Spanyolországban az új év beköszöntével, kezdetét veszi a hagyományokkal teli, téli karneváli időszak. Az első eseményre nem is kell sokat várni, hiszen minden év legelső vasárnapján, egy északi kis falucska vállalja magára azt, hogy megrendezze az év legelső karneválját Európában, a „La Vijanera”-t. Erről a legkorábbi feljegyzés 1786-ban jelent meg, de ebben nem tesznek külön említést sem az ünnep, sem annak nevének eredetére.

A közelben található híres Altamira-i barlangrajzok igazolják azt, hogy az itt élők, állati alakzatok ábrázolásával örökítették meg mindazt, aminek fontos jelentőséget tulajdonítottak. Ezért egyesek úgy vélik, hogy az emberek ezeket az állatokat utánozva, meghatározott rítuálé segítségével próbálhatták a sámáni erőket előhívni. Még mások, egyetértenek ugyan abban, hogy már a rómaiak előtt rendeztek rítusokat a közeli hegyek lakói, viszont úgy gondolják, hogy ezek a természet erejében hívő emberek, a Nap, a Hold, a Folyók és a Hegyek iránti imádatuk és tiszteletük jeléül adózhattak ehhez hasonló ceremóniákkal. Talán a megoldáshoz legközelebb az a nézet jár, miszerint a magyarázatot a „La Vijanera” elnevezés eredetében kell keresni. Erre ismét több feltevés is létezik. Mi mégis maradjunk annál a nézetnél, miszerint az elnevezés a római mitológia egyik alakjának, Janus nevére vezethető vissza, akit az ősidőkben az istenek atyának tartottak, nem mellesleg Január hónap is róla kapta a nevét. Janus, a kezdet és a vég védőszelleme. Alakjából adódó kettősség folyamatosan megjelenik az egész napos ünnep eseményeiben.

Azért, hogy az ünnep a XXI. században is él, egy maroknyi helyi fiatalnak lehetünk hálásak, akik 1980-ban élesztették újra ezt a tradíciót. Az elmúlt századokban, a mélyen vallásos Spanyolország keresztény egyháza, többször támadta a szerintük pogány szokásokat életbetartó hagyományt. Ennek ellenére az Iguña-völgyi kis falvakban továbbra is így köszöntötték az új évet, mindaddig, míg Franco tábornok 1939-ben törvényben végleg be nem tiltotta. 40 év múlva, a 700 fős Silio lelkes fiataljai, fényképek és a falubeliek emlékei alapján, a kantábriai völgyben egyedülálló módon elevenítik fel ezt az ősi tradíciót. „La Vijanera” ma már a spanyol Nemzeti Turisztikai Érték címmel is büszkélkedhet, ami mindennél jobban elismeri a helyi fiatalok példaszerű törekvéseit.

A nap, spanyol virtushoz mérten igen korán kezdődik. Hajnali fél 7-kor, őrületes zajongásra ébred a falu összes apraja és nagyja, ami nem csoda, hiszen néhány fiatal fiú, nyakukba akasztott hatalmas kolompokkal rohanja körbe Silio utcáit. Délelőtt a készülődésé. A csak férfiakból álló karneváli csapat minden tagja szerepének megfelelő jelmezbe bújik. A történet eljátszásához legalább 80 különböző karaktert elevenítenek meg, természetesen minden alaknak pontos funkciója van és saját szimbolikus jelentéssel is bír. Az estig tartó színes kavalkád során két felvonásban játsszák el a „Medvevadászatot”.

Na de... Hány órakor kezdődik a Karnevál?... kérdezheti joggal bárki. "Az időpontot pontosan nem könnyű megmondani, általában 11-12 óra között szokott kezdődni." Ez a válasz, az esemény hivatalos honlapján található, és ebben kiválóan tükröződik a spanyolok időérzéke és pontossága. Viszont abban a pillanatban amikor sikerül elkezdeniük, a falu és környéke egycsapásra egy hatalmas szabadtéri játéktérré alakul át. A különböző helyszíneken játszódó karneváli előadásban folyamatosan lépnek színre az újabb és újabb szereplők, akik lelkes (olykor humoros) alakításukkal teszik emlékezetessé ezt a napot mindenki számára.

La Vijanera néhány karaktere:

Zarramaco: a Karnevál legfontosabb szereplője, a jó harcos megtestesítője. Feladata, hogy az óriási kolompok zajával távol tartsa a rossz szellemeket és lelkeket.

Danzarín blanco: A fehér táncos, folyamatos ugrálással és pörgéssel nyit utat az eseményeknek.

Danzarín negro: a történet narrátora. Továbbá a Határ védelmének jelenetében (el Rayo), a Béke vagy Háború közti döntésben kap fontos szerepet. Jelmezét csupán kukorica csutkák és csuhék díszitik.

Trapajones:  Már jelmezükkel utalnak a természettel való kapcsolatra. Az emberek számára életet biztosító, a föld termékenységének megőrzésében van szerepük.

Preñá y Márido:  Az állapotos nő vajúdása, az új év jövetelét szimbolizálja. A szülés menete előrejelzi, hogy könnyű vagy nehéz lesz-e az újév.

Oso:  Kulcsszereplő. A medve a tavalyi évet, majd halála annak elmúlását szimbolizálja. A vajúdó nő jelenetével együtt, jelképezi a jó győzedelmeskedését a rossz felett.

El Húngaro y las Gorolinas:  Magyar és a gorillák... A természet feletti hatalmat szimbolizálja, a karneváli csapatot szórakoztatja, néha akár gúnyolodva is. A karakterrel arra a régi, nomád szokásra mutatnak rá, miszerint egyes Kelet-európai országokban medvéket kötöttek láncra azért, hogy utána azok gazdáikat és a közönséget szórakoztassák. Spanyolországban ezeket a nomádokat "húngaros" vagy "zingaros" néven ismerték. 

Még több spanyolos témáért, túráért, történetért gyere  a SpOtt Facebook oldalára!