Roscón de Reyes eredete és hagyományos receptje

A spanyol gyerekek Vízkereszt napjáig (január 6.) nem kapják meg ajándékaikat. Előző este, a spanyol településeken ünnepi fények gyúlnak, tisztelegve a Napkeleti Bölcsek érkezésének. Az emberek királyi méltóságoknak kijáró tisztelettel fogadják Őket. Gáspár, Menyhért, Boldizsár és udvartartása nagy pompával, teveháton és díszes hintókon vonulnak végig a városok főutcáin. Kicsik és nagyon, öregek és fiatalok, vagyis mindenki az utcára tódul, hogy újra láthassa elhaladni a Háromkirályokat, akik mint miden évben, cukorkát, és apró ajándékokat szórnak szét a lelkes nézősereg között. A Cabalgata de los Reyes Magos, vagyis a Háromkirályok Felvonulása, azt a hosszú utat jelképezi, amit a Napkeleti Bölcsek a csillag útmutatásával tettek meg, amíg rátaláltak a Kisdedre. (erről a fiestáról bővebben itt olvashatsz: Háromkirályok érkezése) Majd január 5-ről 6-ra virradó éjjel a Napkeleti Bölcsek a spanyol gyerekeknek meghozzák az ajándékot.

roscon-de-reyes_1.jpg

Este a spanyol gyerekek izgatottan mennek aludni, ám lefekvés előtt még kikészítenek egy pohár tejet és némi harapnivalót a megfáradt bölcs királyoknak, s egy tálka vizet a tevéknek. Éjszaka Gáspár, Menyhért és Boldizsár titokban az ablakban vagy a cipő mellett hagyják az ajándékokat, amiket a gyerekek leveleikben kértek tőlük. A rosszcsontok fekete szenet kapnak, de persze édeset, amit valójában cukorból készítenek. Reggel, míg a gyerekek az ajándékokat bontogatják, a család felvágja a kandírozott gyümölccsel és mandulával díszített, koszorú alakú Háromkirályok kalácsát, ami valami apró meglepetést és egy babszemet rejt a finom tésztájában. Aki a szerencsebábut leli meg, az aznapra a ház királya lesz, akiknek a babszem jut, az pedig lerója a kalács árát.

roscon-de-reyes_3.jpg

Roscón de Reyes, azaz a Háromkirályok Kalácsa egy tradicionális spanyol „karácsonyi” reggeli. Jellegzetes ízét a narancsvirágvíz adja, alakja a Háromkirályok koronáját, a kalácsot díszítő kandírozott gyümölcsök pedig, a korona drágaköveit jelképezik. A szokás eredetét egyesek arra vezetik vissza, hogy amikor Heródes parancsot adott ki minden két év alatti fiúgyermek megölésére Betlehemben és környékén, ekkor sok édesanya lisztes agyagkorsóban rejtette el gyermekét. Később ennek emlékére a zsidók Vízkereszt napján pászkát (maceszt) sütöttek, és a kovásztalan kenyér tésztájába egy agyagbabát rejtettek el, ezzel emlékezve az elbújtatott és így megmenekült gyermekekre. Majd ezt a szokást a középkori Franciaországban újraértelmezték, és a Gallete de Rois leveles tésztájába egy lóbab szemet sütöttek bele, jelképezve, amint József és Mária egy angyali hangra elrejti a kis Jézust a vérszomjas Heródes elől, és Egyiptomba menekül.

A másik változat szerint a szokás az ókori Róma Saturnália ünnepére vezethető vissza. A téli napforduló idején (december 17-én), az őszi vetés befejezésekor a nép Szaturnusz, a földművelés istene előtt tisztelgett. A császárok több napra szóló mulatságot is engedélyeztek népüknek. A vigasságnak része volt, hogy a társadalmi rangok felfüggesztésre kerültek erre az időre. Mivel nem volt hivatalos ügyintézés és munka, a rabszolgáknak megengedték, hogy urakként viselkedjenek, a gazdáik pedig szolgáikat játszották. Az egész idő alatt teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott. A gazdagok a szegényeket megvendégelték, a rabszolgák láncait leszedték, a cselédek az uraság asztalához ültek. A családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak (akárcsak a mai karácsonyi ajándékok). Az ünnep alkalmából mézes tortát készítettek, amelybe különböző aszalt gyümölcsöket, datolyát és fügét is raktak. Kutatások szerint, lóbabot először a III. században rejtettek el a tésztában, ami a szerencse és a termékenység szimbóluma volt, és a hiedelem szerint, a tortaszelet tulajdonosának mindkét áldásból bőven jutott a következő évben. A szokás később Franciaországban, a középkorban is folytatódott. A királyi udvarban és az arisztokrácia körében "el Roi de la fave", vagyis a Bab királya ünnepeként lesz igen közkedvelt, amikor a főszerep továbbra is a bolondozásé és a babszemet rejtő sütié.

rellenos-el-roscon-de-reyes_queso.jpg

Tehát, mindkét változat szerint Franciaországba jutunk el. XVIII. századi krónikások feljegyzései szerint egy alkalommal XV. Lajos király szakácsa, a még gyermek uralkodónak azzal próbált hízelegni, hogy egy aranyérmét is rejtett a tortába. Természetesen ezt a nemesség is hamar utánozni kezdte. Mindenki a szerencsét hozó pénzre akart ráharapni, és az eddig kiváltságos babot hamar negatív szereppel ruházták fel, amire már senki sem akart rábukkanni a tányérján.

