Spanyolban Otthon

2019.júl.15.
Írta: kasa heni 3 komment

10 elbűvölő andalúziai falu, ahonnan sosem akarsz majd hazajönni

Andalúziai körutazásod, vagy nyaralásod megtervezéséhez jól jöhet néhány tipp, hogy Te is megtaláld a régió legszebb falvait, melyek varázsát igazán csak akkor érted meg, amikor felfedezed őket! De vigyázz, mert mind egytől-egyik első látásra szerelem! És ha még hozzá rakod az andalúz életérzést, a nyugalmat, a tenger vagy a hegyek illatát, akkor nagy az esély, hogy sose többet nem akarsz majd hazajönni! Megesett velem is! ;)

1. Grazalema (Cádiz)

Nem is lehet mással kezdeni, mint Grazalema elbűvölő falvával, amely az azonos nevet viselő, 53ezer hektár területű Természeti Parkban található, és része Andalúzia híres Fehér Falvak Útjának. A falu rendkívül harmonikus képet mutat fehérre meszelt házaival, amelyeket fekete vasrácsos balkonok, és vöröses agyagcserepes tetők öltöztetnek díszbe. A Sierra -hegység- ezen részén lehulló magas csapadékmennyiség a magyarázata, hogy a környék teli van ezeréves fenyvesekkel (Pinsapar), amiket az őshonos andalúziai jegenyefenyők uralnak. A park szabályozott keretek között látogatható, ezért mielőtt túrázni indulunk, feltételen keressük fel, és tájékozódjunk a park felügyeleti irodájában.

grazalema_cadiz_650.jpg

Foto: JACQUES VAN DINTEREN (GETTY)

2. Frigiliana (Málaga) 

Nemcsak a külföldiek, de a spanyol turisták körében is nagy kedvenc a málagai Axarquía fehéren csillogó gyöngyszeme. Frigiliana, a fehér homlokzatú házak, színes virágok, kavicsos járdák, meredek lépcsősorok, és szűk sikátorok labirintusa. Művészettörténetileg kiemelkedő falu, hiszen Spanyolországban az egyik legjobb állapotban megőrződött arab kori történelmi központ található itt, mór kori épületekkel. Frigiliana annyira elragadó, hogy nem egy ember itt határozza el, hogy Andalúziába költözik. ;) 

frigiliana_malaga_650.jpg

Foto: JOSÉ L.HIDALGO (GETTY)

frigiliana_malaga4_650.jpg

3. Cazorla (Jaén)

Cazorla elszigetelt kis falva viszonylag kívül esik az andalúziai turista áradatnak, köszönhetően, hogy a tengerparttól minimum 200 km távolságra található. Peñon de los Halcones sziklái, mintegy nagy köpeny ölelik körbe, mindentől védve Cazorla falvát, s a sólymok is szívesen röppenek alá Yedra kastélyvárának tornyáról, és nyugodtan szállnak körbe az előttük elterülő oliva ligetek felett. Mi pedig számos kellemes túrára indulhatunk a Sierra de La Cazorla természeti parkban, ahol felkutathatjuk pl. a Guadalquivir folyó forrását. Akik pedig több idővel, és energiával rendelkeznek, azoknak ajánlom a "Bosques del Sur" 21 szakaszból álló körtúráját, amely akár egy zarándoklattal is felér.

cazorla_jaen_650.jpg

Foto: ALEX LAPUERTA (GETTY)

4. Pampaneira (Granada)

Granadához közel, a fenséges Sierra Nevada déli lejtőjén található hangulatos kis falu hűen őrzi a berber népcsoportok építészetének lényegét. A Poquiera vidék szakadékos hegyoldalán, szűk és kanyargós utcákban szépen rendezett, fehére meszelt kőházak sorakoznak, amelyeket a csak itt jellegzetes "terraos"-ok, azaz fekete, lapos palatetők borítanak. Szintén tipikus volt a "tinaos"-ok használata, amik árnyékot nyújtó faárkádos kapubeugrók a Barrio Bajo-ban, ezeket a falu lenti részén sétálva fedezhetjük fel. Pampaneira felső részén, amit a helyiek a pásztorok negyedének hívnak, gyönyörködhetünk a Veleta (3398 m), és a Mulhacén (3479 m) hegycsúcsokban.

pampaneira_granada_650.jpg

Foto: GETTY IMAGES

5. Setenil de las Bodegas (Cádiz) 

A már említett Cádiz régióban lévő Fehér Falvak Útjának, északkeleti kihagyhatatlan megállója Setenil de las Bodegas bámulatos falva. A megannyi fehér falu közül, a szinte lehetetlen építészeti módja a legfőbb vonzereje, köszönhetően a Guadalporcún folyónak, és annak a sziklákon végzett kitartó munkájának. Nemcsak a vakítóan fehér házak, hanem teljes egészében az utcák is a sziklákban vannak beágyazódva, egészen különleges hangulatot kölcsönözve így ennek az anno pandúrok által is kedvelt falunak. Setenil felett uralkodó XIV-XV századi kastélyról gyönyörű kilátás nyílik erre a vidékre.

setenil_de_las_bodegas_cadiz_650.jpg

Foto: GETTY IMAGES

setenil_de_las_bodegas_cadiz4_650.jpg

6. Mojácar (Almería)

Almería régió felfedezésére ritkán indul el egy magyar utazó, és sokszor még a spanyolok által is sajnos mellőzve van ez a vidék. Pedig bőven találhatók itt is természeti szépségek, mint pl. a Desierto de Tabernas holdbéli tája, Cabo de Gata tengerparti vidéke, vagy nem is beszélve a hamarosan nagyközönség előtt is megnyíló óriás kristálybarlangról. És persze itt sem hiányoznak a bájos kis falvak. Mojácar két arcával is elkényezteti az idelátogatókat. Az egyik a sziklán, lépcsőzetes és szabálytalan szerkezetben elrendezkedő fehér házak szorosan összebújva. Míg a másik a Földközi tenger mentén kinyújtózkodva, homokos tengerparttal, és hangulatos chiringuitókkal, vagyis parti kisvendéglőkkel, ahol kipihenhetjük a sikátorokban tett sétánkat.

mojacar_almeria_10.jpg

Foto: GETTY IMAGES

7. Zahara de la Sierra (Cádiz)

Zahara már messziről is bájos falva csendben húzódik meg kastélyának tornya alatt. Mielőtt megérkezik az ember, érdemes körbejárni, és minden oldalról megnézni. Szintén a Fehér Falvak Útján helyezkedik el, a Sierra de Cádiz északkeleti részén. Egészen a XV. századig a Naszríd Királyság határán feküdt, és az ebből fennmaradt értékes kulturális örökségeit (Homenaje torony, Santa María de la Mesa templom, Reloj torony) 1983-ban Spanyol Művészettörténeti emléknek nyilvánították. 

zahara_de_la_sierra_cadiz_650.jpg

Foto: COSTELA BLANCHI (GETTY)

zahara_de_la_sierra_cadiz3_650.jpg

8. Montefrío (Córdoba)

Közel Córdoba városához fekszik ez a bájos kis város, amelyet az Iglesia de la Villa templom ural. A magas sziklán fenségesen álló templom a régi Nasrid erődítmény romjaira épült, amely stratégiailag nagyon fontos helyszín volt a granadai muszlim királyság részére, a keresztény csapatok támadásai során. Illetve, mint egy megfigyelő pont is működött, hiszen a erőd tornyából felügyelték, és ellenőrizték Granada legfontosabb útjait. Nem csoda tehát, hogy innen szédületes panorámában lehet részünk. A Katolikus Királyok döntöttek a régi vár lerombolása mellett, hogy helyére templomot építtessenek (1486).

