ruhák terén! :)

1. Atelier Rima

2. Carmen Vega

3. Abanico Artesanía

4. Hermanas Serrano

5. Aldebarán

6. Isabel de Vargas

7. Alejandro Santizo

8. Pepa Mena

9. Arte y Compras

10. María Ramírez

Az összes fotó forrása wappissima.es flamenco divatoldal!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Amikor a nők uralják a várost

Bailes de las Alcaldesas - Zamarramala

2017. február 06. - kasa heni

Segoviától 4, de Madridtól is alig 100 km-re fekvő Zamarramala (Segovia) 500 fős kis falujában ma ér véget, az ország egyik legrégebbi tradíciókkal bíró fiestája. 1227 óta, Santa Águeda (Szent Ágota) tiszteletére 3 napos ünnepet tartanak, de a programok legfőképp azoknak a helyi nőknek állít emléket, akik hősiesen részt vettek a Segoviai erőd visszaszerzésében a mór megszállás alól.

zamarramala06.jpg

zamarramala08.jpg

A fiesta kezdetén, a Nők jelképesen átveszik a városka kulcsait, majd 3 napon keresztül női uralom van Zamarramala utcáin. De nemcsak a város vezetői feladatait látják el ilyenkor, hanem ők viszik körmenetre Szent Ágota szobrát is, aki előtt tradicionális táncokkal tisztelegnek. Majd elégetik a pelele rongybabát, amely a gonosz férfiakat jelképezi, ezzel adózva a mártír lány emlékének, akit megcsonkítottak, és agyonkínoztak mert visszautasított egy számára elfogadhatatlan házasságot. A "la jota", aragóniai népi tánccal, és a hagyományos öltözeteikkel, hatalmat, méltóságot, vallási jámborságot, anyaságot és a nők végtelen erejét fejezik ki.

Szent Ágota nemcsak a keresztényüldözés vértanúja, hanem a kéjsóvár Quinlianus helytartó áldozata is, aki megkívánta a szépséges lány kegyeit, azonban Ágota már Krisztusnak ígérte életét. A helytartó megpróbálta a lányt jobb belátásra bírni, többek közt bordélyházba is záratta átnevelés céljából, de ő rendíthetetlen maradt. Ágotát bíróság elé állították, kihallgatták, megkínozták és börtönbe vetették. Néhány nap leforgása alatt kínzások egész sorát kellett kiállnia. Amikor a földühödött bíró semmire sem ment, poroszlóival szinte halálra verette, majd levágatta a leány mellét. Mindezek után, azonban a börtönben, a hite olyan megerősítésben részesült, amilyen még a legendákban sem gyakran fordul elő: a gaztett utáni éjszakán megjelent előtte Szent Péter, aki meggyógyította a lányt. A nyilvánvaló csodát semmibe véve Quinlianus tovább folytatta a gyalázatos eljárást, végül Ágota az újabb bántalmazások következtében meghalt a börtönben.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Feketécskék 17 tánca

Los Negritos - Montehermoso

2017. február 05. - kasa heni

San Blas (Szent Balázs) igen népszerű szentek közé tartozik Spanyolországban, számos spanyol város patrónusa, tiszteletére szinte karneváli hangulatú fiestákat rendeznek. A Szent megünneplése mellett, szinte mindig akad egy helyi legenda is, amelyre több évszázad után ugyanúgy emlékeznek az emberek, és még véletlen sem felejtik el a hagyományokat továbbápolni.

los-negritos14.jpg

Ezek közül az egyik legismertebb tradíció, a Los Negritos de San Blas (Szent Balázs feketécskéi) ünnepe, amelyet Montehermoso (Cáceres) városában tartanak. Népszerűségét jelzi, hogy az egyébként 5000 fős kis város lakossága, erre a napra megháromszorozódik.

Egy XVI. századi legenda szerint, a környéken élt egy rendkívül szegény család, amelynek 7 gyermeke minden évben egyszer, Szent Balázs napján, elzarándokolt a Montehermosi templom elé alamizsnát kérni. Lévén, hogy a város patrónusa számára celebráltak misét, egy ember sem hiányzott a Szent megáldásakor. A 7 gyerek, az alamizsnáért cserébe, 16 éven keresztül, újabb és újabb tánccal szórakoztatta a város lakóit, akik ennek ellenére mégis megelégelték a koldusok jelenlétét. A rá következő évben, azonban ismét megjelentek, de már feketére festett arccal, gondolván, hogy majd így nem ismerik fel őket. Viszont amikor megint táncra perdültek, az emberek felismerték a szegény család gyerekeit, akiket immár megszántak, és megengedték, hogy máskor is visszajöjjenek San Blas napján. Mindezt csupán azzal az egy kikötéssel, hogy ezentúl minden évben, mind a 17 táncukat feketére festett arccal kell előadniuk.

los-negritos3.jpg

Erre a legendára emlékezve, San Blas napján (február 3.), égetett parafával feketére festett arccal adják elő mind a 17 táncot. A fiesta már előző nap este elkezdődik, amikor a táncosok (még nem fekete arccal) elmennek a ceremóniamester házához, ahol azokat, borral, pálinkával és édességekkel vendégelnek meg. Ezután együtt, a városka népével kiegészülve a közeli kápolnához zarándokolnak, ahol szent misével, gyertyaszenteléssel és tánccal kezdik meg az ünnepet. Másnap ehhez hasonlóan, de immár fekete arccal és a tradíciónak megfelelő öltözetben kezdődik a nap. A Szent előtt bemutatott táncokat, rakéták durranásai és a híres spanyol castañuelasok csattogásai teszik emlékezetessé az idelátogatók számára.