Spanyolországba az ünnepi kalácsot V.Fülöp francia herceg, a Bourbon-ház első spanyol királya vezette be. Sokáig azonban ez a szokás nem jut ki a királyi palota falai mögül, és nem terjed el olyan gyorsan mint a szomszédos országban. Először, egy 1848-ban megjelenő újságcikkben említik, ami különböző országok érdekes szokásairól ír. Az ún. Királyi torta (Torta de Reyes) amit családi összejöveteleken és ünnepek alkalmával fogyasztanak attól különleges, hogy egy mandulaszemet rejtenek bele, és aki ezt megtalálja „királynak” szólíttathatja magát, viszont cserébe köteles megvendégelni minden jelenlévőt. A cikk hatására, ezt az ünnepi süteményt a spanyol elit gyorsan felkapja, de már a királyi udvar szokása szerint, pénzérmét (később kerámiabábut) és babot rejtenek el benne. A nagymúltú és méltán híres madridi La Mallorquina cukrászda 1868-ban egyenesen Franciaországból hozat agy neves cukrászt, hogy az eredeti recept szerint sütött kalácsot tudják kínálni az egyre bővülő igények kielégítésére. 1887-tól a spanyol lapok rendszeresen megemlítik a Királyi Tortát nagyobb ünnepek alkalmával, és a lakosság körében is kezd elterjedni, akik viszont csak legnagyobb ünnepük alkalmával, vagyis Vízkereszt napjának ünnepén engedhetik meg maguknak ezt a különleges csemegét.

Napjainkban -ahogy nálunk sincs karácsony bejgli nélkül-, a spanyoloknál sem telhet el Vízkeresztje napja úgy, hogy az asztalra ne kerüljön egy jókora, méretes Roscón de Reyes, amit  az új szokások szerint, általában tejszínes krémmel is megtöltenek. Elkészítése pedig  nem is olyan ördöngős, ha a klasszikus recept alapján próbálkozunk!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Hozzávalók:

  • 350 gramm liszt 
  • 25 gramm friss élesztő
  • 125 ml tej (langyos)
  • 130 gramm cukor
  • 75 gramm margarin vagy vaj (könnyen kenhető állagú)
  • 1 egész tojás + 1 tojás sárgája
  • 1 narancs reszelt héja
  • 1 evőkanál narancsvirágvíz
  • egy csipetnyi só
  • ízlés szerint: rum, vanília, citrom stb...
  • kandírozott gyümölcsök
  • mandulaforgács a díszítéshez

Lássunk hozzá!

A friss élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, elkeverjük egy kicsit, és hagyjuk, hogy egy negyed óra alatt felfusson. A lisztből 30 grammot félreteszünk, a többit pedig átszitáljuk egy nagy tálba. A liszt közepébe mélyedést készítünk, majd beleöntjük a cukrot, a narancsreszeléket, és a tejben felfutatott élesztőt. Egy keverőkanál segítségével középről indulva óvatosan el kezdjük összedolgozni, és pár keverés után hozzáadjuk a szobahőmérsékletű, könnyen kenhető állagú vajat/margarint, és a tojás sárgáját. Majd ismét keverünk rajta párat, és hozzáadjuk a narancsvirágvizet (és ízlés szerint a többi aromát is). Mostmár alaposan összekeverjük, mígnem egy nagyon lágy, szinte ragacsos masszát nem kapunk.

A félrerakott lisztből alaposan meghintjük a nyújtódeszkánkat, és a kanál segítségével a masszát kiborítjuk rá. Újabb lisztezés után a tésztát addig gyúrjuk, amíg egy közepesen kemény, sima tésztát nem kapunk. A keverő tálunkat kilisztezzük, belehelyezzük a tésztát, tetejére is szórunk egy kis lisztet, és egy pamut kendővel letakarva meleg helyre tesszük. 3 órát hagyjuk pihenni, ezalatt a tészta a duplájára dagad.

Ezután a tésztát ismét jól átgyúrjuk a maradék liszttel, majd kialakítjuk a Roscón formáját. A tésztát egy kicsit laposabbra paskoljuk, és két ujjunkkal egy lukat fúrunk a közepébe. A lyuknál fogva megmarkoljuk, és a másik kezünkkel körbe-körbe forgatjuk a tésztakarikát, miközben hagyjuk hogy a tészta a saját súlyánál fogva nyúljon. A formázott tésztát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk, és ha szükséges, akkor megigazítjuk, hogy szép kerek formája legyen. A lyuk átmérőjének min. 15 centisnek kell lennie. Nagyon kicsit meglisztezzük, letakarjuk egy másik sütőpapírral, és kb. 2 órát ismét hagyjuk pihenni, míg a duplájára dagad. Végül felverjük a tojást és mindenhol jól megkenjük a tésztát. Feldíszítjük a kandírozott gyümölccsel és a mandulaforgáccsal. Előmelegített, 160 fokos sütőben, 25-30 perc alatt készre sütjük (180 foknál ne süssük magasabb hőfokon). Hagyjuk kihűlni, félbevágjuk és megtöltjük a kedvenc krémünkkel. ¡Qué aproveche!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!