montefrio_cordoba2_650.jpg

Foto: GETTY IMAGES

9. Capileira (Granada)

Kalapos kémények magasztosan uralják Capileira házainak lapos tetőit - ez lehet az első kép ami megjelenik előttünk miután megismerjük ezt az elbűvölő falucskát. Poquiera szakadékvölgy legmagasabban fekvő települése, ahol megcsodálhatjuk a granadai Alpujarra vidék mór lakosságának utolsó szimbolikus építészeti emlékeit, mielőtt a Katolikus Királyok rendelete szerint, innen is kiűzik őket (1492). A falu megismerésének legjobb módja, ha követjük a "Ruta del Agua"-t, vagyis a Víz Útját, amely körbevezet minket a szűk sikátorok labirintusán, s ami mintegy folyosó köti össze a falu 12 régi kútját. A kalandvágyóknak is kitűnő hely, hiszen innen indul az a túraösvény, ahonnan mi is nekivághatunk a Mulhacén 3479 méteres csúcsának meghódításának. A félsziget legmagasabb hegyére felvezető út erős fizikai kondíciót igényel, a 30 km távolság alatt összesen 2350 szintkülönbséggel kell megküzdeni.

capileira_granada3_650.jpg

Foto: GETTY IMAGE

capileira_granada7_650.jpg

10. Zuheros (Córdoba)

A krónikák szerint Zuherost, a IX. században itt tábort verő Banu Himsi mór katonái alapították, akik a helyet "Sujaira"nak, azaz a megdönthetetlen sziklának neveztek el. Ez utal arra a hatalmas sziklatömbre, melyen ma egy XI. századi várkastély romjai találhatóak. Képeslapra illő, ahogy a fehérre meszelt házak mintegy lebegnek a falut körbeölelő zöld olivaliget tengerén. Zuheros a Sierras Subbéticai természeti park szívében található, és itt megy keresztül a Vía Verde de Aceite 120km-es túraútvonala is, amely természetesen olivás kerteken vezet át, és megtétele akár gyalogosan, akár kerékpárral is hatalmas élmény.

zuheros_cordoba_650.jpg

Foto: GILES BRACHER (GETTY)

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi utakért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Avokádó gazpacho

avokado_gazpacho.jpg

Hozzávalók (4 főre):

2 db avokádó

1 db uborka (amit kovászosnak használunk)

1 db húsos zöldpaprika

2 db zöld alma

150 ml extra szűz olivaolaj

800 ml víz

30 ml almaecet

1 gerezd fokhagyma

kevés fodormenta (ízlés szerint)

Lássunk hozzá!

A zöldségeket, és az almát megmossuk, megpucoljuk, és kisebb kockára daraboljuk. Megtisztítjuk az avokádót, eltávolítjuk a magját, és egy turmixgépbe rakjuk. Hozzáadjuk a feldarabolt zöldségeket, almát, fokhagymát, vizet, a fodormentát, és alaposan összeturmixoljuk. Ezután ízlés szerint sózzuk, hozzáöntjük az almaecetet, és újból turmixoljuk. Amikor megfelelően krémes, leemeljük a turmix tetejét, és az olivaolajat szépen, folyamatosan, de vékonyan hozzácsorgatjuk, miközben a gépünk ugyanúgy maxon keveri a krémet. Megkóstoljuk a sóját, esetleg egy pici cukorral kompenzáljuk "kesernyés" utóízét, és ha túl sűrűnek találjuk, vízzel hígítjuk.

Tálalás előtt jól lehűtjük. Amennyiben több uborkát, paprikát és almát vásároltunk, ezekből "ropialakúra" vágott darabokat tálalhatunk mellé, de akár chíával, mákkal, vagy szezámmaggal is feldobhatjuk. A csípős ízek kedvelői pedig egy kis chili chipsszel tehetik még pikánsabbá! ¡Qué aproveche!

Az avokádó eredetileg Mexikóból származó, zöldes gyümölcs a 16. századtól vált ismertté Európában. Kevésbé ismert tény, hogy már időszámításunk előtt is előszeretettel termesztették az inkák, sőt egyes források szerint afrodiziákumnak tartották. A mai napig nem eldöntött, hogy igazából zöldség vagy gyümölcs, de ez a népszerűségét egyáltalán nem veszélyezteti.

Gazdag a szervezetre jótékony hatást gyakorló telítetlen zsírsavakban, emellett segítségével számos vitaminnal tankolhatsz fel egy-egy étkezés után. A-, E-, B- és C-vitaminban gazdag, valamint jelentős a kálium-, vas-, foszfor-, nátrium-, kalcium- és magnéziumtartalma is. Bár kalóriatartalma meglehetősen magas, a benne lévő zsírok az egészséges fajtához tartoznak.

 Fogyasztása:

    • kitűnő antioxidáns;
    • jó hatással van a szív és érrendszeri problémákra; 
    • serkenti az idegrendszer működését; 
    • csökkenti a koleszterinszintet;
    • védi a szem egészségét, köszönhetően lutein és zeaxantin tartalmának;
    • mivel rostban gazdag, és alacsony a szénhidrát tartalma, ezért a fogyókúrás étrendbe kiválóan beilleszthető;
    • B-vitamin tartalma miatt még az elalvásban is segítségedre lehet, ugyanis hozzájárul a melatonin (alváshormon) termelődéséhez.

 

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi utakért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

2019.júl.08.
Írta: kasa heni 6 komment

10 hűsölni való hely, ha a spanyol nyaralásod alatt már nem bírod a kánikulát

Jól jöhet néhány "hűvös" tipp, még akkor is ha elsősorban nyáron mindenki a tuti meleg miatt  érkezik Spanyolországba. De mit tudsz csinálni, ha már csokibarnára sültél a napon, és egy kellemes programot is szeretnél beilleszteni a nyaralásodba. Menekülj a kánikula elől a természetbe, hiszen Spanyolország bővelkedik a szebbnél-szebb természeti látnivalókban! Ebből mutatok párat: 

1. Serranía de Cuenca (Cuenca)

A cuencai hegyvidék, közel 74.000 hektáros természetvédelmi övezetében számos gyönyörű résszel várja az idelátogatókat akár nyáron is. Elég a mesés Elvarázsolt Városra (Ciudad Encantada) gondolni, amely az óriások "kavicsos" játszótere, vagy a Júcar folyó szurdokvölgyére, de akár 7 lagúnás Hoyo vízmosásra. Amennyiben van rá lehetőség, érdemes egy éjszakát is eltölteni ezen a részen, és élvezni a csupa csillagos éjszakai égboltot.

serrania_de_cuenca.jpg

Foto: AVALON (GETTY)

2. Valle de Roncal (Navarra)

A navarrai Roncal-völgyben hét település található. Isaba (képen), ezek közül a legészakibb városka éjszakái nyáron is hűvösek (11,6C°), és a nappalok sem melegebbek, mint átlag 23 C°. A völgy rendkívül változatos, és pazar természeti látnivalókkal szolgál.

valle_del_roncal_navarra.jpg

Foto: POBLADURAFCG (GETTY)

3. Parque natural de Aralar (Gipuzkoa)

A Txindoki hegy szinte ikonikus hegycsúcsa Baszkföldnek. A Gipuzkoai tartományba eső Aralar hegylánc, az azonos nevű Természeti Park része. Egész éveben enyhe hőmérséklet (átlagosan max. 17Cº, min. 7Cº) ideális a túrázáshoz, lovagláshoz, hegyi kerékpározáshoz, de akár egy helyi sajtkészítő (Idiazabal) vagy sidra (almabor) termelők felkeresésére.

parque_natural_de_aralar_gipuzkoa.jpg

Foto: MIMADEO (GETTY)

4. Liébana (Cantabria)

Liébana régiója, tökéletes célpont a Kantábriába utazóknak. A régiót magas hegyek ölelik körbe, így Fuente Dé hegyi kikötőjébe nyáron is mindössze 22Cº vár Rád. Az 1850 méteren található kilátóba egy felvonó segítségével könnyedén fel is juthatunk, így a 753 méter szintkülönbség leküzdéséhez csupán 3 percre van szükségünk. A csúcsról gyönyörködhetünk a Picos de Europa lélegzetelállító csúcsaiban, ameddig csak a szem ellát.

liebana_cantabria.jpg

Foto: JL GUTIÉRREZ (GETTY)

5. Aigüestortes y Estany de Sant Maurici (Lleida) 

Spanyolország természeti látnivalói közül az egyik legkedveltebb célpont a Lleidai Aigüestortes Nemzeti park, ami egyben a katalán Pireneusok büszkesége. Nem hiába, hiszen a parkban négy 3000 m feletti csúcs, illetve további tíz, 2800 m magas hegycsúcs mutat az ég felé. Nyáron, előfordulhat, hogy a déli órák melegek, de a délutánok mindig frissítően hűvösek a túrázok örömére.

aiguestortes_y_estany_de_sant_maurici_lleida.jpg

Foto: NACHOSUCH (GETTY)

6. Sierra de Gredos (Ávila)

Lagúnák, szurdokok, völgykatlanok, csupasz tűhegyek, és különleges moránahalmok. Ezek, az Ávila tartományban található regionális Gredos park apró csodái, amelyek a jégerózió által faragott szabadtéri természeti múzeum látnivaló.

sierra_de_gredos_avila.jpg

Foto: ALF (GETTY)

7. Cangas del Narcea (Asturias)

Az Unesco védelme alatt álló Fuentes de Narcea természeti park nagy hányada, Asztúria tartomány nagy részére esik, amely nemcsak természeti látnivalókban, hanem XVI-XVIII. századi kastélyokban, és vidéki stílusú palotákban is gazdag. Itt található a Muniellos erdő, Spanyolország legnagyobb tölgyerdője, és az egyik legjobb állapotban megmaradt európai erdő is. A kellemes 19,5Cº nyári átlaghőmérséklet nemcsak az embereknek, hanem a barna medvéknek is kedvenc menedékhelye.

cangas_del_narcea_asturias.jpg

Foto: ABBPHOTO (GETTY)

8. Sierra Norte de Sevilla (Sevilla)

Nem ritka, hogy Sevilla városában a buszmegállók hőmérői nyáron akár negyvensok fokot is mutassanak, ilyenkor bizony jól jöhet egy alternatív programmegoldás. A közeli, északra fekvő geoparkban, folyók, és vízesések (Cascada de Huesna) könnyítik a kánikula elviselését.

sierra_norte_de_sevilla.jpg

Foto: JOSÉ LUCAS (GETTY)

9. Sierra de Albarracín (Teruel)

Teruel város körül húzódó Albarracín hegység nem csak a gyönyörű természeti adottságairól híres, hanem arról is, hogy itt található Spanyolország legszebb kisvárosa, amely a hegységgel azonos nevet viseli. Ugyancsak ebben a zónában található az ország leghidegebb falva: Griegos (1600m), amely szuper kiindulópontja lehet a közeli fenyvesekben, vagy a hegyi réteken való sétához. (képen: Rodeno)

sierra_de_albarracin_teruel.jpg

Foto: ALAMY

10. Aínsa (Huesca)

Huesca tartományban található Aínsa városkája, joggal vetekszik az ország legszebb városkájának titulusáért az előző Albarracínnal. Nyáron nagyon sokan érkeznek ide, mivel innen indulhatunk az Aragón Pireneusok legszebb Nemzeti Parkjába, az Ordesa y Monte Perdido felé. A kis város mindössze 589 méteren fekszik, a nappali meleget, délután kellemes, hűvös idő váltja, köszönhetően a Cinca és Ara folyóknak. (képen: Tres Sorores csúcsai az Ordesa völgyéből hátra tekintve)

ainsa_huesca.jpg

Foto: PABLO BENEDITO (GETTY)

+1. Piornal (Cáceres)

A Portugáliával határos Extremadura tartományban, 1175 méteren található Jerte völgye számos túraútvonallal szolgál, melyek közben a vízben bővelkedő szurdokokban könnyedén fel is frissülhetünk. Ide nem csak nyáron, hanem tavasszal is érdemes ellátogatni, amikor virágoznak a cseresznyeligetek, ilyenkor a környék igazán szemet gyönyörködtető. (erről, és ahelyi fiesztáról bővebben ITT olvashatsz.)

piornal_caceres.jpg

Foto: JUAN MANUEL MATEOS (GETTY)

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi utakért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

2019.máj.07.
Írta: kasa heni 2 komment

Sevillai látnivalók képekben - 1.rész

 Sevilla: A "felfedezők" városa

Andalúzia legnagyobb városában, napokat lehet eltölteni Sevilla nevezetességei, és a zegzugos utcák szövedékének felfedezésével. Az apró tereknek, melyeket takaros kutak, magnóliák, és pálmák díszítenek, sokszor még nevünk sincs. Egy kellemes séta, a város régi zsidónegyedében -Santa Cruz- ami bővelkedig a fehér falú sikátorokban, és a gyönyörű patiókban, garantáltan örök emlék marad. Vagy Triana negyede, amely híres csempe manufaktúráiról, a flamencóról és a magával sodró éjszakai életről, a tapeoról.

Az ezernyi sevillai látnivaló közt lépteidet virágok, gazdag csempedíszek, nyitott kovácsoltvaskapuk, narancs és citromfák kísérik. Itt mindenki ráér, senki sem siet...

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_32.JPG

 Plaza de España

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_3.jpg

Real Alcázar kertje

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_1.jpg

Plaza de las tres Cruces

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_2.jpg

Készülődés a húsvéti nagyhétre - Semana Santa

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_5.jpg

Patio - virágos belső udvar

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_6.jpg

 Kilátás a Giralda tornyára

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_29.JPG

 Sevillai Székes Szűz Mária Katedrális - Catedral de Sevilla

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_19.JPG

 Gombák: kilátósétány - Las Setas, Metropol Parasol

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_35.JPG

 Plaza de España

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_21.JPG

 Díszes kovácsoltvas kapu 

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_40.JPG

Aranytorony - Torre del Oro

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_8.jpg

 Juan Belmonte matador szobra - Triana negyed

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_39.JPG

 Palacio San Telmo - XVII. sz. barokk palota (navigátorok akadémiája)

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_37.JPG

 Museo de Artes y Costumbres Populares

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_43.jpg

 La Adriática épülete

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_41.jpg

 Plaza de San Francisco

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_47.jpg

 Real Alcázar

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_27.JPG

 Városnéző lovasfogatok

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_4.jpg

 Judería - utcarészlet a régi zsidónegyedben

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_17.JPG

 Iglesia de San Salvador

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_33.JPG

 Plaza de España

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_34.JPG

 Plaza de España csempés beülői

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_11.jpg

 Guadalquivir folyó

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_42.jpg

 Cabildo - Városháza

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_49.jpg

 Real Alcázar palota kertje

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_48.jpg

 Real Alcázar patiója

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_50.jpg

 Tuna - "Trubadúrok"

 sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_45.jpg

 Plaza de España - csempék

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_28.JPG

 Plaza del Triunfo

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_15.JPG

 Patio San Eloy csempéi

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_23.JPG

 Patio San Eloy

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_26.JPG

 Katedrális részlet

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_30.JPG

 Hotel Alfonso XIII.

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_31.JPG

 Real Fábrica de Tabacos - Dohánygyár, most egyetem

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_20.JPG

 Plaza de Cruces

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_18.JPG

Bar Europa

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_12.jpg

 Guadalquivir - Katedrális és a Bikaviadal aréna

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_9.jpg

 Csempemanufaktúra

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_25.JPG

 Patio de Bandera

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_22.JPG

 Patio

 sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_7.jpg

 Puente de Isabel II

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_36.JPG

 Plaza de España

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_38.JPG

 Museo de Artes y Costumbres Populares

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_16.JPG

 Arenal negyed

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_13.JPG

 Capilla Virgen del Carmen (Isabel II hídfő)

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_46.jpg

 Plaza de Toros de la Real Maestranza - Bikaviadalaréna

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_44.jpg

 Katedrális részlet

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_14.JPG

 Andalúz tapas bár terasza

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_24.JPG

 Judería

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_10.jpg

Idegenvezetés Sevillában

5 madridi emlék Cervantesről a Könyvnap margójára

1. Április 23.-án, a Nemzetközi Könyvnap alkalmából a madridi Plaza de España (Spanyolország tér) metrója egészen különleges kiadással jelentkezett. 378 m²-en, a peron, és a megálló falain, teljes egészében olvasható Cervantes remekműve, a Világ legelső regénye, vagyis a Don Quijote. 377.032 szó, 1.687.570 betű, szóközökkel együtt 2.034.611 karakter. A mű nagyságát jellemzi továbbá az is, hogy a regényben Cervantes majdnem 23.000 különböző szót használ, miközben napjainkban egy átlag spanyol mindössze 5.000 szóval tökéletesen elboldogul a mindennapokban. A helyszín pedig nem véletlen, hiszen ezen a téren található az író, és főhősének gyönyörű emlékműve.

“Lovagunk annyira belegabalyodott az olvasásba, hogy reggeltől estig, estétől reggelig mindig csak olvasott, s így a kevés alvás és sok olvasás úgy kiszárította agyvelejét, hogy végre elvesztette józan ítéletét.” - Miguel de Cervantes: Don Quijote

2. A madridi Plaza de España teret egy masszív obeliszk uralja, amely lábánál Cervantes ül, előtte pedig Don Quijote, és Sancho Panza szobra található. Az író halálának 300. évfordulójára szerettek volna egy méltó emlékművet állítani a spanyol fővárosban, ezért 1915-ben kiírtak egy nemzeti pályázatot. Lorenzo Coullaut Valera győztes művét 1929. október 23-án avatják fel. A spanyolokra jellemző pénzszűke miatt, a költségek előteremtéséhez egész egyszerűen megkérik a spanyol anyanyelvű országokat, hogy járuljanak hozzá a kiadásokhoz, hiszen mindenki érdeke egy "összspanyol" emlékmű. Viszonzásul pedig, a Cervantes mögötti oldalon található kagylóalakú kúton helyet kapott minden spanyol ajkú ország címere, amikből szinte semmi sem látható, hiszen a lefolyó víz szépen végzi munkáját évek óta.

madridi_setak_portada_blog_1.jpg

3. Valóban ismerjük Cervantes kinézetét? Hiszen az íróról életében egyetlen olyan hiteles festmény sem készült, amit ismernénk, és eredete bizonyítható lenne. Egyik legismertebb arcképe, Juan de Jáuregui festménye, amelyen olvasható az író neve, illetve az alkotás dátuma. Azonban a művészettörténészek, és a kutatók teljes mértékben kétségbe vonják a kép hitelességét.  Viszont ez az ismert arc köszön le ránk a Plaza de Españán, és valószínűleg nagyon sokan így is "ismerjük" Őt. Hiteles ábrázatának megalkotásához azonban szükséges lenne földi maradványaira. 2015-ben hatalmas hír volt, miszerint a  madridi sarutlan trinitáriusok kolostortemplomának kriptájának egyik falfülkéjében egy M.C. monogramot viselő fakoporsót találtak. Azóta azonban semmi valóban izgalmas új hír nincs, amely konkrétan kijelentené, hogy bizonyíthatóan Cervantes csontjait találták meg. Mint ismert, az író harcolt a lepantói csatában (1571) ahol fél karjára lebénult, így ennek nyomai alapján azonosítani lehetne csontjait, mégha DNS tesztre nincs is lehetőség - jegyezték meg többször a kutatócsoport tagjai.

cervantes_arckep_juan_de_jauregui_y_aguilar.jpg

Cervantes¿? - Juan de Jáuregui y Aguilar

4. Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha első részét 1605-ben adták ki legelőször (a nyomda a madridi Atocha utca 87. szám alatt volt található). A könyv azonnal "bestseller" lett, már Cervantes életében 16 kiadást megélt. A regény sikere azóta is töretlen, a Biblia után a második legolvasottabb könyv a Világon. Don Quijote de la Mancha első kiadásából mindössze két példányt őriznek, egyet a Nemzeti Könyvtárban (Biblioteca Nacional), a másikat pedig a Spanyol Királyi Akadémián (RAE - Rel Academia de la Lengua).

don-quijote-de-la-mancha-primera-edicio_n-portada.jpg

5. Április 23., a könyv és a szerzői jogok világnapja. Sok forrás Shakespeare, és Cervantes halála napjaként is 1616. április 23.-át jelöli, viszont mindkettőt helytelenül. Az eltérést, XII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja magyarázza. A módosítást azonban, csak az olaszok, a franciák, a lengyelek, a portugálok, és a spanyolok vezetik be azonnal, és az angolok 1752-ig továbbra is a protestáns Julián naptárt használták. A 10 napos ugrással, az angol drámaíró és költő halálának napja a Gergely-naptár szerint május 3-ra esne. Továbbá, Cervantes április 22-én halt meg, 23-án pedig temették, és a spanyol szokásoknak megfelelően a halál napjának másnapját, vagyis a temetés napját jelölik az elhalálozás dátumaként.

shakes_cervantes.jpg

+1. Hosszú évek kitartó munkája után, katalán javaslatra,  1995-ben az Unesco, április 23-át nevezte ki Nemzetközi Könyvnappá. A Párizsban megszületett döntés egyik alapja a fentebb említett, két nagy író halálának napja előtti tisztelgés, illetve, a katalánok bizonyítéka a könyv és az olvasás időtállóságára, ugyanis 1929 óta minden évben rendkívül sikeres Nemzetközi Könyvkiállítást rendeznek Barcelonában. Nem szabad elfeledkezni, hogy ugyanerre a napra esik Katalónia patrónusának, Sárkányölő Szent György ünnepe is, és ezen a napon tartják a helyi Valentin napot. A IV. századból fennmaradt legendához hűen, a férfiak vörös rózsával lepik meg szívük választottját, a nők pedig ezt, egy könyvvel köszönik meg. (Szent György legendájáról és a szokás kialakulásáról bővebben itt olvashatsz.)

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

           500 forint                                  1,5 euro

            

 

Még több spanyolos témáért, és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

2018.dec.12.
Írta: kasa heni 2 komment

Madrid látnivalók - 1. Casa de la Villa

Madridnak kétség kívül számos szimbolikus épülete van. A Metropolis, a Cibeles Postapalota, a Pékek háza a Plaza Mayor téren, a Királyi Palota, Bernabéu-stadion, a felhőkarcolók négyese vagy akár a Cervantes-szobor mögötti Edificio España, mind-mind útikönyvek címlapjára kívánkoznak. Ezen felül képzeletbeli listánkat nyugodtan kibővíthetjük még a Gran Vía és az Alcalá út Retiro parkig húzódó összes épületével, melyek közül jóformán bármelyiknek fix helye van a fővárosi képeslapokon.

Azonban majdnem biztos vagyok abban, hogy szinte senki fejében nem jelenik meg az az épület, amelynek sarkait a madridi építészetre oly jellemző, hegyben végződő palakő tornyok tesznek igazán különlegessé. A „madridi sisaktornyok” melyek, mint részletek teszik egységessé a főváros képét, és ami nyugodtan helyt is állhatna Madrid jelképei között, mint pl. a Maci vagy a Tío Pepe felirat a Puerta del Sol téren. Nem mellesleg, az épület, amire gondolok, a főváros történetének egyik legfontosabb terét uralja.

plaza_de_la_villa.jpg

Még azt is megkockáztatom, hogy vannak olyanok, akik simán elsétálnak mellette, anélkül, hogy tekintetüket egy kicsit is felemelnék az üzletek kirakatairól. Pedig, ez a takaros, gyalogosoknak fenntartott terecske a XV-XVII. századi madridi építészet szabadtéri múzeuma. Az „álljunk meg egy fotóra” turisták, pedig általában mit sem sejtenek abból, hogy Madrid egyetlen középkori terén álldogálnak, és hogy itt található a főváros legrégebbi polgári célú épülete, a Casa de los Lujanes, amelynek szabályos négyzet alapú, mór stílusú boltíveket rejtő tornya még azelőtt épült (1472) mielőtt Madrid fővárosi rangot nem kapott (1561) volna.

Lehet, hogy ez az egész annak köszönhető, hogy a Plaza de la Villa teret körülölelő három gyönyörű épület közül, egyik sincs nyitva a publikum számára. A tér legfőbb díszét, a barokk „Városházát” immár 8 éve tartják zárva az esetleges kíváncsiskodók előtt, pedig a már kívülről is ígéretes épület, bizonyára belül is hozza az elvárt szintet, főleg ha figyelembe vesszük azt a várostörténeti pluszt, hogy közel 400 éven át e falak közt rendezték Madrid ügyes-bajos dolgait.

A napjainkban látható Casa de la Villa helyén, egykor Vallecerrato márki palotája állt, amelyet a főúr halála után, 1615-ben Madrid megvásárolt. IV. Fülöp spanyol király ekkor érezte úgy, hogy eljött az ideje, hogy a fővárosnak saját Városháza legyen, mivel ezeddig a szintén e téren álló San Salvador templomban gyűlésezett a Tanács. (A templomot 1843-ban rombolták le). Az új épület tervezésével a királyi udvar főépítészét, Juan Gómez de Mora-t bízták meg, és a király által 1629-ben jóváhagyott tervek megvalósítását mindössze 1640-ben kezdték el. Az építéséhez vörös téglát, és a guadarramai hegyekből hozott gránitköveket használták, csakúgy, mint később pl. a Királyi Palotához, vagy az Almudena Katedrálishoz.

img_20181126_101748.jpg

Juan de Mora, fő művét, a Plaza Mayor-t igen, viszont a Casa de la Villát már nem láthatta befejezve. Halála után, 1648-ban a munkálatok felügyeletét José de Villareal vette át, aki nagyvonalakban hű maradt de Mora elképzeléseihez, azonban az egész épületet egy belső patio köré rendezte. Az építkezés lassan haladt, és csak 48 évnyi munka után, 1696-ban avatták fel az új Városházát. Karakteres erkélyét (Calle Mayor utca frontján) pedig, csak még később, a XVIII. században, a Prado múzeum tervezője, Juan de Villanueva építette hozzá, egyetlen egy céllal, mégpedig, hogy a királyi család innen tekinthesse meg az úrnapi körmenetet (Corpus Christi).

img_20181126_101837.jpg

Amellett pedig, hogy a városi Tanács új épülete lett, még egy plusz funkciót is betöltött, ugyanis itt kapott helyet a város börtöne is. El tudjuk képzelni? Ugyanazon kapun vonultak be a politikusok és a bűnözök… akiket aztán csak egy fal választott el egymástól… „vagy még talán annyi sem?" ;)

img_7525_2.jpg

Az épület régóta tartó zárvatartásnak több oka is van. Az első, hogy a Casa de la Villa 2011 óta már nem ad otthont a városi tanács gyűléseinek. Az új Városháza a rendkívül impozáns Placio de Cibeles épületének egy részében található. Még mielőtt elkezdték a hivatalok átköltöztetését – ami röpke 5 évbe telt – már előtte megszüntették azt a hetente egyszeri, hétfő délutáni alkalmat, amikor lehetőség adódott bárki számára, hogy szétnézzen benn is. A másik pedig, hogy „az üresen” maradt épületet előbb felújították, majd többszöri nekirugaszkodás után sem sikerült egyik projektet sem véghez vinni, miszerint városi múzeumként működne tovább.

madridi_setak_portada_blog_1.jpg

Majd 2018. december 1-én, 8 év után először, végre tartottak egy „nyitott kapukat”. Ugyan egy nap erejéig, és csupán az utolsó pillanatban hirdették meg, de akik időben észrevették, és kihasználták az alkalmat, azok biztos, hogy nem távoztak csalódottan. Tehát, így jutottam be én is, és mostmár biztosra kijelenthetem, hogy nagy kár, hogy nem lehet itt szájat tátani nap, mint nap. A körbevezetés egy szűk óráig tartott. De ez nem jelentette azt, hogy egy rakat termen kellett volna átrohanni, ami végén csak egy pipa lenne a madridi látnivalók listáján. A rövid séta, majdhogynem giccsesbe hajló díszítésekkel volt végig kísérve, ám épp kellemesen megemészthető mennyiségben, de ami a legfontosabb, abszolút élvezhető volt.

mariblanca.png

„Mariblanca” 1625-ben érkezett Itáliából, 4 másik mitológiai témájú szoborral együtt. Ezek közül Venusz Istennője, egy kút koronájaként 1630 és 1838 között uralta a Puerta del Sol teret. Ezután vándorszoborként jópárszor költözött - többek között megjárta a Retiro parkot is - majd utolsó köztéri állomásán, a Recoletos sétányon vandálok áldozata lett. A helyreállított szobor 1980 óta fogadja az előcsarnokba belépőket. A hamarosan 400. szülinapját ünneplő Mariblanca nevét Madrid népétől kapta, mivel a városlakóknak fogalmuk sem volt, hogy a szobor Venuszt ábrázolja. Ha valaki pedig nagyon figyelmesen járja a várost, és nem csak a Macira koncentrál a Puerta del Sol téren, akkor könnyen felfedezheti a szobor replikáját, amely a térről nyíló Calle del Arenal utca bejáratánál van, és ha még jobban szemfülesek vagyunk, akkor az itt lévő utcanévtáblán láthatjuk az ezen a helyen lévő közkút régi képét is.

Az előcsarnokból felvezető lépcsőn a Goya-szalonban értünk, amely régen a Nagy Fogadóterem volt. Legfőbb éke, Goya Madrid városának allegóriája című festménye, melynek ma már csak a másolatát láthatjuk itt, mivel az eredetit a város történeti múzeumában (Museo de Historia de Madrid) állították ki. A képen Madrid városát, mint női alakot ábrázolta a festő, aki a város címerpajzsán támaszkodik, bal kezével pedig „2 de mayo” feliratra mutat. Ez, az 1808. május 2. történelmi eseményre utal, amikor is a napóleoni hadseregek megszállják Madridot. Érdekessége, hogy ebben az ovális képkeretbe eredetileg Bonaparte József arcképét festette Goya, akit 1809-ben kért fel a Tanács, hogy a hagyományokhoz híven legyen egy festmény az új spanyol királyról is. Mikor Wellington hercege 1813-as vitoriai csatában vereséget mér Napóleon seregére – Arthur Wellesley ezután kapta meg a hercegi címet – József arcképét Goya átfesti, és ekkor a „Constitución” vagyis az Alkotmány szó kerül a képre. Majd újabb javítások következnek. 1815-ben VII. Ferdinánd ül már a spanyol trónon, tehát ezúttal az Ő arcképe kerül az ovális keretbe, majd 1820-ban ismét a Constitución, emlékezve az 1812-es cadizi alkotmányra, amit 3 év múlva megint VII. Ferdinánd képre cserélnek. Majd végezetül, ugyan már nem Goya ecsetvonásaival, 1872-ben kerül fel a „2 de mayo” felirat, ami emlékeztet a spanyol nép franciák elleni lázadás kezdetére Madridban.

Majd még két gyönyörű terem van. A Patio de Cristal, vagyis az Üvegterem, melyet 1648-ban José de Villareal tervezett. A nyitott patio a XIX. században kapott egy festett üvegkupolát, hogy ennek köszönhetően ez a rész is bármikor használható legyen az időjárási körülményektől függetlenül. A legszebb része az épületnek a Plenáris ülésterem, vagy más néven Oszlopterem, ami az új Városháza legelőször befejezett része (1692). Nagyon ritka eseteben, még a mai napig tartanak itt gyűlést a Tanácstagok. 

Míg bejártuk ezt a pár termet, közben bőven volt idő jól szemügyre venni mindent, és még az is belefért, hogy két spanyol señora kihasználja ezt a különleges és egyedülálló alkalmat, és közvetítsék aggodalmaikat, a látogatókat fogadó Városi Tanács pár tagja felé. Természetesen mindkettő eget rengető probléma volt, és én teljes együttérzéssel voltam feléjük. A lendületes felszólalások után kitörő tapsviharból pedig arra lehetett következtetni, hogy igenis Madrid népének, történelmének, és kultúrájának védelmére került itt sor.

Az első panasz arra érkezett, hogy felháborító, amit a Városháza tavaly művelni merészelt. (Előljáróban ehhez tudni kell, hogy szokatlan módon Madrid város Szentségtartója nem az egyház, hanem a Városháza tulajdonában van, amit szintén ezek a falak őriznek.) A Szentségtartót a város köteles kölcsönadni évente egy napra a Corpus Cristi körmenetre, amit tavaly a szakadó esőre hivatkozva nem tettek meg. Így az összegyűlt tömeg, köztük Señora1 is, teljesen feleslegesen ázott szét, hiszen az nem hagyta el a Casa de la Villa épületét, aminek mellesleg, Señora1 szerint semmi baja nem lett volna ha egy kicsit éri a víz. Márpedig jobb, ha a Tanács tudomásul veszi, hogy a 161 kiló ezüstből készült remekmű a madridi nép tulajdona, mivel 1565-ban a lakók finanszírozták elkészítését, miután az akkor még épphogy fővárosi rangot kapott Madridnak nemhogy Szentségtartója, de még Katedrálisa sem volt. Ez utóbbira is kitért egy rövid szösszenet erejéig, hiszen hallatlan, hogy Madridnak nem volt "normális" Katedrálisa egészen 1993-ig. 

custodia.png

A másodikként felszólaló nő (Señora2), ha lehet még nagyobb vehemenciával kérte számon, hogy mi az, hogy idén nem állítottak Betlehemet a Cibeles Palotában, ami madridi karácsonyi tradíció. A teremben jelenlévő spanyolok pedig nem várt mód ellenkeztek, és bizonygatták a misztikus Betlehem létezését. Erre jött is az erős válasz Señora2-tól, miszerint na jó, de több, mint közönséges amit ott műveltek. Ekkor már a Tanács tagjai is meg mertek szólalni, mondván, hogy az két különböző dolog, hogy nincs Betlehem, vagy hogy ez éppenséggel valakinek nem tetszik. Señora2 erre csak annyit felelt, hogy szégyen amit ott van, és ha nem képesek egy tisztességes Betlehem felállítására, akkor inkább ne is csináljanak semmit.

Csak remélni tudom, hogy a két Señora a látogatás óta nyugodtan alszik, és azt is, hogy a jövőben hamarosan megnyitják a Casa de la Villa épületét a látogatók előtt, és minden Madridba utazó láthatja a régi Városházát belülről is. Addig is pedig, ha arra járunk, feltételen álljunk meg egy pár percre, és élvezzük itt is egy kicsit a madridi városlátogatásunkat. 

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a Facebook oldalamra!

Spanyolországi utazásért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

400 éves a madridi Plaza Mayor

Plaza Mayor - Madrid 129 x 94 méteres, szabályos alakú Főterét, minden oldalról szorosan, árkádos épületsor öleli körbe. A 118 darab árkádív alatt hangulatos kávézók, és éttermek váltják egymást, teraszaikon az év minden napján teltház van. A 68 épület 3 emeletét összesen 237 erkély uralja, ahonnan a spanyolok immár 400 éve figyelhetik a főváros legfontosabb eseményeit. Története azonban még ennél is régebre, egészen a középkorig nyúlik vissza.

plaza-mayor-madrid_1.jpg

A Plaza Mayor ma Madrid szívében található, helyén egykor egy kiszáradt tó medre volt, ahol utcai árusok gyűltek össze. Ekkor még Villa de Madrid csupán egy szimpla mezővárosnak számított, és a város védőfalain kívül eső piacteret fekvéséről nevezték el Plaza de Arrabal-nak, vagyis „Külvárosi térnek”.

1561-ben, miután II. Fülöp fővárosi rangot adott Madridnak, a Plaza de Arrabali piac a környék egyik legfontosabb kereskedő központjává vált. Előnyös földrajzi fekvése további növekedéssel hozott, hisz a Spanyolországot átszelő kereskedelmi utak nagy része itt kereszteződött. Még ugyanebben az évben, a nagy forgalom, és a kereskedelem szabályozását felügyelők számára megépítették a Főtér első tornácos házait. 1580-ban II. Fülöp elérkezettnek látta az időt, hogy a Királyi Udvar kincstárának bevételét ezáltal is szaporítsa. Lebontatta a városfalat, így a piactér a városhatárain belülre került, és a tér alapos megreformálása után, joggal adóztathatta meg a kereskedőket és az utcai árusokat. 

madrid_blog_sin_marco_500.jpg

A tervek elkészítésével Juan de Herrera reneszánsz építészmestert bízta meg, akinek irányítása alatt azonnal el is kezdődtek a munkálatok. A tér első épülete, a mai napig emblematikus „Casa de la Panadería”, vagyis a Pékségek Háza. A gyorsan elkezdett építkezést, politikai, és pénzügyi nehézségek miatt még gyorsabban le is állították, és folytatását újra és újra elhalasztották. Majd a király halála (1598) után, fia, III. Fülöp leporolta a terveket, és a munkák befejezésével Juan de Gómez Mora-t bízza meg, aki 1617. december 2-án rakja le a tér első kövét, ugyan a valódi munkálatok csak két évvel később kezdik el.

plano_original_juan_gomez_de_mora_1617_archivo_historico_da_la_villa.jpg

Juan Gómez de Mora eredeti tervei - 1617

A befejezett Főtér a Herrera-stílus legszebb példája lett. A teljesen zárt tér, árkádos és többemeletes épületsor tömör képét csak a jellegzetesen madridi, hegyes sisakú tornyok törik meg. A „tér átadásával”, az egykor külvárosi kispiacból az ország legnagyobb, 50.000 nézőt befogadó szabadtéri színpadává változott. A szerencsés tulajdonosok pedig jelentős bevételhez juthattak a bérbeadható erkélyek révén. És látnivaló mindig akadt!

1620-ban itt avatták szentté Izidort, majd még ugyanebben az évben Calderón márki lefejezését nézhette végig a tömeg. 1622-ben ismét szentté avatásra (Loyolai Szent Ignác) gyűltek össze az országból idesereglett emberek, majd újabb nyílvános kivégzések következtek. A spanyol inkvizíció évszázadokon át adott munkát hóhérainak, összesen 32 autódafét rendeztek a téren.

Több alkalommal szórakoztatták a nagyérdeműt bikaviadalokkal is. Az első ilyen esemény épp Madrid patrónusának, Izidor szentté avatásán történt, ami azért is bírt nagy jelentőséggel, hisz az országban, a Plaza Mayoron tartottak először olyan viadalt, amelyen a köznép is részt vehetett. Ez idáig a corrida de toros-on való megjelenés csupán a nemesek kiváltsága volt, és amely szokás, a nagyobb ünnepek kivételével egészen a XVIII. századig tartotta magát. A téren az utolsó bikaviadalt 1846-ban, II. Izabella spanyol királynő esküvője alkalmával rendezték.

Természetesen kevésbé hátborzongató események színhelye is volt a Plaza Mayor. Többek közt királyi ünnepségek, lovagi tornák, népi felvonulások, és számos színdarabokat is mutattak itt be. Hogy az előadásokon és az ünnepségeken a királyi család kényelmét biztosítsák, a XVIII. század végén átépítették a tér északi oldalán lévő 27. számot viselő Casa de Panadería (Pékek háza) erkélyét, amelynek első emeletén szalonokat és fogadótermeket alakítottak ki.

plaza_mayor_5.jpg

A Plaza Mayor szintén szimbolikus eleme, a tágas tér közepén 1848-ban felállított III. Fülöp lovas szobra, amely két itáliai művész nagyszerű alkotása, és amit Cosimo de’Medici firenzei herceg ajándékozott a spanyol királynak. A szobor több viszontagságon is keresztül ment az évek alatt, hisz például a spanyol polgárháború ideje alatt 3 évig a város szemétdombját „díszítetté”, miután 1931-ben a forradalmi tömeg eltávolított helyéről.

plaza-mayor-1931.jpg

A Főtér 400 éves története során 3 nagy tűzvészt élt túl (1631, 1670, 1790). Az utolsó eset után Juan de la Villanueva építész irányította a restaurálási munkákat, aki a teret körülvevő épületek magasságát ötről három szintre csökkentette, valamint lezárta a tér sarkait, ahova nagyobb méretű árkádokat épített. Majd a '60-as években a Plaza Mayort végleg lezárták a közúti forgalom elől, és egy föld alatti, 650 férőhelyes parkolót alakítottak ki. Az utolsó nagy „vérfrissítés” Carlos Franco falfestménye volt, a Casa de las Panaderías épületén. A mitológiai jellegű ábrázolásoknak köszönhetően, a tér rendkívül impozáns lett, és ami ma Madrid egyik legfontosabb látnivalója.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

A bikákat megölik, ugye?

Mint miden évben, idén is, július 14-én éjfélkor véget ért a világ egyik leghíresebb fesztiválja, a San Fermín. A bikafuttatásokról híres pamplónai ünnep, amikor akár életükkel is játszó emberek ezrei futnak felbőszült bikák előtt, és ami ezt követően bikaviadallal, és a bikák halálával zárul, nos, ennek a vértől cseppet sem mentes fiestának van egy sokkal emberibb arca is. (San Fermín emberibb arca)

Egy évvel ezelőtt ezekkel a sorokkal kezdtem egy blogbejegyzést, amiben bemutattam San Fermín eredetét, és a véres ünnep humánusabb oldalát. Noha a pamplónai fiesta 425 különféle vallási, kulturális és hagyományőrző eseménnyel várja az érdeklődőket, a világ jórészt a programok csupán azon 6%-ára figyel, amikben a bika a főszereplő.

5_aitor_garmendia.jpg

De az éremnek két oldala van. Nem lehet, és nem is szabad szemet hunyni a szenvedő állatok talán értelmetlen küzdelme és haláltusája felett, ami többnyire az állatok halálával végződik.

Míg a bikák elől futó emberek hősnek érzik magukat, addig azok megzavarodva menekülnek végzetük felé. Míg országszerte ezrek, kényelmes fotelekben ülve nézik a tévéközvetítés otthonukban, addig a bikák mögött egy ismeretlen aréna ajtaja záródik be. Míg az emberek szórakoznak, addig a bikák kínlódva vívják végig életük utolsó perceit. Míg a szünetekben, a nézők jóízűen falatozzák az otthonról hozott szendvicseiket, addig a soron következő bika egy korty vizet sem kap. Kenyeret és cirkuszt a népnek!?

4_aitor_garmendia.jpg

1_aitor_garmendia.jpg

Kultúra vagy állatkínzás? Ha kultúra, szabad-e pálcát törnünk felette? A fiesta támogatói takarózhatnak-e azzal, hogy szerintük a bikaviadal egy művészet, az ország szimbóluma és a spanyol hagyomány része? És ha állatkínzás, hol van az a határ, hogy beszüntessék? "A kínzás nem kultúra" - olvasható megannyi transzparensen a bikaviadalok elleni tüntetéseken. De mért nem tudják elérni céljaikat az állatvédők? Kinek milyen joga van az élethez, és kiket vagy miket védenek a jogszabályok?

Az országban számos tüntetést szerveznek, és állatvédők ezrei vonulnak az utcákra, akik kegyetlen és legalizált kínzásnak tartják a bikák nyilvános leölését. Véleményük szerint, inkább egy ódon, barbár gyakorlatról, mintsem hagyományról van szó, és a bikaviadal alapvetően nem szól másról, mint egy állat rituális lemészárlásáról a puszta szórakoztatás érdekében. A bika halála pedig hosszan elnyúló és fájdalmas, szükségtelenül kegyetlen. A tüntetéseken a félmeztelen aktivisták vérvörös festékkel bekenve, hátukba szimbolikusan dárdát döfve, fejükön papír-szarvakkal követelik, hogy az állam szigorítsa az állatvédelmi törvényeket, és az állatkínzás tartozzon a spanyol büntetőtörvénykönyv hatálya alá.

aktivistak.jpg

Ezzel szemben, a bikaviadalok népszerűsítésére egy nemzetközi tanács is alakult (International Council of Bullfighting –ICL), aminek célja a viadalok kulturális, gazdasági, társadalmi és edukációs értékeinek népszerűsítése, valamint a gyakorlatot védő törvények és egyezmények országos és nemzetközi szintű képviselete. Emellett hangsúlyozzák, hogy egy olyan hagyományról van szó, amelynek gyökerei legalább a római időkig nyúlnak vissza. A torreádorok képzettek, és az összes látványosság ellenére az állatokat kíméletes módon ölik le.

3_aitor_garmendia.jpg

2_aitor_garmendia.jpg

Az örökké rebellis Katalóniában 2012-ben betiltották a bikaviadalokat, amelyért számos civil szervezet hosszan küzdött. A politikai kérdésekben jellemzően egységet alkotó katalánok azonban a törvény beiktatásakor mégis kettészakadtak, és sokan úgy érezték, hogy nemzeti identitásuk egy részét törölték el azzal, hogy beszüntették a földjükön is 700 éves múlttal rendelkező hagyományt. Különösen összetett politikai és kulturális kérdés ez egy olyan tartományban, amelynek függetlenségi törekvései világszerte ismertek. És talán merő véletlen, hogy ezt követően Madridban, a spanyol törvényhozás felsőháza a spanyol nemzeti kulturális örökség részének nyilvánította a bikaviadalt? A törvény fő támogatója, Sebastian Ruíz szenátor, a szenátus előtt azzal érvelt, hogy a bikaviadal „a kiválóság nemzeti és népszerű művészeti formája, és egyúttal a spanyol társadalom fejlődésének alapjául is szolgál, mert munkahelyet teremt és fellendíti a gazdaságot.”

Megkérdőjelezhető-e Ruíz szavai egy ekkor gazdaságilag megroggyant, és európai szinten is negatív munkanélküliségi rekordokat döntögető országban (minden negyedik ember munkanélküli), ahol több városban is népszavazással döntöttek arról, hogy érintetlenül hagyják a költségvetésben a bikaviadalokra, fesztiválokra, és ünnepekre elkülönített összeget, és nem fordítja annak egy részét sem munkahelyteremtésre. Mért ragaszkodnak a spanyolok ehhez a fiestához olyannyira? Csupán a hagyomány miatt, avagy ami a Világot is mozgatja?

És a kulturális értékek pénzben mérhetők-e? 3550 millió euró. Ennyi pénzt mozgat meg évente ez a showbiznisz. 74 millió euro. Ennyi bevételt jelent a Feria de Toro egy hetes ünnepe Pamplóna városának. És 5000 euró. Ennyi egy 4 éves „toro bravo” ára, ha első kategóriás arénában küzd.

toro-herido-plaza-toros-sanfermines-tauromaquia.jpg

A spanyol napilapok szerint az ország városainak 70%-ban, azaz 5600 településen, évente 17000 olyan népünnepélyt rendeznek, amiknek központi eleme: a bika. Azonban a minisztérium, 2017-es hivatalos statisztikai adataiban csupán 1553 ilyen esemény szerepel (ebből 387 volt bikaviadal), ami 2000-el kevesebb a 10 évvel ezelőttiekhez képest. Jelentős különbségek a számok közt. Mégis volt hatása a krízisnek, vagy a spanyolok immár kevésbé preferálják az-e féle szórakozást? Vagy egészen máshol kell kapirgálni?

Az országban kicsit több mint 1300 jegyzett bikatenyésztő van, számuk az utóbbi 10 évben gyakorlatilag stagnál. De mi történik ebben a szektorban, ami annak ellenére sem csökken, hogy mindössze 300 tenyésztő bikái közül válogattak tavaly. A tenyésztők évek óta nehézségekről beszélnek, mint mondják az állatok az arénában „kiérdemelt” halál helyett, gyakran mészárszéken, közönséges vágómarhaként fejezik be pályafutásukat. Évente kb. 37000 arénaérett bika várja sorsát, amik közül küzdelemre 3300-at választanak ki. A krízis óta csökkenő viadalok, és a túltenyésztés miatt, alig lehet eladni a bikákat. A bikák a vágóhídon egyáltalán nem hoznak hasznot, egy állatért 550-600 eurót fizetnek. (A harci bikák húsa fogyasztásra valójában alig-alig alkalmas, mivel az állatok többnyire jóval idősebbek és izmosabbak a vágómarháknál.) Elenyésző összeg az állatok felnevelésének 4-5 ezer eurós költségéhez képest. És, ha sikerül is eladni 5000 euróért egy első kategóriás küzdelemre, a haszon akkor is nulla. Akkor mégis miből tartják fenn magukat?

Támogatás. Támogatás? Gazdasági elemzők szerint a tenyésztők bevételének 40% a támogatásokból folyik be. Míg a hivatalos adatok szerint, a viadalok száma csökkent, addig a támogatások száma jelentősen nőtt. Az 5 egyesületbe csoportosult tenyésztők, 400 ezer euro támogatást kapnak évente az államtól, és ehhez jön még a tartományi, illetve városi hozzájárulások is. Ezenfelül, 2011-ben az Eu, 72 millió euroval „szponzorálta” a toro bravo tenyésztőket. Nem túlzás-e, ez az összeg, annak tükrében, hogy az Agrárminisztériumhoz eljuttatott adatok szerint mindössze 26000 spanyol harci bika van lejelentve? De nem csak nekik, hanem másoknak is jutott egy kis segítség. Az Eu-tól további 129,6 millió, és különféle spanyol állami szervezetektől pedig plusz 500 millió euro érkezett direkt vagy indirekt módon. Nem túlzás-e, ez az összeg, annak tükrében, hogy az 1727 spanyol aréna csupán 25%-ában rendeznek viadalokat? A szituációt jól érzékelteti egy uniós képviselő mondata: „Úgy hiszem, Európa megmentette a Fiestát.

ap.jpg

ap2.jpg

De mit ér az egész egy másik fontos szereplő nélkül? Torreádorok... hivatás az életért, és hivatás a halálért. Spanyolországban jelenleg 825 ember hivatása ez. Ők azok, akik a 4 évnél idősebb harci bikák ellen kiállhatnak küzdeni. De kik is ők? Díszes ruhába öltözött pojácák, vagy rettenthetetlen hősök? Az elmúlt 10 évben a torreádorok száma 200-al nőtt. A országban 58 iskola várja a kis tanítványokat. 5000 növendékből, a legjobb esetben ha 25 fő végez. De ez még messzi van a sikertől és a csillogástól. 2017-ben a torreádorok csupán 20%-a állhatott ki a különböző kategóriás arénák homokos porondjára. Egy másod kategóriás aréna fellépésenként 3000 eurót kínál. Míg a harmad osztályt jelentő mobil arénákban "haknizva" mindössze 1000 euro a bér, cserébe viszont bizakodhatnak, hogy egyszercsak valaki felfedezi a köpenyt mozgató bal csuklójuk egy-egy megvillanását, ami majd továbbröpíti Őket az ismeretség felé. Híres torreádornak lenni továbbra is kiváltság, az első tízben lenni pedig felér a sztársággal, ami egyúttal belépő az elit zárt világába. Velük, a spanyol pletykamagazinok ugyanannyit foglalkoznak, mint a királyi család tagjaival, vagy, mint a leghíresebb focistákkal. És ők azok, akik viadalonként 120-240 ezer eurot is kérhetnek. És Ők azok, akik a bikákat megölik, ugye? De csakis Ők?

Fotok: Aitor Garmendia - fotográfus és az állatok jogaiért küzdő aktivista

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

          500 forint

           1,50 euro

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

 

süti beállítások módosítása