negritos7.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Kolompokkal a francia katonák ellen

Los Perreros - Miraflores de la Sierra

2017. február 04. - kasa heni

Miraflores de la Sierra (Madrid) mindössze 50 kilométerre fekszik a spanyol fővárostól, így aki február elején arra jár, és szeretne részt venni egy hagyományokban, sportvetélkedőkben, és tőkehalban teli ünnepen, az semmiféleképp ne hagyja ki a Los Perreros fiestát.

los_perreros01.jpg

Los Perreros ünnepére minden év február 3-án kerül sor. Helyi legenda alapján, a lakók visszaidézik azt a napot, amikor Napóleon seregeit sikeresen kiűzték a városból. A környék partizánjai nevezték így magukat (los perreros), akik a francia megszállás alatt segítették a város lakóit, sokszor saját rejtekhelyein bújtatva el őket. Majd egy éjjel, egy maroknyi bátor perreros, csupán kolompokkal „felfegyverkezve” rontott rá az alvó francia katonákra, akik álmukból felriadva azt hitték, hogy a közeli erdők vadállatainak közeledő robaját hallják.

A katonák ijedtükben, és félelmükben összekapták magukat, majd sietve elhagyták Miraflores de la Sierra városát. Mivel sebtében távoztak, hátrahagyták az összes elrabolt ékszert és pénzt. De nemcsak a város lakóinak értékeit, hanem siettükben saját holmijaikat is ottfelejtették, ezért az ünnep napján sokan, a franciák egyenruhájára emlékeztető jelmezbe öltözik. Elengedhetetlen a talpig fehér fehér öltözet piros szalagokkal, egy vállpuska és az ékszerekkel díszített fehér cilinder.

De nem csak ez az egyetlen ok a fiesta megrendezésére, hanem egyúttal Szent Balázs (San Blas) védőszent előtt is tiszteletüket teszik, a városka lakói közösen zarándokolnak el egy közeli kápolnához. Az ünnep már február 2-án este elkezdődik, ekkor kolompokkal sétálnak körbe az utcákon, mint ahogy anno a partizánok is tették. Vacsorára, és itókára is időt szánva a kolompolás hajnal 4-ig is eltarthat. Majd február 3-án délelőtt, a zarándoklat után, a kápolna előtti területen sportvetélkedőket szerveznek a fiataloknak, majd minden jelenlévőt megvendégelnek egy tányér tőkehalas levesre, ami után a egy szent misét tartanak. Miután, mindenki visszatér Mirafloresbe, jelképesen még pár „bikát” is szabadon engednek, amelyek jelmeze azonban közel sem olyan pompás mint, ahogy azt Colmenar Viejoi ünnepen láthattuk tegnap.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Kendőbe bújt bikák

La Vaquilla - Colmenar Viejo

2017. február 03. - kasa heni

Colmenar Viejo (Madrid), eddig minden év február 2-án tartotta a városka, és a környék egyik legjobban várt ünnepét. Tavaly azonban, a város vezetősége a lakókkal együtt úgy döntött, hogy a turizmus igényeinek jobban megfelelve, 2017-től, a fiesta január utolsó szombatján kerül megrendezésre.

vaquilla7.JPG

vaquilla5.jpg

vaquilla_ganadora.jpg

La Vaquilla fiesta gyökerei több száz évre nyúlnak vissza, amellyel megpróbálják visszaidézni a régi állatkereskedők munkáját, amikor azok jószágaikat a vásárokra hajtották. Ebben az évben 24 férfi öltötte magára a szarvasmarhákat megjelenítő jelmezt, melynek szerkezetét, a hagyományoknak megfelelően, egy jelentős méretekkel bíró és nehéz súlyú faváz adja. A favázat állatprémmel, vagy hímzett selyemkendővel bélelik ki, kívülről pedig színes szalagokkal és papírvirágokkal díszítik fel. A jelmezről természetesen nem maradhatnak le a szarvak sem, amelyekre karika alakú süteményeket -rosquillas-, és narancsot fűznek fel. Cél, hogy a szarvasmarhák minél nagyobb pompában jelenjenek meg, ezért általában a homlok részre csillogó fülbevalókat, és nyakláncokat csíptetnek. Az előkészületek körülbelül két hétig tartanak. Szintén a tradíció része, hogy az öltözködésben csak az édesanyák, és a nagymamák segítkezhetnek.

fiesta-vaquilla-colmenar-viejo2.jpg

vaquilla11.jpg

vaquilla12.jpg

vaquilla3.jpg

vaquilla9.jpg

A sok időt igénybe vevő öltözködés után, délután kezdődik az ünnep, amikor a Las vaquillasok otthonukból indulva, körbe-körbe járják Colmenar Viejo utcáit, miután a város főterére (Plaza del Pueblo), egyesével, sajátos táncuk előadásával érkeznek. A publikum előtt díszelegve, próbálja mindenki bizonyítani, hogy övé az év legszebb, és legdíszesebb jelmeze. Végül minden Vaquillas visszatér a „gazdájához”, azaz otthonukba, ahol 3 lövéssel a szarvasmarhák halálát szimbolizálják, majd az összegyűltek jelképesen megisszák az állat vérét.

Colmenar Viejo 40 perc alatt könnyen elérhető vonattal Madridból. A fényképezés kedvelői feltétlen vigyék magukkal kamerájukat, mivel a város szokás szerint foto versenyt is hirdet. A beküldött képek közül a legjobbat 600 euróval jutalmazzák, valamint a következő évben, az ünnep hivatalos reklámképe is ez lesz.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu