Spanyolország... ahogy senki más nem mutatja meg Neked!

Spanyolban Otthon

TOP 10 Legjobb állapotban megőrződött középkori spanyol város

2018. február 14. - kasa heni

1. Peratallada (Girona)

A Costa Bravától a szárazföld felé eső apró falvak közül Peratallada talán a leglátványosabb. Palssal és Palau Satorral együtt alkotja a középkori falucskák „arany háromszögét”. A hegycsúcsra épült faluból lenyűgöző panoráma tárul elénk. Macskaköves utcák labirintusa vezet fel a jó állapotban megmaradt kastélyhoz és kilátótoronyhoz, amelyről már a XI. századból vannak írásos emlékek. Peratallada grófjai és királyai kétszeresen is bebiztosították magukat a támadások ellen, ugyanis a falu köré robusztus falat emeltek, amely ma is gátat szab a faluközpont növekedésének, így az megőrizheti középkori jellegét.

5_peratallada_2.jpg

5_peratallada_1.jpg

2. Albarracín (Teruel)

Teruel hegyi települései közül Albarracín maradt meg a legjobb állapotban. A város nemzetközi elismerést kapott történelmi értékeinek megőrzéséért, és a városfallal körülvett festői település teljes egészében műemléki védelem alatt áll. A Río Guadalaviar folyópart fölé emelkedő hatalmas sziklák kitűnő hátteret biztosítanak a rózsaszínes épületek számára. Albarracín mögötti gerincen húzódó védőfal őrtornyokkal tagolt. A városban vaskos, fagerendás és galériás házak szokatlan kétsoros szerkezetével találkozhatunk, ezek közül sokat középkori állapotukban helyreállítottak.

1_albarracin_teruel.jpg

1_albarracin_teruel_1.jpg

3. Besalú (Girona)

Besalú teljes egészében magával ragadó középkori, fallal körülvett városka, amit nemrég műemlék településnek nyilvánítottak. A képeslapra illő faluba a Riu Fluvía folyó felett átívelő, lenyűgöző látványt nyújtó hétlyukú, őrtornyokkal védett kőhídon keresztül juthatunk be. Az óvárost alkotó román kori házak közt, a macskaköves utcákon sétálva egy igazi időutazásban lehet részünk. Besalú a közelmúltban azzal is növelte hírnevét, hogy a városban egy 1264-ben épült rituális zsidó fürdőre, egy mikvahra bukkantak, ami azért is különleges mivel Európában csak két másik ilyen fürdőt találtak ebből a korszakból.

2_besalu-girona_2.jpg

2_besalu-girona.jpg

4. Hervás (Cáceres)

A hegyi falu a széles Ambroz völgy tetején ül. Hervásban található az ország legjobb állapotban megőrzött középkori zsidónegyede, amely fehérre meszelt házakból áll. A lejtős utcákat fogadók és csipkekészítő műhelyek szegélyezik. Hervást a középkor elején népesítették be a keresztény és mór üldöztetés elől a nagyvárosokból idemenekült zsidók. Mikor a zsidókat 1492-ben kiutasították spanyol földről, portáikat érintetlenül hagyták, és javaik Béjar hercegére, a vidék nemes urára szálltak. A település kelmeipara egészen a XVIII. századig virágzott. A sikátorok szövevényes útvesztője bensőséges hangulatot, és végtelen nyugalmat áraszt.

3_hervas-caceres_1.jpg

3_hervas_parallax.jpg

5. Buitrago de Lozoya (Madrid)

A fallal körülvett város a Río Lozoya folyó egyik festői kanyarulata fölött uralkodik. Buitrago de Lozoyat a rómaiak alapították, de az arabok korában erősödött meg, majd a középkorban fontos mezőgazdasági várossá nőtte ki magát. Bár a XIV. századi gótikus és mudéjar vár romokban hever, de a megmaradt vár kövei közt ma bikaviadalokat, nyáron pedig ókori színházi és zenei fesztivált rendeznek. A régi városnegyed ma is őrzi ősi varázslatos hangulatát.

4_buitrago-de-lozoya_1.jpg

4_buitrago-de-lozoya.jpg

6. Ronda (Málaga)

Ronda, egy magas és meredek mészkőhasadék tetejére épült város, amelyet a vad hegyi folyó, a Guadavelín 200 méteres szurdoka oszt ketté. A város környezete az egyik legszebb Spanyolországban, és a meredély legszélére épített kilátókból, remek panoráma nyílik a tetőkre, a sziklák szélén álló házakra, a környék folyóira és hegyeire. A régi és az új városrészt egy XVIII. századi szurdokhíd köti össze, aminek 98 méteres magassága lenyűgöző látványt nyújt.

6_ronda_1.jpg

6_ronda_3.jpg

7. Aínsa (Huesca)

A középkori Sobrarbe királyság fővárosa, Aínsa ma is őrzi régi báját. A széles, macskaköves főtér, a Plaza Mayor körül szép, barna kőből épült árkádsor fut. Az egyik oldalán az 1811-ben felszentelt Iglesia de Santa María harangtorony áll, a másikon pedig egy felújított vár.

7_ainsa-rue_2.jpg

7_ainsa-rue_3.jpg

8. Peñafiel (Valladolid)

A Duero folyó zöldellő partján épült Peñafiel mögül, egy szokatlanul hosszú, keskeny XV. századi vár néz le a borvárosra, amely a völgy feletti területek védi a X. század óta, habár a jelenlegi vár már a XV. századból való. A vár szokatlan alakját sokan egy csatahajóhoz hasonlítják. Peñafiel utcáit hagyományos házak szegélyezik díszes, kiugró erkélyekkel, és szép fadekorációval. Egyes részeken a régi bodegák érdekes szellőzőnyílásai is láthatóak. A város egyik tágas, homokkal borított terét, a Plaza del Cosót, gyakran használják bikaviadalokra és ünnepségekre.

8_pe_afiel_valladolid_2.jpg

8_pe_afiel_valladolid_1.jpg

9. Sepúlveda (Segovia)

A Río Duratón folyó feletti hegyoldalra épült Sepúlvedából a gyönyörű Sierra Guadarramára látunk. A középkori városi fal és a vár egy része is fennmaradt. A város sok román kori temploma közül a főtér mögött álló XI. századi Iglesia del Salvador őrzi az egyik legrégibb spanyol átriumot (1093).

9_sepulveda_segovia_1.jpg

9_sepulveda_segovia_2.jpg

10. Calatañazor (Soria)

Calatañazor sokat szenvedett várának közelében esett el al Mansur mór vezér, amikor a keresztények 1002-ben győzelmet arattak a mórok fölött.

10_calata_azor_soria_2.jpg

10_calata_azor_soria_3.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi 2018-as körutakért és túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Dél-Amerika a függetlenség útján: az Andoki Átkelés

Cruce de los Andes

2018. január 18. - kasa heni

A francia forradalom eszméi a XVIII. század végén Latin-Amerikában is gyökeret vertek, és megerősödtek a függetlenségi törekvések. Amikor Napóleon 1808-ban megszállta Spanyolországot, és megfosztották trónjától VII. Ferdinánd királyt megdöntve ezzel a spanyol Bourbonok hatalmát, a spanyol gyarmatokon erőre kapó elszakadási mozgalmak előidézték a korona fennhatóságának végső összeomlását.

cruce2.jpg

1810-ben politikai vezetők, a spanyol Dél-Amerika számos részén önálló kormányzatokat, juntákat hoztak létre. Amikor Spanyolország megkísérelte elfojtani ezeket a mozgalmakat, kitörtek az igazi függetlenségi háborúk. Buenos Airesben is felforrósodtak az indulatok, és még ebben az évben lezajlott Májusi Forradalom (Revolución de Mayo - 1810.máj.18-25.) megfosztotta az alkirályt a hivatalától. Ezután Argentínában (1813) gyökeres társadalmi reformok mentek végbe, először is megszüntették a földbirtoklás ún. encomienda rendszerét, melyet még II. Fülöp szentesített 1591-ben. Eszerint a föld birtokosa (encomendero) egyben az államhatalom képviselőjeként uralkodott a terület lakossága fölött, és jogkörébe tartozott az állami adók beszedése is. Az encomenderók gyakran visszaéltek hatalmukkal, és a birtokukban lévő – de végső soron a spanyol Koronához tartozó – földek bérbeadásával kizsákmányolták a nincstelen parasztokat. Ezenkívül eltörölték a fejadót, felszabadították a rabszolgákat, és a bányákban megszüntették a kényszermunkát.

revolucion-de-mayo-25-1810.jpg

A zűrzavaros korszak egyik kiemelkedő katonai és politikai egyénisége José de San Martín volt, aki képzett katonatisztként, a Napóleon ellen vívott háborúkból tért vissza hazájába. 1812 tavaszán, amikor San Martín megérkezett Argentínába, rögtön megbízást kapott a Granaderos a Caballo nevű, ütőképes gránátos és lovas hadsereg megszervezésére (Tucumánban), ami híres volt vasfegyelméről. Egyúttal, Napóleon elleni harcokban résztvevő fiatal tisztek tértek vissza Európából, akikkel együtt San Martín megalapította a Fiatal Hazafiak Társaságának (Sociedad Patriotica) szabadkőműves páholyát Buenos Airesben. Céljuk a függetlenség kikiáltása, és az alkotmányos kormányzás megvalósítása volt. Októberben San Martín, felhasználva a Granaderos a Caballo különítményét, sikerrel buktatta meg a kormányt Buenos Airesben és megalakította a Második Triumvirátust. Majd miután fényes győzelmet aratott San Lorenzóban (1813.febr.3.) végleg megerősítette hadvezéri pozícióját a Río de la Plata Egyesült Tartományaiban, és 1814-től az Északi-hadsereg parancsnoka lett.

José de San Martín tábornok, spanyol szülők gyermekeként, 1778. február 25-én látta meg a napvilágot, a mai Argentína északi részén található, Corrientes tartomány Yapeyú nevű városában. Édesapja a spanyol korona kormányzójaként felügyelte Yapeyú körzetéhez tartozó kitelepített guaraní indiánok jezsuita redukcióit. 6 éves korában családjával Spanyolországba költözött, mivel apja Malagán kapott küldetést. Tanulmányait Madridban kezdte el, majd 11 évesen a murciai kadétiskolába ment, mikor Franciaországban kitört a forradalom. Apja hatására, már egész kisgyerek korában nagy érdeklődést mutatott a hadászat iránt, katonadalokat énekelt, és imádott vezényelni, parancsokat osztogatni. Alighogy betöltötte a 13. életévét, katonai szolgálatra jelentkezett, és spanyol oldalon részt vett a félszigeti háborúban. Majd 20 évig szolgált, mint a spanyol korona tisztje Afrikában, Franciaországban, Portugáliában és Spanyolországban.

1810. második felében, épp Angliában tartózkodott, amikor két argentin fiataltól értesült a hazájában lezajlott májusi forradalomról. Az események hatására „átállt a másik oldalra”, és kapcsolatba került a Spanyolországtól való függetlenség dél-amerikai támogatóival. A következő évben találkozik Lord Macduff-al, és a skót nemes megismertette őt egy titkos Szabadkőműves Páhollyal (Piano Maitland), melynek szeparatista stratégiai célja volt előbb Spanyolország gyarmataitól való megfosztása, majd a piac megnyitása az angol kereskedelem számára.

1816-ban, San Martín tábornok által vezetett újabb fegyveres felkelés után létrejött a Provincias Unidas de Sudamérica, Argentína közvetlen elődje, és kikiáltották függetlenségét. (A Spanyolországtól való formális függetlenséget 1816. július 9-én nyilvánították ki Tucumánban.)

san_martin_1.jpg

Ezzel párhuzamban, a Perú Alkirályság chilei régiójában már 1808-ban elkezdődtek az első függetlenségi mozgalmak. 1810. szeptember 18-án Chile autonóm köztársasággá vált a Spanyol Királyságon belül, tekintettel III. Károly 1798-as dekrétumára, amelyben a király egyedüliként elismerte Chile függetlenségét a Perui Alkirályságtól. Elvileg tehát az országnak ugyanolyan joga volt az autonóm kormányzáshoz, mint Spanyolország bármelyik régiójának, képviseltetve magát a cádizi Cortesban (parlamentben). Az autonómia híveinek (vagy függetlenség pártiak: „los exaltados”) élére, a Cádizból hazatért, és sikeres puccsot végrehajtó José Miguel Carrera, valamint a forradalmár Rozas tábornok állt, akik nem voltak hajlandóak a teljes mértékű függetlenség kikiáltására, és ismételten kifejezték általános értelemben vett hűségüket a spanyol király iránt. Ugyanakkor Chile megnyitotta kikötőit a semleges országok előtt, szabad kereskedelmet hirdetett meg, és ezzel szembehelyezkedett Spanyolország kereskedelmi monopóliumával. 1813-ban Abascal, Perú alkirálya felmérte a katonai beavatkozás szükségességét Carrera megbuktatására, és egyes autonómia-ellenes chilei tartományokban lelkesen fogadták az érkező royalista erőket. Carrerát elfogták, és a forradalmi ellenállást riválisa, Bernardo O’Higgins folytatta, aki 1814 januárjában átvette a forradalmi erők katonai parancsnokságát.

Nem sokkal később, egy megegyezés értelmében fegyverszünet állt be Chilében, Carrerát és a bebörtönzött exaltadosokat szabadon bocsátották. Azonban a megegyezést figyelmen kívül hagyva, Carrera ismételt puccsot hajtott végre, és visszaszerezte hatalmát. O’Higgins, a köztársasági kormány előkészítésére használta megmaradt fegyveres erőit, -és szintén a korábbi kölcsönös alku ellenére-, konfliktusba bocsátkozott a royalista különítményekkel. A perúi alkirály reakciója sem késett, és a royalisták megsemmisítő csapást mértek O’Higgins patrióta csapataira. O’Higgins és José Miguel Carreras, a San Martín kormányozta Cuyo tartományba, Mendoza városába menekült, a köztársasággal szimpatizálókkal együtt.

san-martin_cruce.jpg

Miután Európából hazatért San Martín, mindössze két év alatt ütőképes hadsereget szervezett Mendozában. Majd értesülve a chilei forradalmárok patt helyzetéről, elérkezettnek látta az időt Spanyol-Amerika felszabadítására, a kontinens térségeinek függetlensége érdekében. Végső célja most sem volt más, mint a dél-amerikai spanyol birodalom központjának, a mindenfajta felszabadító törekvésekkel szemben ellenálló ország, Peru elfoglalása, Lima bevétele, és a spanyolok kiűzése volt. Tudta, hogy ez kemény dió lesz, és módosítva eredeti elképzeléseit, nem a kézenfekvőbb, Andok keleti oldalán való előretörést, hanem egy másik, de szintén a Perui Alkirályságba vezető alternatív útvonalat keresett terve megvalósításához.

A spanyol gyarmati uralom katonai megdöntésére egy zseniális stratégiát dolgozott ki. Ötezer-ötszáz katonájával, tízezer ló és öszvér segítségével, átkelt az Andok jeges hágóin. 1817. január 12-én, San Martín Mendozából indulva, megkezdte chilei hadjáratát, és a chilei fővárostól északra, Chacabucónál 1817. február 12-én súlyos csapást mért a santiagói királypárti spanyolokra. Két nap múlva bevonult Santiago de Chilébe, ahol restaurálta O’Higgins pozícióját, aki majd azt a feladatot kapta San Martíntól, hogy szervezze meg az új chilei köztársaságot. A chacabucói győztes csata egyéves évfordulóján -1818.február.12- a chilei forradalmi kormány kinyilvánította függetlenségét, és szövetséget kötött Argentínával. A spanyolok még egyszer összegyűjtötték seregüket, a fővárostól délre a Maipú-folyónál 1818. április 5-én ellentámadásba kezdtek, de ezúttal is San Martín győzött, és ezzel Chile is végleg elnyerte függetlenségét. A tábornok számára innen már egyenes út vezetett a Csendes-óceán hullámain Peru felé.

2007 óta az argentín San Martín Kulturális Egyesület (Asociación Cultural Sanmartiniana) szervezésében, minden évben újra megteszik a Andoki Hadsereg útját, tisztelegve a 200 éves esemény, a hős katonák és a mai napig nagyrabecsült San Martín előtt.

cr_29.jpg

Nem az ellenség szembenállása az, ami nem hagy aludni, hanem az átkelés gondolata ezeken az óriási hegyeken.

De miben rejlett San Martín andoki átkelésének zsenialitása, amit sokan, sokszor Hannibál pun hadvezér tetteinél is nagyobbra tartanak?! Egy őrült vagy egy tökéletes ötlet volt-e nekivágni az óriási hegyeknek?

San Martín nem félt, és mert kockáztatni, miközben nem csak katonai adottságairól, hanem szervezői, logisztikai képességeiről is tanúbizonyságot tett. Tudta, hogy az Andok hegység másik oldalán egy létszámban sokkal nagyobb hadsereg várja, akikkel majd akkor is meg kell küzdenie, ha a gyötrelmes út végén katonai fáradtak lesznek. Mindenképp egy agyafúrt stratégiára volt szüksége. Első lépésként, „kémeket” küldött az ellenséges terültekre, akik többféle, teljesen eltérő információkat szivárogtattak az Andoki Hadsereg lehetséges átkelésének helyéről. Ezt ténylegesen is alátámasztotta azzal a húzásával, hogy az El Plumerillo alaptáborban gyülekező kb. 5500 emberét 6 csapatba osztotta, és 6 különböző helyen indította őket Chile felé.

San Martín nem egységes létszámú menetoszlopokat alakított ki: északon és délen két-két kisebb csapatot indított – La Ramada, Come-Caballos és El Portillo, El Planchón átjárók - , míg középen az Uspallata, és a Los Platos átjárókon vágtak át seregei. A megtévesztés tökéletesen sikerült, a chilei királypárti spanyoloknak fogalmuk sem volt, hogy merről érkezik meg az Andoki Hadsereg, így kénytelenek voltak ők is szétosztani haderejüket.

c4.jpg

A taktika fontos része volt továbbá, hogy a csapatok párhuzamban haladjanak, majd egyszerre érkezzenek meg a chilei Curimón táborba, hogy aztán az egyesített sereg megsemmisítő csapást mérjen a spanyolokra az onnan alig 20 km-re lévő Chacabucónál. Ez nem kis szervezést és összhangot igényelt a különböző útvonalakon előrenyomuló csapatok között. A siker érdekében San Martin, a hadoszlopok vezetőinek pontos és részletes útitervet adott, ami mintegy menetrend tartalmazta a naponta megteendő távokat, és minden olyan szükséges információt -mint pl. a vízlelőhelyek-, ami segítette őket a merész andoki átkelésben.

San Martín fő hadoszlopa a Los Platos átjárón keresztül vágott keresztül az Andok hatalmas hegyein. A sereget elől Soler dandártábornok, középen a chilei O’Higgins parancsnok, és az utóvédcsapatot maga San Martín tábornok vezette. Csapatuk 1817. január 17-én indult el, az első és az utolsó katona 7 nap különbséggel érte el a chilei tábort.

c5.jpg

Az út mindössze 80 kilométer volt, aminek megtételéhez mégis 20 nap kellett. Az olykor meglehetősen keskeny, 30-50 centis veszélyes ösvényeken csak libasorban és nagyon lassan tudtak haladni. Az öszvérek orrukra hagyatkozva vezették a sereget a meredek és kacskaringós utakon. Noha velük tartott a környéket és a hegyeket jól ismerő pár helyi is, de ők is, csakúgy mint a katonák az állatok ösztöneire bízták magukat. Tudták, hogyha az öszvérek megállnak, arra tovább az út járhatatlan.

c8.jpg

Nem létezett egy jól kitaposott ösvény, ami szilárd és biztonságos talajjal szolgált volna. A szűk „utak”, és a poros, csúszós kövek lehetetlenné tették bármilyen szállítóeszköz igénybevételét, így az állatokra hárult a teherhordó szerep is. Az Andoki Hadsereget 9300 öszvér, és 1500 ló kísérte. Ebből 1200 lovat tehermentesítettek és csak gyeplőszáron vezettek, így próbálták a lehető legjobban kímélni őket, hiszen a még előttük álló csatákban nagy szükség volt erejükre. Az öszvérek cipelték hátukon az ágyúkat (16 db), a lőfegyvereket, a töltényeket, egy összeszerelhető hidat a folyókon való átkeléshez, valamint a hatalmas csörlőket is, amiket az ágyúk stabil leeresztéséhez használtak a meredek lejtőkön.

De az állatok hátát nyomta 5500 ember, 20 napi élelme is. A kukoricaliszt, száraz kekszféleségek, szárított hús, zsír, csípős ají paprika, fokhagyma és vöröshagyma szállítására 510, míg a bor és a pálinka vitelére 113 öszvérre volt szükség. A kiporciózott kis adagok épphogy elegendőek voltak, és az élelem nemcsak az embereknek volt szűkös, hanem az állatoknak is alig volt ellátmányuk. A 80 kilométer alatt mindössze 2 völgy található, ahol a legelőkön pár napra tábort verhettek, hogy megpihenjenek és erőt gyűjtsenek a folytatáshoz. 4000 méter magasan, az Andok sivatagszerű klímájának köszönhetően, a kietlen táj csupán kővel borított, és csak elvétve található néhány száraz, tövises bokor, ami egyáltalán nem alkalmas abraknak.

c10.jpg

Szintén hiányzott a folyamatos vízellátás is. Paradox módon, az Andok ugyan bővelkedik forrásokban és folyókban, de az út magasan a hegyek oldalán vezetett, több száz méterrel a folyómedrek felett. San Martín tisztában volt ezzel a problémával is, így a hadoszlopok útiterveiben pontosan megjelölte mikor és hol pótolhatják ivóvízkészleteiket, és előre tudhatták, hány napra kell feltankolniuk a következő forrásig.

Az Andok hegyeinek zord körülményei csak tovább nehezítették a feladatot. Az embereknek szembe kellett nézniük a szélsőséges időjárással, a nagy erejű szelekkel, és a dermesztő hideggel is. A hegyek hágói decembertől március közepéig járhatóak, utána a hó és a jég elzárja azokat. Ez az időszak az ottani nyárnak felel meg, de ez nem jelentett garanciát, hogy nem kellett olykor 30 centis hóval is megküzdeniük az úton. A katonák a szabad ég alatt aludtak, és a kíméletlen, akár -15 fokos, fagyos éjszakák átvészeléséhez tűzre volt szükségük. Ez pedig egy újabb komplikációt eredményezett, hiszen az út során tűzifát sem tudtak gyűjteni, csupán a hátas állatok száraz ürülékét tudták felhasználni. Erről is gondoskodni kellett még az indulás előtt, így kellő tüzelővel is felmálházták az öszvéreket. Feljegyzésekből azonban kiderül, hogy sokszor San Martín megtiltotta a tűzgyújtást –még vacsorájukat sem készíthették el-, egyrészt, hogy spóroljon a fával, másrészt pedig, hogy a lángok és a felszálló füst nehogy irányt mutasson az ellenségnek.

c7.jpg

Ezekre az alapvető és előre tervezhető nehézségekre fel lehetett készülni, és San Martín alaposan meg is tette azt. De akadt még egy dolog, ami azonban teljesen kivédhetetlen volt: a magashegyi betegség (soroche). A katonáknak nem volt idejük akklimatizálódni, a 2700 méter felett fellépő oxigénhiány,  és a gyakori szintkülönbség változás a legedzettebb katonát is próbára tette. Elképzelhetetlen, hogy miként tudtak úgy előre haladni, hogy a soroche tünetei bárkin eluralkodhattak. Enyhébb tünetei: a fáradékonyság, a lassú haladás és a gyakori pihenők szükségessége. 3500 méter felett pedig nem ritka, hogy erős fejfájás, szapora szívverés, hasmenés, hányinger, levertség, álmosság, olykor látászavar és orrvérzés alakul ki, amiktől az ember ereje gyakorlatilag a nullával lesz egyenlő. A kellemetlenségeket sok vízbevitellel és pihenéssel lehet enyhíteni, de mint tudjuk a katonák amúgy is szűkölködtek a vízben, és sem idő sem mód nem volt arra, hogy megálljanak míg szervezetük hozzászokik a magassághoz. Feljegyzéseikben olvasható, hogy ellenszerként vöröshagymát, és  bort használtak.

c6.jpg

24 nap alatt végrehajtottuk a hadjáratot, átkeltünk a Föld legmagasabb hegyén, térdre kényszerítettük a zsarnokokat, és szabadságot adtunk Chilének! 

San Martín zsenialitása tehát több lábon állt. Egyrészt felmérte a lehető legjobb alkalmat, amikor az Argentínába száműzött chilei felkelők nagy részét maga mellé tudta állítani, akik aztán erősítve seregét az oldalán harcolva tértek vissza hazájukba. Santiago elfoglalásával, és a Chilében állomásozó royalista erők felszámolásával komoly esélyei lettek végső tervei megvalósítására, Peru elfoglalására. Tökéletesen időzítette hadjáratát, kihasználva a nyári hónapok időjárását, amikor az Andoki átjárók nyitottak.

Stratégiai tervei egyedülállóak voltak. Rendkívüli mód előre felmérte az összes nehézséget, és mindenre gondolva fel is készült rájuk. Habár előzetesen maga is többször tartott terepszemlét a hegyekben, mégis bármiféle térkép nélkül vágott neki az útnak. Mi több, 6 különálló hadoszlopot indított útnak –megtévesztve ezzel az ellenséget-, egy olyan akció keretében, aminek sikeressége nagyban múlt azon, hogy csapatai egyszerre haladjanak, és végül egyidőben érkezzenek meg. És végül, egy morálisan is olyan erős seregnek az élére tudott állni, akik egyetlen egyszer sem kérdőjelezték meg küldetésüket, vagy vesztették el hitüket vezérükben. Az Andoki Hadsereg igazi egységként, nap nap után dacolt a több ezer méteres hegyek zord körülményeivel, és egy emberként tűrte a hideget, az éhséget, a szomjúságot és a fáradtságot. Mindezt abban a tudatban, hogy a megpróbáltatások végén, még egy, akár végzetes csata is vár rájuk. Útjukon két dolog vezérelte Őket: a Szabadság eszménye és Haza szeretete!

Képgaléria megtekintéséhez kattints a képre:

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Tűzlovasok

Las Luminarias

2018. január 17. - kasa heni

Madrid fővárosától alig 100 kilométerre fekvő, és a mindössze 600 lelket számláló San Bartolomé de Pinaresban (Ávila), Spanyolország egyik legismertebb, és legvitatottabb fiestáját tartják meg minden év januárjának közepén. A falucska utcáin több mint 20 máglyát gyújtanak meg, hogy aztán a hatalmas lángokon mintegy 150, az ország minden tájáról érkező lovas ugrasson át, miáltal megtisztulnak a füstben, ami egyúttal elűzi a gonosz szellemeket is.

luminarias_2017_kezdo.jpg

Január 17. Spanyolország egyik közkedvelt szentjének, San Antonio Abad, vagyis Remete Szent Antal napja, aki a háziállatok védőszentje. (Ezen kívül, a betegek és a céhmesterek patrónusának is tartják.) Miután vagyonát szétosztotta a szegények közt, visszavonult az emberek elől, és hosszú időn át teljes remeteségben élt. 20 évet töltött elmélkedéssel a líbiai sivatagban, mialatt magányában többször megkísértette őt a sátán, amit szigorú vezeklésekkel sikerült mindig elhárítania. Az ördög feletti győzelmei és csodái miatt, a középkor legnépszerűbb szentje lett.

LUMINARIAS - Dir. Tom Haines from Tom Haines on Vimeo.

Remete Szent Antal napjának előestéjén, San Bartolomé de Pinares lakói különös módon ünnepelnek. Olyannyira, hogy a vitatott fiesta ellen több spanyol, illetve különböző nemzetközi állatvédő szervezetek is tiltakoznak, vagy emelik fel hangjukat. A falu lakói azonban hajthatatlanok, és foggal-körömmel ragaszkodnak a XVIII. század óta megtartott sajátos fiestájukhoz. Állításuk szerint a lovak olyan gyorsak, hogy a tűznek nincs ideje kárt tenni bennük.

Az ünnep reggelén, a lovakat gondosan felkészítik, nehogy a farkuk vagy a sörényük majd lángra kapjon. A nap folyamán aztán pár lovas a falu utcáin körbehord egy Szent Antalt jelképező botot, amelyet az emberek megcsókolnak és adományt adnak. (Az összegyűlt pénzből a jövő évi mulatságot finanszírozzák.) Délután 7-kor mindenki a templom elé gyűlik, ahol a szent mise alkalmával megáldják az állatokat.

A "Las Luminarias" kezdetét, az este 9-kor megszólaló harangok jelzik. Ekkor gyújtják meg a főtéren és az utcákon álló máglyákat. A kis falu elnémul, nincs zene, se ének. Az egyetlen amit hallani lehet, az az égő faágak ropogása, és a közeledő lovak patáinak dobogása az utcák kövein. Majd a több száz éves hagyományhoz híven kezdetét veszi a lovak és lovasaik "tánca" a 20 méteres máglya tüze és füstje felett. A máglyához nem teljesen száraz fűzfa és seprőzanót vesszőket használnak, így a felszálló füst se perc alatt beterít mindent. A falu felett lebegő füst kilométerekkel távolabbról is látható. A legenda szerint, négy évszázaddal ezelőtt pestis pusztította el San Bartolomé lovait. A falu lakói azóta, minden évben Remete Szent Antalt, a háziállatok védőszentjét hívják segítségül, hogy a tragédia ne ismétlődhessen meg. A hiedelem szerint, a ceremónia során a tűz és a füst jelképesen megtisztítja az állatokat, valamint egész évben távol tartja tőlük a betegségeket is.

tuzlovagok_1.jpg

tuzlovagok_2.jpg

tuzlovagok_3.jpg

tuzlovagok_4.jpg

tuzlovagok_5.jpg

tuzlovagok_6.jpg

tuzlovagok_7.jpg

tuzlovagok_8.jpg

tuzlovagok_9.jpg

Éjfél körül, amikor a tűz leég, mindenki nyársat húz. A megmaradt parázs felett kolbászt, hurkát, és szalonnát sütnek. A bárok ismét megtelnek élettel, ahol a nehéz vacsorát környékbeli borokkal öblítik le, és persze a mulatozásnak hajnalig sosincs vége.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Narancsos flan - laktózmentes

2018. január 13. - kasa heni

flan_de_naranjas.jpg

Hozzávalók (8 adag):

150 gramm cukor

2 narancs reszelt héja

4 tojás + 4 tojás sárgája

240 ml narancslé

240 ml mandulatej

1 kiskanál narancsvíz

egy csipetnyi só

Karamellhez:

5 evőkanál cukor

2 evőkanál víz

Lássunk hozzá!

A sütőt előmelegítjük 170 fokra (alsó-felső sütés!), a sütőrácsot középre tesszük. Egy nagy keverőtálba beleöntjük a cukrot, és a reszelt narancs héjával összemorzsoljuk, amíg a cukor elszíneződik és átveszi a gyümölcs aromáját. Hozzáadjuk a 4 egész tojást és a másik 4 tojás sárgáját, a csipetnyi sót, majd egy keverőkanállal (nem robotgéppel) sima állagúra keverjük. Végül beleöntjük a narancslevet, a mandulatejet, és a narancsvizet, és a krémet finom lyukú szűrőn átöntjük.

Elkészítjük a karamellt. Ügyeljünk, hogy a serpenyő ne legyen meleg mikor elkezdjük, és csak lassú tűzön hevítsük a cukrot amíg aranysárga nem lesz. Szintén fontos, hogy ne kavargassuk fakanállal, helyette kicsit forgassuk a serpenyőt. Amikor az egész megolvadt, akkor adjuk hozzá a 2 evőkanál hideg vizet, ami megállítja a karamellizálódást és nem fog túlbarnulni. Mikor kész, rögtön beleöntjük a formánkba, és körkörösen mozgatva a falát is bevonjuk a karamellel, majd hagyjuk 5 percig hűlni.

A formába öntjük a krémünket, lefedjük alufóliával -hogy a teteje ne süljön meg-, és egy magas falú tepsibe, 2 ujjnyi vastag meleg vízfürdőbe rakjuk. 60-75 percig sütjük, amíg tisztán nem jön ki belőle a beleszúrt fogpiszkáló. A sütőből kivéve hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd letakarjuk és hűtőbe rakjuk éjszakára (min.6 órára). Fogyasztás előtt fél órával kivesszük, és kifordítjuk egy tányérra. ¡Qué aproveche!

80 éves I. János Károly spanyol király

Boldog Születésnapot!

2018. január 09. - kasa heni

juan_carlos_i_1.jpg

Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón-Dos Sicilias 1938. január 5-én született Rómában Barcelona grófjának és Orleans hercegnőjének első fiúgyermekeként. A máltai lovagrend templomában Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa keresztelte meg. János Károly, nagymamája, Battenbergi Viktória Eugénia spanyol királyné (1887-1969) kezében.

juan_carlos_i_2.jpg

XIII. Alfonz (1886-1941) spanyol király unokái körében, 1939. áprilisában. János Károly infáns az alsó sorban, balról az első.

juan_carlos_i_3.jpg

Olaszország, 1941. A királyi családnak 1931-ben, a köztársaság kikiáltásakor kellett elhagynia Spanyolországot. Ekkor a nagyapa, XIII. Alfonz király Olaszországba emigrált.

juan_carlos_i_4.jpg

Portugália, 1947. Édesanyjával. A spanyol királyi család hazatérése előtt Olaszországból előbb Svájcba, majd Portugáliába költözött.

juan_carlos_i_4_a.jpg

János Károly infáns tízéves korában jár először Spanyolországban, ahol folytatja tanulmányait.

juan_carlos_i_7.jpg

1953-ban testvérével,a később tragikus körülmények közt elhunyt Alfonzóval.

juan_carlos_i_8_a.jpg

A trónörökös, a zaragozai katonai, a pontevedrai tengerészeti valamint a murciai repülőtiszti akadémiákon is tanult, és mindhárom fegyvernemben tiszti rangot szerzett.

juan_carlos_i_8.jpg

Majd a madridi egyetemen alkotmányos és nemzetközi jogi, valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott.

juan_carlos_i_9.jpg

Öccse temetésén, 1956, Cascais - Portugália. Alfonz halálának első hivatalos közlésében csak annyi szerepelt, hogy fegyveres balesetben hunyt el, aztán kiderült, hogy János Károly is az estorili Villa Giralda emeletén tartózkodott, amikor a tragédia történt. Később az a teória vált hivatalossá, miszerint János Károly játszott a kis kaliberű fegyverrel, ami aztán egy véletlen következtében halálos sebet ejtett öccsén. Az eset a modern kori történelem egyik legtitokzatosabb királyi halálesete, és erről több összeesküvés elmélet is létezik (a tragédiáról részletesebben majd egy külön posztban), de tény, hogy sem János Károly, sem a királyi család nem nyilatkozott sosem az ügyben, és azóta sem válaszolnak egyetlen erre vonatkozó kérdésére.

juan_carlos_i_10.jpg

Édesapjával 1957-ben.

juan_carlos_i_11.jpg

"El mar es la libertad" - A tenger a szabadság. 1972-ben részt vett a nyári olimpiai játékokon, ahol a 15. helyezést érte el vitorlázásban. János Károly imádott úszni, karatézni és síelni. Mindig lelkes pilóta volt, valamint szerette a gyors autókat és motorokat.

juan_carlos_i_12.jpg

1962. május 14-én Athénban feleségül vette Zsófia görög és dán királyi hercegnőt. A szertartást katolikus és ortodox templomban is megtartották. Az esküvőt élőben és színesben közvetítették Európa szerte, kivéve Spanyolországot, ahol Franco diktátor ezt megtiltotta. A spanyol sajtóban csak nagyon kevés, és természetesen csakis fekete-fehér fénykép jelenhetett meg, és kizárólag olyanok, amelyeken János Károly édesapja nem látható.

juan_carlos_i_13.jpg

A királyi család a Madrid szélén lévő Zarzuela kastélyba költözött, amelyet eredetileg vadászkastélynak építettek IV. Fülöp király számára.

juan_carlos_i_13_los_principes_zarzuela.jpg

A spanyol királyi párnak három gyermeke született: Elena 1963-ban, Cristina 1965-ben, a trónörökös Fülöp pedig 1968-ban.

juan_carlos_i_14.jpg

1969. július 23. Franco által kreált és elfogadott utódlási törvény jogán, János Károlyt Spanyolország hercegévé és leendő királyává nevezték ki. A herceg ezután gyakran utazott külföldre hazája hivatalos képviselőjeként.

juan_carlos_i_15.jpg

"Quiero ser el Rey de todos los españoles!" - Minden spanyol királya akarok lenni!

juan_carlos_i_15_a.jpg

I. János Károly két nappal Franco halála után, 1975. november 22-én lépett trónra. A parlamentben elmondott első beszédében a demokrácia visszaállítását tűzte ki céljául, kifejezve óhaját, hogy minden spanyol királya legyen.

juan_carlos_i_17_a.jpg

1976 júliusában kinevezi Adolfo Suárezt a kormány élére, és a miniszterelnöki posztra azzal a feladattal jelöli, hogy vezesse le a demokratikus átmenetet, amely aztán rekord idő alatt sikerült is. Suárez, "a spanyol demokrácia egyik atyja" 2014-ben, 81 éves korában halt meg. Alzheimer-kórban szenvedett, és amikor I. János Károly király 2007-ben meglátogatta, hogy szolgálataiért kitüntesse, nem tudta, hogy ki a látogató, és már jóval azelőtt elfelejtette, hogy valaha ő volt Spanyolország Franco utáni első demokratikusan megválasztott vezetője.

juan_carlos_i_16.jpg

1977. május 14. Don Juan de Borbón -aki az 1931-ben elűzött XIII. Alfonz uralkodó fia- a legitim spanyol király lemond dinasztikus jogairól fia, János Károly javára. Franco politikai végrendeletének megfelelően János Károlyt a diktatúra parlamentje királlyá választotta, s így visszaállította a monarchiát. Franco tudatosan készült a halála utáni időszak rendezésére. A fő nehézséget az jelentette, hogy a Cortes, vagyis a spanyol parlament döntésével két királya lett Spanyolországnak. Jog szerint ugyanis János Károly apja Don Juan de Borbón következett volna a trónon, mint a polgárháborút és a köztársaságot megelőző utolsó törvényes király, XIII. Alfonz fia. Don Juan, aki élete legnagyobb részét emigrációban töltötte, sohasem kívánt Francóval a trónutódlásról egyezkedni. Don Juan emberi és államférfiúi nagyságát mutatja, hogy miután felismerte a történelmi pillanat jelentőségét és azt, hogy belőle már sohasem lehet király lemondott a trónról.

juan_carlos_i_18.jpg

 1978. december 6-i népszavazás az új alkotmányról, amelyen természetesen I. János Károly és felesége, Zsófia is leadja szavazatát.

juan_carlos_i_18_a.jpg

Az 1978december 6-i népszavazáson 87,8 százalékkal elfogadott új, demokratikus alkotmány oly módon alapul Spanyolország egységén és oszthatatlanságán, hogy elismeri a nemzetiségek és a régiók autonómiához való jogát. Ennek jelentőségét nem is olyan rég, Katalónia függetlenedési próbálkozási során láthattuk.

juan_carlos_i_19.jpg

I. János Károly híres televíziós beszéde, 1981. február 23-án, amikor Antonio Tejero alezredes puccskísérletet hajtott végre, amit az egykori Franco-rezsim híveinek számító jobboldali erők szerveztek a szerintük "túlságosan demokratizálódó" új rendszer ellen. Tejero tisztjeinek egy csoportjával behatolt a parlament épületébe, túszul ejtve az ott tartózkodó képviselőket, akik éppen az új kormányfő, Sotelo kormányprogramjáról tartottak szavazást. A parlamenti ülést élőben közvetítették, így az egész ország láthatta a drámát, ahogy az alezredes a pulpitusra lép és pisztolyt szegez az elnökre. A hatalomátvételi kísérlet végül kudarcba fulladt, Tejerohoz nem csatlakoztak a fontosabb körzetek katonai parancsnokai, sem a király nem állt melléjük, mint ahogy várták. "Fejezze be ezt az őrültséget!" - összegezte Adolfo Suárez, akinek velős mondatánál azonban I. János Károly éjszakai beszédében szilárdan kiállt a demokratizálódási folyamatok mellett,  és Tejero másnap délelőtt megadta magát. A beszéd után a király támogatói hitét még jobban megerősítette, és az utolsó bizonytalankodókat is a maga oldalára állította.

juan_carlos_i_21.jpg

1985. június 12. Királyi Palota (Palacio Real) - Madrid, I. János Károly a Spanyol Királyságnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozásáról szóló szerződés aláírásakor. 

juan_carlos_i_22_a.jpg

1992, Sevilla. Találkozó Fidel Castróval a sevillai Expo92-n. I. János Károly egyik legmozgalmasabb éve volt, amikor az ország újra reflektorfénybe került. Ebben az évben Barcelona otthont ad a XXV. nyári olimpiai játékoknak, Sevilla pedig a Világkiállításnak, amely megnyitója előtt megtette első útját a  Spanyol Nagysebességű Vonat (AVE, max 300km/h). Ugyanebben az évben Madridot választották ki Európa kulturális fővárosának,ahol ezenkívül Amerika "felfedezésének" 500. évfordulója kapcsán és a a történelmi közösség gondolatán, megrendezik a II. Iberoamerikai Csúcstalálkozót.

juan_carlos_i_23.jpg

1993-ban, 79 éves korában meghal Bourbon János barcelonai gróf. Édesapja temetése az egyetlen alkalom amikor nyilvános eseményen meghatódik, és könnyekben tör ki.

juan_carlos_i_24.jpg

2000. november. 22. Uralkodásának  25. évfordulóján a spanyol képviselőház tiszteletadási ünnepségén. A király az ezredforduló táján egy felmérésben minden idők legnépszerűbb spanyolja lett,és talán ez volt az a pillanat, amikor I. János Károly a legnagyobb tekintélynek, és elismerésnek örvendhetett országában, és határain kívül egyaránt. 

juan_carlos_i_26.jpg

2007. november 10. ¿Por qué no te callas? - Fogd már be! I. János Károly, híres 5 szavas felhördülése a chilei Santiagóban rendezett 17. Iberoamerikai Csúcstalálkozón hangzott el. A mondat címzettje Hugo Chávez venezuelai elnök volt, aki José Luís Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök szavába vágva arról kezdett el beszélni, hogy José María Aznar, Zapatero elődje „fasiszta” és „még egy kígyónál is kevesebb emberség szorult belé”. Miután Zapatero sikertelenül próbálta visszaszerezni a szót, az idős uralkodó megelégelte a helyzetet és ez idézett keresetlen szavakkal utasította rendre a venezuelai elnököt. Az eset felbolydította a spanyol nyelvű országokat, a mondat csengőhangok és dalok formájában jelent meg az interneten, pólókra és bögrékre nyomva pedig az árusok standjain. Míg Spanyolországban szimpátia kísérte a király kitörését, mivel az uralkodó "emberi" mivoltának spontán megnyilvánulását hallották ki belőle, addig Latin-Amerikát megosztotta az ügy. Chávez és politikai szövetségesei imperialista gyarmatosítónak nevezték a spanyolokat, és megkérdőjelezték a király legimitását, addig Chávez ellenzői viszont úgy érezték, hogy végre valaki vette a bátorságot, hogy elhallgattassa a magát egész LAtin-Amerika szószólájának képzelő diktátort.

juan_carlos_i_27_a.jpg

2012-ben elkezdődnek a botrányok, és az addig töretlen népszerűségnek örvendő királyi család idilli képe darabokra hullik. Az első botrány, amikor kiderül, hogy a világgazdasági válság tetőpontján a király luxuskörülmények között tett elefántvadászatot Botswanában. A súlyos gazdasági visszaesés következményeivel küszködő spanyolok bizalma megrendül I. János Károlyban, a nép aggódik, hogy mennyibe kerül nekik a királyság intézménye, és szemére vetik fényűző életvitelét, nehezen átlátható pénzügyeit és a politika érzékeny területeire tett kirándulásait. A spanyol sajtó eddig nem turkált a királyi család életében, de ezután olyan dolgokat szellőztettet meg, mint például a király Corinna zu Sayn-Wittgensteinnal, a 25 évvel fiatalabb német üzletasszonnyal való viszonya. A bajokat már csak tetőzte, mikor kirobban  lánya, Cristina férje, Iñaki Urdangarin nevéhez kapcsolódó botrány. A Noós alapítvány, a királyi család nevét és kapcsolatait felhasználva szerzett vastag megbízásokat közintézményektől és önkormányzatoktól sportrendezvények és konferenciák szervezésére, valamint üzleti tanácsadásra. Cristina és férje ellen, csalás és pénzmosás miatt vádat is emeltek, a király nevét pedig a korrupció szó lengte körül.

juan_carlos_i_27.jpg

"Nagyon sajnálom, hibáztam. Többé nem fog előfordulni" - I. János Károly példátlan módon bocsánatot kér népétől, amikor elhagyta a madridi San José kórházat, ahol azért műtötték meg mert eltörött a csípője a botswanai vadászaton.

juan_carlos_i_28.jpg

"Itt az ideje, hogy egy új generáció nézzen szembe a jövő kihívásaival" -  2014. év elején közzétett felmérés szerint a spanyolok 62 százaléka már azt szerette volna, ha I. János Károly lemond a trónról, és a válaszadók kétharmada jó véleménnyel volt a trónörökös asztúriai Fülöp hercegről, és abban bíztak, hogy Ő képes lesz helyreállítani a spanyol korona fényét. Majd  2014. június 2-án Mariano Rajoy, a spanyol miniszterelnök bejelentette, hogy I. János Károly megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott a trónról fia, VI. Fülöp javára. Beszédében I. János Károly köszönetet mondott a spanyol népnek, az intézményeknek, s mindazoknak, akik segítették a hatalomgyakorlásban, és külön háláját fejezte ki feleségének, Zsófia királynénak. Mint mondta, egész életében a spanyol nép jólétéért, szabadságáért, előrehaladásáért dolgozott, s úgy vélte, fia személye garantálja Spanyolország stabilitását.

juan-carlos-familia_2.jpg

juan-carlos-familia_3.jpg

A legutolsó felvételek I. János Károlyról egy hivatalos ünnepen és családja körében! ¡Feliz cumpleaños!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Roscón de Reyes eredete és hagyományos receptje

A spanyolok "karácsonyi" reggelije

2018. január 04. - kasa heni

A spanyol gyerekek Vízkereszt napjáig (január 6.) nem kapják meg ajándékaikat. Előző este, a spanyol településeken ünnepi fények gyúlnak, tisztelegve a Napkeleti Bölcsek érkezésének. Az emberek királyi méltóságoknak kijáró tisztelettel fogadják Őket. Gáspár, Menyhért, Boldizsár és udvartartása nagy pompával, teveháton és díszes hintókon vonulnak végig a városok főutcáin. Kicsik és nagyon, öregek és fiatalok, vagyis mindenki az utcára tódul, hogy újra láthassa elhaladni a Háromkirályokat, akik mint miden évben, cukorkát, és apró ajándékokat szórnak szét a lelkes nézősereg között. A Cabalgata de los Reyes Magos, vagyis a Háromkirályok Felvonulása, azt a hosszú utat jelképezi, amit a Napkeleti Bölcsek a csillag útmutatásával tettek meg, amíg rátaláltak a Kisdedre. (erről a fiestáról bővebben itt olvashatsz: Háromkirályok érkezése) Majd január 5-ről 6-ra virradó éjjel a Napkeleti Bölcsek a spanyol gyerekeknek meghozzák az ajándékot.

roscon-de-reyes_1.jpg

Este a spanyol gyerekek izgatottan mennek aludni, ám lefekvés előtt még kikészítenek egy pohár tejet és némi harapnivalót a megfáradt bölcs királyoknak, s egy tálka vizet a tevéknek. Éjszaka Gáspár, Menyhért és Boldizsár titokban az ablakban vagy a cipő mellett hagyják az ajándékokat, amiket a gyerekek leveleikben kértek tőlük. A rosszcsontok fekete szenet kapnak, de persze édeset, amit valójában cukorból készítenek. Reggel, míg a gyerekek az ajándékokat bontogatják, a család felvágja a kandírozott gyümölccsel és mandulával díszített, koszorú alakú Háromkirályok kalácsát, ami valami apró meglepetést és egy babszemet rejt a finom tésztájában. Aki a szerencsebábut leli meg, az aznapra a ház királya lesz, akiknek a babszem jut, az pedig lerója a kalács árát.

roscon-de-reyes_3.jpg

Roscón de Reyes, azaz a Háromkirályok Kalácsa egy tradicionális spanyol „karácsonyi” reggeli. Jellegzetes ízét a narancsvirágvíz adja, alakja a Háromkirályok koronáját, a kalácsot díszítő kandírozott gyümölcsök pedig, a korona drágaköveit jelképezik. A szokás eredetét egyesek arra vezetik vissza, hogy amikor Heródes parancsot adott ki minden két év alatti fiúgyermek megölésére Betlehemben és környékén, ekkor sok édesanya lisztes agyagkorsóban rejtette el gyermekét. Később ennek emlékére a zsidók Vízkereszt napján pászkát (maceszt) sütöttek, és a kovásztalan kenyér tésztájába egy agyagbabát rejtettek el, ezzel emlékezve az elbújtatott és így megmenekült gyermekekre. Majd ezt a szokást a középkori Franciaországban újraértelmezték, és a Gallete de Rois leveles tésztájába egy lóbab szemet sütöttek bele, jelképezve, amint József és Mária egy angyali hangra elrejti a kis Jézust a vérszomjas Heródes elől, és Egyiptomba menekül.

A másik változat szerint a szokás az ókori Róma Saturnália ünnepére vezethető vissza. A téli napforduló idején (december 17-én), az őszi vetés befejezésekor a nép Szaturnusz, a földművelés istene előtt tisztelgett. A császárok több napra szóló mulatságot is engedélyeztek népüknek. A vigasságnak része volt, hogy a társadalmi rangok felfüggesztésre kerültek erre az időre. Mivel nem volt hivatalos ügyintézés és munka, a rabszolgáknak megengedték, hogy urakként viselkedjenek, a gazdáik pedig szolgáikat játszották. Az egész idő alatt teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott. A gazdagok a szegényeket megvendégelték, a rabszolgák láncait leszedték, a cselédek az uraság asztalához ültek. A családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak (akárcsak a mai karácsonyi ajándékok). Az ünnep alkalmából mézes tortát készítettek, amelybe különböző aszalt gyümölcsöket, datolyát és fügét is raktak. Kutatások szerint, lóbabot először a III. században rejtettek el a tésztában, ami a szerencse és a termékenység szimbóluma volt, és a hiedelem szerint, a tortaszelet tulajdonosának mindkét áldásból bőven jutott a következő évben. A szokás később Franciaországban, a középkorban is folytatódott. A királyi udvarban és az arisztokrácia körében "el Roi de la fave", vagyis a Bab királya ünnepeként lesz igen közkedvelt, amikor a főszerep továbbra is a bolondozásé és a babszemet rejtő sütié.

rellenos-el-roscon-de-reyes_queso.jpg

Tehát, mindkét változat szerint Franciaországba jutunk el. XVIII. századi krónikások feljegyzései szerint egy alkalommal XV. Lajos király szakácsa, a még gyermek uralkodónak azzal próbált hízelegni, hogy egy aranyérmét is rejtett a tortába. Természetesen ezt a nemesség is hamar utánozni kezdte. Mindenki a szerencsét hozó pénzre akart ráharapni, és az eddig kiváltságos babot hamar negatív szereppel ruházták fel, amire már senki sem akart rábukkanni a tányérján.

Spanyolországba az ünnepi kalácsot V.Fülöp francia herceg, a Bourbon-ház első spanyol királya vezette be. Sokáig azonban ez a szokás nem jut ki a királyi palota falai mögül, és nem terjed el olyan gyorsan mint a szomszédos országban. Először, egy 1848-ban megjelenő újságcikkben említik, ami különböző országok érdekes szokásairól ír. Az ún. Királyi torta (Torta de Reyes) amit családi összejöveteleken és ünnepek alkalmával fogyasztanak attól különleges, hogy egy mandulaszemet rejtenek bele, és aki ezt megtalálja „királynak” szólíttathatja magát, viszont cserébe köteles megvendégelni minden jelenlévőt. A cikk hatására, ezt az ünnepi süteményt a spanyol elit gyorsan felkapja, de már a királyi udvar szokása szerint, pénzérmét (később kerámiabábut) és babot rejtenek el benne. A nagymúltú és méltán híres madridi La Mallorquina cukrászda 1868-ban egyenesen Franciaországból hozat agy neves cukrászt, hogy az eredeti recept szerint sütött kalácsot tudják kínálni az egyre bővülő igények kielégítésére. 1887-tól a spanyol lapok rendszeresen megemlítik a Királyi Tortát nagyobb ünnepek alkalmával, és a lakosság körében is kezd elterjedni, akik viszont csak legnagyobb ünnepük alkalmával, vagyis Vízkereszt napjának ünnepén engedhetik meg maguknak ezt a különleges csemegét.

Napjainkban -ahogy nálunk sincs karácsony bejgli nélkül-, a spanyoloknál sem telhet el Vízkeresztje napja úgy, hogy az asztalra ne kerüljön egy jókora, méretes Roscón de Reyes, amit  az új szokások szerint, általában tejszínes krémmel is megtöltenek. Elkészítése pedig  nem is olyan ördöngős, ha a klasszikus recept alapján próbálkozunk!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Hozzávalók:

  • 350 gramm liszt 
  • 25 gramm friss élesztő
  • 125 ml tej (langyos)
  • 130 gramm cukor
  • 75 gramm margarin vagy vaj (könnyen kenhető állagú)
  • 1 egész tojás + 1 tojás sárgája
  • 1 narancs reszelt héja
  • 1 evőkanál narancsvirágvíz
  • egy csipetnyi só
  • ízlés szerint: rum, vanília, citrom stb...
  • kandírozott gyümölcsök
  • mandulaforgács a díszítéshez

Lássunk hozzá!

A friss élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, elkeverjük egy kicsit, és hagyjuk, hogy egy negyed óra alatt felfusson. A lisztből 30 grammot félreteszünk, a többit pedig átszitáljuk egy nagy tálba. A liszt közepébe mélyedést készítünk, majd beleöntjük a cukrot, a narancsreszeléket, és a tejben felfutatott élesztőt. Egy keverőkanál segítségével középről indulva óvatosan el kezdjük összedolgozni, és pár keverés után hozzáadjuk a szobahőmérsékletű, könnyen kenhető állagú vajat/margarint, és a tojás sárgáját. Majd ismét keverünk rajta párat, és hozzáadjuk a narancsvirágvizet (és ízlés szerint a többi aromát is). Mostmár alaposan összekeverjük, mígnem egy nagyon lágy, szinte ragacsos masszát nem kapunk.

A félrerakott lisztből alaposan meghintjük a nyújtódeszkánkat, és a kanál segítségével a masszát kiborítjuk rá. Újabb lisztezés után a tésztát addig gyúrjuk, amíg egy közepesen kemény, sima tésztát nem kapunk. A keverő tálunkat kilisztezzük, belehelyezzük a tésztát, tetejére is szórunk egy kis lisztet, és egy pamut kendővel letakarva meleg helyre tesszük. 3 órát hagyjuk pihenni, ezalatt a tészta a duplájára dagad.

Ezután a tésztát ismét jól átgyúrjuk a maradék liszttel, majd kialakítjuk a Roscón formáját. A tésztát egy kicsit laposabbra paskoljuk, és két ujjunkkal egy lukat fúrunk a közepébe. A lyuknál fogva megmarkoljuk, és a másik kezünkkel körbe-körbe forgatjuk a tésztakarikát, miközben hagyjuk hogy a tészta a saját súlyánál fogva nyúljon. A formázott tésztát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk, és ha szükséges, akkor megigazítjuk, hogy szép kerek formája legyen. A lyuk átmérőjének min. 15 centisnek kell lennie. Nagyon kicsit meglisztezzük, letakarjuk egy másik sütőpapírral, és kb. 2 órát ismét hagyjuk pihenni, míg a duplájára dagad. Végül felverjük a tojást és mindenhol jól megkenjük a tésztát. Feldíszítjük a kandírozott gyümölccsel és a mandulaforgáccsal. Előmelegített, 160 fokos sütőben, 25-30 perc alatt készre sütjük (180 foknál ne süssük magasabb hőfokon). Hagyjuk kihűlni, félbevágjuk és megtöltjük a kedvenc krémünkkel. ¡Qué aproveche!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Ibérico sonkakrémleves roppanós articsóka chipsszel

2018. január 02. - kasa heni

alcachofas_fritas_en_caldo_de_jamon.jpg

Hozzávalók (4 főre):

4 db közepes articsóka

200 gr jamón ibérico - szeletelve vagy apró kockákban

1 db póréhagyma

1 db zöldhagyma

400 gr krumpli

100 ml spanyol fehérbor

5 db snidling 

1 liter húslé

extra szűz olivaolaj

Lássunk hozzá!

A zöldhagymát és a póréhagymát megtisztítjuk külső leveleiktől, majd mindkettőt vékonyra szeljük. A krumplit meghámozzuk, és kisebb darabokra roppantjuk -a spanyolok ételeikhez a krumplit kicsit megvágják, majd a kés pengéjének segítségével darabokat törnek le-. 

Ezután egy serpenyőben kb. 2 evőkanálnyi extra szűz olívaolajat hevítünk, amelyen az ibérico sonkát átforgatjuk (a sonkából egy keveset hagyunk a díszítéshez is). Hozzáadjuk a krumplit, a póré- és a zöldhagymát, majd ezeket együtt addig pároljuk, amíg a hagymák puhák nem lesznek. Majd felöntjük a fehérborral, és nagyobb lángon hagyjuk egy kicsit párologni. Végül hozzáadjuk a húslevünket és kb. még fél óráig főzzük tovább, amíg a krumplink teljesen megpuhul. 

A tűzről lehúzva, egy botmixer segítségével krémes állagúra keverjük. Ha igazán selymes állagot szeretnénk kapni, akkor az egészet egy szűrön át is passzírozhatjuk. (erre a spanyolok kedvenc eszköze, egy kúp alakú "colador chino", ún. kínai szűrő). Ha nagyon sűrű krémmel dolgozunk, akkor egy pici vizet is adhatunk hozzá szűrés közben, de nagyon vigyázzunk, hogy ezzel ne hígítsuk fel túlságosan a finom krémlevesünket. 

Az articsókát megtisztítjuk, félbevágjuk, majd egyenletes vékonyságú szeletekre szeljük. Egy mély edényben a napraforgó olajat felforrósítjuk, és az articsóka chipseket kis adagokban megsütjük, majd konyhapapírra tesszük, hogy a felesleges olajtól megszabaduljunk. 

Tálaláskor először az ibériai sonkás krémlevesünkből merünk, majd ennek közepére rárakjuk a frissensült articsóka chipseket, és a félrerakott sonkakockákkal, valamint apróra vágott snidlinggel díszítjük. ¡Qué aproveche!

Az articsóka rendkívül gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban, de tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt és nátriumot is. 100 gramm articsókában csupán 55 kcal energia van, így az alacsony zsírtartalmú, magas rosttartalmú diéta fontos eleme. Szintén jó tudni, hogy a zöldségek közül az articsókának legmagasabb az antioxidánstartalma.

Fogyasztása:

  • csökkenti a koleszterinszintet, enyhíti a gyulladásokat valamint javítja a vérkeringést;
  • enyhíti a méreganyagok okozta májrendellenességeket, illetve elősegíti a májsejtek regenerálódását; 
  • nagyon magas a rosttartalmának köszönhetően segíti az egészséges bélműködést, enyhíti a székrekedést és a hasmenést; 
  • nagyon jó vasforrás, már egy adagja biztosítja a napi vasszükséglet 10 százalékát,
  • magas C-vitamin és antioxidáns tartalmának köszönhetően az articsóka megőrzi bőrünk egészségét, fiatalítja azt és javítja a textúráját.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Spanyolország 15 leglátogatottabb műemléke

TOP 15 spanyol látványosság

2017. november 30. - kasa heni

1. Sagrada Família, Barcelona - 3,7 millió látogató

Teljes nevén, a Szent Család Engesztelőtemploma (El Temple Expiatori de la Sagrada Familía) nemcsak Barcelona jelképe, hanem Európa legkülönösebb temploma is. A szimbólumokkal zsúfolt, egyediségre és természetességre törekvő alkotás Gaudí legnagyobb műve, amely máig befejezetlen. A neogótikus templom építse 1882-ban kezdődött meg Francesc P. Villar vezetésével. Mikor Antoní Gaudí átvette az építkezés irányítását, azonnal rá oly jellemző módon, 150 méter magas, egyedi, egekbe szökő tornyokat tervezett. Gaudí eredeti tervét arányosan csökkentették, de az épülő templom így is lenyűgöző lesz. Ez lett a mester életének fő műve, aki 16 évig remeteként élte életét az építkezés helyén. Az építész mélyen vallásos, misztikus nézeteket valló művész volt, aki valóságos szent hírében állt. Egy villamos ütötte el 74 éves korában. Megjelenése olyan szerény volt, hogy egy ideig nem sikerült azonosítani a holttestét, s a szegények kórházában halt meg. A nagy művészt befejezetlen fő műve kriptájában helyezték örök nyugalomra, amely – akárcsak a természet – tovább sarjadozik sírja körül.

sagrada_familia_barcelona_1.jpg

sagrada_familia_barcelona1.jpg

2. Museo Reina Sofía, Madrid - 3,2 millió látogató 

A múzeumnak helyet adó XVIII. századi épület korábban közkórház volt, amelynek építését III. Károly spanyol király rendelt el, és olyan neves spanyol építészek terveztek, mint Sabatini és Hermosilla. Az épületet 2005-ben kibővítették, és a múzeum állandó gyűjteményét alkotó több mint 20ezer műalkotás, immár több mint 3 emeletet foglal el. Napjainkban, a XX. századi műveket bemutató múzeum kétség kívül leghíresebb darabja Picasso alkotása, a Guernica, mely az azonos nevet viselő baszk város polgárháborús bombázásának borzalmait örökítette meg. De külön termet kaptak a XX. század nagy spanyol újítói, Dalí, Picasso, Miró és Juan Gris.

museo_reina_sofia.jpg

museo_reina_sofia1.jpg

3. El Prado, Madrid - 2,6 millió látogató

A Prado múzeumban van a világ legnagyobb spanyol festménygyűjteménye. A XII-XIX. századot átfogó kiállítás elsősorban Velázquez és Goya alkotásaiból mutat be sokat. A neoklasszikus épület III. Károly megbízásából Juan de Villanueva tervezte 1785-ben. A múzeum jelentőségét mindig is a királyi gyűjteményének köszönhette. A sok külföldi mestermű a spanyol korona egykori hatalmát igazolja, hiszen Német-alföld és Itália egyes részei hosszú évekig spanyol uralom alatt álltak. Érdekes módon, először Joseph Bonaparte javasolta, hogy nyissák meg a királyi műgyűjteményt a nagyközönség előtt. Terveit végül VII. Ferdinánd valósította meg, és a képtár 1819-ben nyitotta meg kapuit az eredetileg természettudományi múzeumnak szánt épületben. Napjainkban a képtár több mint 7500 festményt őriz, ezek alig hatoda képezi az állandó kiállítás anyagait.

museo_del_prado.jpg

4. La Alhambra, Granada - 2,5 millió látogató

Alhambra palotája a tér, a fény, a víz és mór stílusú díszfaragások legkifinomultabb ötvözetének mesterműve. Az álomszerű palota a muzulmán Granada művészi nagyságának egyetlen ránk maradt emléke, ami egy szakadékos, erdős domboldal tetején ül. A kalifátus több generációja törekedett egy földi paradicsom megépítésére (1238-1391) olyan egyszerű anyagok mesteri megmunkálásával, mint a gipsz, a fagerenda vagy a csempe. Sokan nevezik a világ egyik nem hivatalos csodájának, de mindenképpen a mór művészet képzeletgazdagságának és légiességének kőbe vésett foglalata. A történelem során többször is kifosztották, még Napóleon is megpróbálta levegőbe röpíteni, így sok helyen már a mai kor restaurátorainak munkája látható. A palotából egy gyalogösvényen lehet eljutni a Naszrida-királyok birtoka és kertje felé. A palota 1984-ben került fel az UNESCO Világörökségek listájára. (Minden bizonnyal csakis azért nem az első a ranglistán, mivel műemlékvédelmi okokból, a napi látogatók száma korlátozva van.)

alahmbra_ar.jpg

alhambra3.jpg

5. Ciudad de la Artes y las Ciencias, Valencia - 1,9 millió látogató

Valencia legmegkapóbb modern terve, a Művészetek és Tudományok városának futurisztikus épületegyüttese a városközpont és a kikötő között, egy tó köré épült. A kiterjedt épületegyüttes négy jól elkülöníthető, de építészetileg mégis harmonikus kapcsolatot alkotó egységre különül el. A szenzációs kinézetű félgömbben kap helyet az IMAX mozi és a planetárium. A különleges „városban” található még egy hangversenyterem, egy interaktív természettudományi múzeum, valamint Európa legnagyobb oceanográfiai parkja, a legváltozatosabb óceáni élőlényekkel.

ciudad_de_la_artes_valencia.jpg

6. La Mezquita, Córdoba - 1,6 millió látogató

Andalúzia második legjelesebb arab kori műemléke, a katedrálissá lett egykori mór mecset, melyet mindenki továbbra is Mezquitanak, azaz Nagymecsetnek hív. Az eredeti építése 785-ben kezdődött, s csak két évszázad múltán fejeződött be, így az évszázadok alatt továbbfejlődő mecset több stílusjegyet is magára vett. A XII. században készült Nagymecset az iszlám ibériai hatalmát szimbolizálja. Az oszlopcsarnokban egyedülálló látványt nyújt, ahogy a márványból, jáspisból és gránitból készült 850 oszlop, kétszínű-csíkos boltíveket alkot. Érdekessége, hogy az Omajjád kalifák imahelyeként oly hatalmas becsben állt az iszlám világban, hogy a város lakóinak nem kellett elzarándokolniuk Mekkába.

la_mezquita1.jpg

la_mezquita2.jpg

7. Catedral de Santa María, Sevilla - 1,5 millió látogató

A hatalmas gótikus katedrális és a mór templomtorony Sevilla legnépszerűbb nevezetessége. A szinte nem emberi léptékű, 116 m hosszú, 76 m széles istenháza a világ harmadik legnagyobb keresztény temploma. A sevillai katedrálisnak a helyén még az almohádok építettek egy mecsetet a XII. században. A harangtorony, a La Giralda és a Patio de los Naranjos a mór építmény öröksége. Európa legnagyobb katedrálisán 1401-ben kezdtek el dolgozni, és kevessebb mint 100 év alatt készültek el vele. Homályos belső tere számos ereklyét és kincset rejteget. Ilyenek Murillo, Zurbarán és Goya festményei. Egy feszület, amely állítólag még abból az aranyból készült, amelyet Kolumbusz első útjáról hozott haza az Újvilágból, végül egy sírkő, mely egyesek szerint a nagy felfedező porhüvelyét fogadja magába. Rámpák során felkapaszkodhatunk a torony tetejére, ahol pompás kilátás tárul a kitartó turisták szeme elé.

catedral_de_santa_maria.jpg

8. Real Alcázar, Sevilla - 1,5 millió látogató

A királyi palota az egyedülálló mudéjar építészet, a királyi pompa és az angolkertek felülmúlhatatlan kompozíciója. A mudéjar építészet legszebb alkotása granadai és toledói mesteremberek munkája, amit később több uralkodó a saját stílusában kiegészített. Los Alcázares, hét évszázadon keresztül a spanyol uralkodók lakhelye volt, emeletét a mai napig a királyi családnak tartják fenn. A kegyetlenségeiről híres I.Péter rendelte el (1364) a királyi rezidencia megépítését az almohádok építette palotán belül. Noha a granadai Alhambra fényével nem vetekedhet, az Alcázar meghittségével, bájával és tarkabarka díszítményeivel tűnik ki. Mesébe illő padlói, mennyezetei és falai bonyolult mesterművek. A gondozott, nyírt kertek és narancsligetek szintén azt az érzetet keltik, hogy egy keleti paradicsomban járunk.

real_alcazar_sevilla.jpg

9. Palacio Real, Madrid - 1,3 millió látogató

Madrid óvárosban található a királyi palota, azaz a Palacio Real, amely a Manzanares folyó szirtjére épült. A jelenlegi palota elődje 1734 karácsonyán egy rejtélyes tűzvészben leégett, majd az új palotát 26 éven át azzal az egyetlen és nem titkolt céllal építették, hogy a világot elkápráztassa. XVIII. századi palota-együttese a korabeli francia divatot tükrözi. A palotát XIII. Alfonz lemondásáig (1931) a királyi család használta. A Palacio Real látogatható, ugyanis a királyi rezidencia ma már nem itt található (hanem a Zarzuela palotában), azonban a legfontosabb állami események továbbra is itt zajlanak.

palacio_real_madrid.jpg

10. La Casa Milá, Barcelona - 1,1 millió látogató

Gaudí avantgárd alkotásai közül az egyik legmerészebb, és legnagyobb hozzájárulása Barcelona polgári építészetéhez. La Pedrerának becézett (kőbánya) Casa Milá volt az utolsó lakóház, melyet Gaudí épített, ezután már csak a Sagrada Familia tervezésének élt. Az 1906-10 között épült ház, teljesen elrugaszkodott az akkori építkezés alapelveitől, ezért kortársai gúnyos kritikáinak céltáblájává vált. A 8 emeletes bérházat Pere Milà i Camps iparmágnás és felesége rendelte. Az épület érdekességei, hogy a lakások párkányait, ajtókilincseit és ablakkereteit is Gaudí tervezte, hogy sehol sincsenek egyenes falak, valamint a tetőzet bizarr kéményerdeje.

la_casa_mila_barcelona1.jpg

la_casa_mila_barcelona2.jpg

11. Teatro Museo Dalí, Figueres, Girona - 1,1 millió látogató

Öt emelete Dalí legmeghökkentőbb műveit mutatja be. A művész Figuerasban született 1904-ben, s maga alakította át a színházépületet otthonává az 1960-as években és a 70-es évek elején. Tetejét szemkápráztató üvegkupola díszíti. Nem mindegyik mű Dalí alkotása, de az egész kiállítás kezdve az Esős taxitól (egy fekete Cadillac, amit egy szökőkút locsol) a Mae Nyugati Szobáig, ahol a bútorok egy hatalmas arcra emlékeztetnek, nagyon jól jellemzik az itt eltemetett művészt.

teatro_museo_dali2.jpg

teatro_museo_dali.jpg

12. Museo Guggenheim, Bilbao - 1,1 millió látogató

Museo Guggenheim ékkő Bilbao kulturális koronáján. Az amerikai építész, Frank Gehry épülete a város legfőbb látványossága, ezüstíveinek észbontó sora hajóra vagy virágra emlékeztetnek. Homlokzata titánból készült, amely anyagot inkább repülőgépek alkatrészeinél alkalmaznak, mint épületeknél. Itt összesen 60 tonnát használtak fel, de csak 3 mm vastag rétegben. A Guggenheim gyűjtemény a modern és kortárs művészet izgalmasan széles skáláját mutatja be. A legtöbb itt kiállított mű kortárs, illetve nagyszabású retrospektív kiállítások sorozatának része.

museo_guggenheim.jpg

13. Museo Picasso, Barcelona - 1 millió látogató

Barcelona egyik legnagyobb nevezetessége a Carrer Montcadában található, amely a XIV. században a város egyik legelőkelőbb és a mai város egyik legszebb utcája. Az itt álló XIV. századi paloták csaknem mindegyike tökéletes állapotban van. Öt helyreállított, szomszédos épület ad helyet a Museo Picassónak. Az 1963-ban nyílt múzeum Picasso nagy barátjának, Jaime Sabartesnek a gyűjteményét mutatja be. A gyűjtő halála után (1968) maga Picasso is adományozott képeket, köztük korai alkotásait, amelyek a 3000 darabos gyűjtemény legérdekesebb részei.

museo_picasso.jpg

14. Basílica de Nuestra Señora del Pilar, Zaragoza - 1 millió látogató

A hatalmas templom 11, fényes csempékkel borított kupolája Zaragoza legkiemelkedőbb emlékműve. A jelenlegi, XVII-XVIII. századi épület a harmadik ezen a helyen. Némelyik kupolafreskó Goya munkája. A bazilika központja azonban mégis a Miasszonyunk-kápolna, ahol egy márványoszlopon ezüst fényben, virágok közt egy XV. századbeli Mária-szobor áll. Az ezüsttel bevont, aprócska faszobor (37 cm) mindennap más, gazdagon hímzett szoknyaszerű mantát kap –kivéve minden hó 2, 12 és 20 napját-. Az áhítatos zarándokok a kápolna mögött elhaladva érinthetik meg az oszlop egy darabját. El Pilar napja, október 12-e nemzeti ünnep, amelyet fényes ünnepségek közepette ülnek meg Zaragozában.

basilica_zaragoza.jpg

pilar_de_zaragoza.jpg

15. Catedral de Santiago de Compostela - 1 millió látogató

Santiago de Compostela látképét a mai napig a székesegyház kettős, 74 méteres tornya határozza meg. Itt pihennek Szent Jakabnak, Spanyolhon védőszentjének födi maradványai. A Szent Jakab Emlékére emelt barokk katedrális a kereszténység egyik legnagyobb szentélye. A híres, faragott Pórtico de Gloria (az apostolokat és prófétákat ábrázoló Gloria kapuja ami a XII. században készült), a keresztény művészet egyik csodás alkotása mögött ma is ugyanaz a fenséges belső tér várja az érkezőket, mint a középkorban.

catedral_de_compostela.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

A spanyol Nagy Paradicsomcsata

La Tomatina

2017. szeptember 09. - kasa heni

Minden év, augusztus utolsó szerdáján kerül sor Spanyolország leghíresebb bulijára, a La Tomatina fesztiválra. A Nagy Paradicsomcsatát, Valenciától mindössze 40 km-re fekvő Buñol városkában rendezik meg 1945 óta.

tomatina16.jpg

Érdekes módon, a Tomatina egy tradicionális városi ünnepség botrányba fulladásából alakult ki. Barcelona és Valencia tartományi városokban népszerű, „Óriások és Nagyfejűek” (Gigantes y Cabezudos) fiesztáján, pár helyi fiatal helyet próbált törni magának, hogy az első sorból élvezhessék a felvonulást. A nagy igyekezetben azonban, véletlen fellökték a táncoló óriásfigurákat kísérő rezesbanda egyik tagját, aki dühében vagdalkozni kezdett. Az eset pont egy zöldségárus standja előtt történt, így adódott, hogy a keze ügyébe eső paradicsomok záporozni kezdtek a fiatalok felé, akik a "buli" hevében visszadobálták a zöldséget. Az 1945-ös csetepaténak –nem először, s nem is utoljára- a rendőrség vetett véget. A „balhés” társaság mindezt olyan szórakoztatónak találta, hogy egy évvel később, immár otthonról hozott paradicsomokkal szándékosan ismételték meg a csatát, az év ugyanazon napján, mit sem sejtve, hogy ezzel útnak indították az ország legnagyobb fiestáját.

tomatina4.jpg

Spanyolokról lévén szó hamar kedvet kapott mindenki, és a következő években mind többen gyűltek össze, hogy részesei lehessenek a mókának. Az 50-es években politikai okokból többször is betiltották az ekkor már városi fiestává nőtt eseményt, de a lakosság ragaszkodva a frissen született tradíciójához, 1957-ben még utcára is vonult, hogy nem tetszését jelezze a város vezetősége felé. Ekkor tüntetőleg, megrendezték a „Paradicsom temetése” fesztivált, amely során szimbolikusan egy paradicsomot vittek körbe egy hatalmas koporsóban Buñol utcáin. A zendülés olyan sikeres volt, hogy ettől az évtől kezdve a városi vezetőség támogatásával rendezik meg a La Tomatina fesztivált évről-évre. Az igazi hírnévre egy riportműsor után tett szert, amit követően szinte özönleni kezdtek a turisták az országból, és hamarosan a világ minden tájáról is.

Így alakult ki ez az egyik legőrültebb spanyol fiesta, amelyen idén 22.000 ezer ember vett részt, és akik egy óra leforgása alatt 160 tonna paradicsomot zúztak szét egymáson. A mindössze 9 ezer főt számláló városkába természetesen sokkal több látogató érkezik ilyenkor (számukat 40-50 ezerre becsülik), de biztonsági okokból 4 évvel ezelőtt radikálisan korlátozták a Nagy Paradicsomcsatán résztvevők számát. A csata terültét lezárják, ahova csak a részvételre jogosító karszalaggal rendelkezőket engedik be. Tehát, aki szeretne jövőre részt venni a La Tomatinán érdemes előre gondoskodnia a 10 euróba kerülő belépőről, amelyet akár interneten is megvásárolhat (www.latomatina.info).

tomatina6.jpg

Aki eljut, annak pedig érdemes betartania pár íratlan szabályt, és megfogadnia pár jótanácsot, miszerint:

  • megszerezni a bezsírozott oszlop tetejéről a sonkát, amely egyben a buli kezdetét jelenti
  • talpig ázni az ezután beinduló vízágyúk alatt
  • vigyázz, hogy ne kerülj a kamionról leömlő tonnányi paradicsom alá
  • ne felejtsd el összenyomni a paradicsomot, mielőtt jól megküldesz vele valakit,
  • olyan ruhába érkezz amit nem sajnálsz, és
  • amit nem téphetsz le sem saját magadról sem másról 
  • gondoskodj védőszemüvegről,
  • egy óra elteltével, a délben megszólaló gong hallatán abba kell hagynod a dobálást,
  • majd ne felejts el a folyóban megfürödni, mivel nem biztos hogy paradicsomszószban úszva be fognak engedni szállásodra!

További képek a 2017-es év La Tomatina fesztiváljáról:

tomatina3.jpg

tomatina11.jpg

tomatina22.jpg

tomatina14.jpg

tomatina7.jpg

tomatina5.jpg

tomatina24.jpg

tomatina1.jpg

tomatina23.jpg

tomatina17.jpg

tomatina18.jpg

tomatina15.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Spanyolország lenyűgöző barlangjai - 1.rész

2017. augusztus 01. - kasa heni

1. Cove del Darch (Porto Cristo – Mallorca)

Mallorca szigetén 300 barlang található. Ezek közül a legszebb, a kiterjedt Cove del Darch barlangrendszer, amely a sziget keleti partján húzódik, Porto Cristo közelében. A Sárkánybarlangban található a Föld legnagyobb földalatti tava (Lago Martel), melyen akár hajókázhatunk is, és fantasztikus kamarazenei koncerteken élvezhetjük egyedülálló akusztikáját. A négy nagyobb teremből álló barlangrendszer 2,4 km hosszú és 25 méter mélyen van a föld felszíne alatt. A barlang létezése már a középkorban sem volt ismeretlen, tudományos felderítését 1880-ban M.F Will kezdte el, majd 1896-ban E.A.Martel fejezte be. Ezek után, 1922 és 1935 közt építették ki a látogatók számára.

A kellemes klímával (21°C, 80% páratartalom) rendelkező Sárkánybarlangot, kísérő nélkül, de csoportban lehet megtekinteni. A látogatók előtt megnyitott 1200 méter hosszú szakasz, egy óra alatt kényelmesen bejárható. A fényjátékkal megvilágított cseppkövek, valamint a hangulatos zenei aláfestés egy örök élményt biztosít mindenki számára. A séta végén kihagyhatatlan program még a csónakázás, a 117 méter hosszú, és 30 méter széles Martel tavon.

2. Cueva de Valporquero (Valporquero de Torío, León)

Ez a mészkőbarlang-rendszer, amely valójában egy nagy barlang három bejárattal, León tartomány északi részén húzódik. A barlangok 5-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban alakultak ki. A környező hegyek zord időjárása miatt a vízformálta barlangok december és február között megközelíthetetlenek, mivel a bajáratokat általában hó torlaszolja el. A 3100 méter kiterjedésű, hatalmas, kétszintes rendszer 1966 óta látogatható. A leglenyűgözőbb terem az 5600 m2-es és 20 méter magas Gran Rotonda. A barlang elég hideg (7 °C, 99% páratartalom), a talaj csúszós, ezért érdemes meleg ruhát és strapabíró cipőt felvenni. A látogatókat vezetők kísérik körbe, és több lehetőség közül is lehet választani. A legrövidebb, az 1600 méteres „Normal” útvonal, a barlang felső szintjén vezet, amelyet érdemes tavasszal az olvadás után, vagy a csapadékosabb őszi hónapokban választani, amikor a beszűrődő víznek köszönhetően kisebb vízfolyamok és vízesések alakulnak ki. Az edzettebbek választhatják a 2500 méteres „Largo” túrát is, 7 szemet gyönyörködtető termen haladhatunk át, ahol a világítás külön kiemeli a szebb mészkőformákat. Vagy a kalandok kedvelői, előzetes bejelentkezés esetén, választhatják a mindkét szintet bejáró „Insólito” 3km-es túraútvonalat, amelynek egy szakaszát sötétben, fejlámpa fénye mellett kell megtenni. TIPP: Ezeken kívül a környékben számos tour operátor kínálja jobbnál-jobb kalandtúráit, de mindig figyelni kell, hogy rendelkezzenek a barlang hivatalos engedélyével. Az ALSA busztársaság július 22.-től augusztus végéig, közvetlen járatokat indít León városából. Aki, pedig egy egész napos kirándulásra szeretne befizetni, érdemes a http://www.cuevadevalporquerotour.com/ választania, akik privát buszaikkal indulnak Leónból, és útközben több megállót is beiktatnak szebbnél szebb helyeken. Áraik tartalmazzák a belépőt és a nap végén egy vacsorát is, amely során a régió tradicionális ételeit kóstolhatjuk meg.

valporquero1.jpg

valporquero2.jpg

3. Gruta de las Maravillas (Aracena-Huelva)

Ez, a földtörténetileg fontos mészkő-barlang 500 millió évvel ezelőtt, a kambrium korban alakult ki. A legenda szerint a barlangra egy helyi kondás bukkant rá, aki egy elveszett malacát kereste. Elámulva a hatalmas fehér mészkő és márvány képződmények láttán, a barlangot Pozo de la Nieve, vagyis a Hógödörnek nevezte el. Napjainkban már Csodák-barlangja néven ismert Gruta de las Maravillas, kicsit több mint 100 éve, Spanyolország első kiépített barlangjaként, 1914-ben nyitotta meg kapuit a publikum előtt.Az óriási geológiai értékekkel bíró barlang három szintje közül kettő, csoportban, vezető kíséretével látogatható. A különböző formájú és színű cseppkövekkel díszített termeit és galériáit, közel egy óra alatt járhatjuk be (16-19 °C, 98-100% páratartalom). A barlangban található tó megigézően kék vize csak még felejthetetlenebbé teszi a látogatást. TIPP: Érdemes a Aracena város Turista kártyáját megvásárolni, amellyel a barlangon kívül még látogatható a vár, és egy fantasztikus Sonkamúzeum is.

4. Grutas de San José (Vall de Uxo – Valencia)

Ez a csodálatos barlang (20 °C), amely évente 140ezer látogatót fogad, a Valenciától délre fekvő Sierra de Espanda természetvédelmi terület határán található. A barlangrendszer 230 millió évvel ezelőtt, a triász korban alakult ki. Érdekessége, hogy itt található Európa leghosszabb hajókázható, 2750 méter hosszú földalatti folyója. Ebből 800 métert a látogatók is csónakban ülve tesznek meg, majd ezután egy tényleg rövid, mindössze 255 méteres séta következik. De nem szabad elmulasztani a bejáratnál lévő 16.000 éves barlangrajzok megkeresését sem!

5. Cueva de Nerja (Nerja, Andaluzia)

Málagától keletre fekvő Nerja városa, a partszakasz egyik legnagyobb üdülőhelye, amelytől mindössze 1 km-re óriási barlangrendszer húzódik. Erre a barlangra csupán 1959-ben találtak rá helyi gyerekek játszás közben, viszont mára az ország egyik legkeresettebb látványossága. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a barlangban 500 barlangfestményt fedeztek fel, amelyek kb. 20ezer évesek, de a kutatók továbbra is folyamatosan tanulmányozzák őket. Másrészt, népszerűségét tovább növeli, hogy a több száz ember befogadására képes „El Catedral” teremben, egy egész kamarazenekar ad hangversenyeket nyaranta. Júliusban pedig, zenei és balettfesztivált rendeznek a cseppkő orgonasípokkal és tornyokkal díszített „Katedrálisban”. A színes fényekkel megvilágított termeken 2000 méteres ösvény vezet keresztül. Belsejében Őskori maradványok mellett fényképek mutatják be az ásatások menetét. A jelenleg feltérképezett barlangrendszer terjedelme 300.000 m³, de a Cueva de la Nerja föld alatti csodavilága még nincs teljesen feltárva, és hatalmas galériái közül számos sajnos még le van zárva a látogatók előtt. 

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!