Spanyolország..., ahogy senki más nem mutatja meg Neked!

Spanyolban Otthon

400 éves a madridi Plaza Mayor

Madrid főterének története

2018. augusztus 06. - kasa heni

Plaza Mayor - Madrid 129 x 94 méteres, szabályos alakú Főterét, minden oldalról szorosan, árkádos épületsor öleli körbe. A 118 darab árkádív alatt hangulatos kávézók, és éttermek váltják egymást, teraszaikon az év minden napján teltház van. A 68 épület 3 emeletét összesen 237 erkély uralja, ahonnan a spanyolok immár 400 éve figyelhetik a főváros legfontosabb eseményeit. Története azonban még ennél is régebre, egészen a középkorig nyúlik vissza.

plaza-mayor-madrid_1.jpg

A Plaza Mayor ma Madrid szívében található, helyén egykor egy kiszáradt tó medre volt, ahol utcai árusok gyűltek össze. Ekkor még Villa de Madrid csupán egy szimpla mezővárosnak számított, és a város védőfalain kívül eső piacteret fekvéséről nevezték el Plaza de Arrabal-nak, vagyis „Külvárosi térnek”.

1561-ben, miután II. Fülöp fővárosi rangot adott Madridnak, a Plaza de Arrabali piac a környék egyik legfontosabb kereskedő központjává vált. Előnyös földrajzi fekvése további növekedéssel hozott, hisz a Spanyolországot átszelő kereskedelmi utak nagy része itt kereszteződött. Még ugyanebben az évben, a nagy forgalom, és a kereskedelem szabályozását felügyelők számára megépítették a Főtér első tornácos házait. 1580-ban II. Fülöp elérkezettnek látta az időt, hogy a Királyi Udvar kincstárának bevételét ezáltal is szaporítsa. Lebontatta a városfalat, így a piactér a városhatárain belülre került, és a tér alapos megreformálása után, joggal adóztathatta meg a kereskedőket és az utcai árusokat. 

madrid_blog_sin_marco_500.jpg

A tervek elkészítésével Juan de Herrera reneszánsz építészmestert bízta meg, akinek irányítása alatt azonnal el is kezdődtek a munkálatok. A tér első épülete, a mai napig emblematikus „Casa de la Panadería”, vagyis a Pékségek Háza. A gyorsan elkezdett építkezést, politikai, és pénzügyi nehézségek miatt még gyorsabban le is állították, és folytatását újra és újra elhalasztották. Majd a király halála (1598) után, fia, III. Fülöp leporolta a terveket, és a munkák befejezésével Juan de Gómez Mora-t bízza meg, aki 1617. december 2-án rakja le a tér első kövét, ugyan a valódi munkálatok csak két évvel később kezdik el.

plano_original_juan_gomez_de_mora_1617_archivo_historico_da_la_villa.jpg

Juan Gómez de Mora eredeti tervei - 1617

A befejezett Főtér a Herrera-stílus legszebb példája lett. A teljesen zárt tér, árkádos és többemeletes épületsor tömör képét csak a jellegzetesen madridi, hegyes sisakú tornyok törik meg. A „tér átadásával”, az egykor külvárosi kispiacból az ország legnagyobb, 50.000 nézőt befogadó szabadtéri színpadává változott. A szerencsés tulajdonosok pedig jelentős bevételhez juthattak a bérbeadható erkélyek révén. És látnivaló mindig akadt!

1620-ban itt avatták szentté Izidort, majd még ugyanebben az évben Calderón márki lefejezését nézhette végig a tömeg. 1622-ben ismét szentté avatásra (Loyolai Szent Ignác) gyűltek össze az országból idesereglett emberek, majd újabb nyílvános kivégzések következtek. A spanyol inkvizíció évszázadokon át adott munkát hóhérainak, összesen 32 autódafét rendeztek a téren.

Több alkalommal szórakoztatták a nagyérdeműt bikaviadalokkal is. Az első ilyen esemény épp Madrid patrónusának, Izidor szentté avatásán történt, ami azért is bírt nagy jelentőséggel, hisz az országban, a Plaza Mayoron tartottak először olyan viadalt, amelyen a köznép is részt vehetett. Ez idáig a corrida de toros-on való megjelenés csupán a nemesek kiváltsága volt, és amely szokás, a nagyobb ünnepek kivételével egészen a XVIII. századig tartotta magát. A téren az utolsó bikaviadalt 1846-ban, II. Izabella spanyol királynő esküvője alkalmával rendezték.

Természetesen kevésbé hátborzongató események színhelye is volt a Plaza Mayor. Többek közt királyi ünnepségek, lovagi tornák, népi felvonulások, és számos színdarabokat is mutattak itt be. Hogy az előadásokon és az ünnepségeken a királyi család kényelmét biztosítsák, a XVIII. század végén átépítették a tér északi oldalán lévő 27. számot viselő Casa de Panadería (Pékek háza) erkélyét, amelynek első emeletén szalonokat és fogadótermeket alakítottak ki.

plaza_mayor_5.jpg

A Plaza Mayor szintén szimbolikus eleme, a tágas tér közepén 1848-ban felállított III. Fülöp lovas szobra, amely két itáliai művész nagyszerű alkotása, és amit Cosimo de’Medici firenzei herceg ajándékozott a spanyol királynak. A szobor több viszontagságon is keresztül ment az évek alatt, hisz például a spanyol polgárháború ideje alatt 3 évig a város szemétdombját „díszítetté”, miután 1931-ben a forradalmi tömeg eltávolított helyéről.

plaza-mayor-1931.jpg

A Főtér 400 éves története során 3 nagy tűzvészt élt túl (1631, 1670, 1790). Az utolsó eset után Juan de la Villanueva építész irányította a restaurálási munkákat, aki a teret körülvevő épületek magasságát ötről három szintre csökkentette, valamint lezárta a tér sarkait, ahova nagyobb méretű árkádokat épített. Majd a '60-as években a Plaza Mayort végleg lezárták a közúti forgalom elől, és egy föld alatti, 650 férőhelyes parkolót alakítottak ki. Az utolsó nagy „vérfrissítés” Carlos Franco falfestménye volt, a Casa de las Panaderías épületén. A mitológiai jellegű ábrázolásoknak köszönhetően, a tér rendkívül impozáns lett, és ami ma Madrid egyik legfontosabb látnivalója.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

A bikákat megölik, ugye? (18+)

Bikaviadalok kultúrája az állatkínzás és pénz árnyékában

2018. július 18. - kasa heni

Mint miden évben, idén is, július 14-én éjfélkor véget ért a világ egyik leghíresebb fesztiválja, a San Fermín. A bikafuttatásokról híres pamplónai ünnep, amikor akár életükkel is játszó emberek ezrei futnak felbőszült bikák előtt, és ami ezt követően bikaviadallal, és a bikák halálával zárul, nos, ennek a vértől cseppet sem mentes fiestának van egy sokkal emberibb arca is. (San Fermín emberibb arca)

Egy évvel ezelőtt ezekkel a sorokkal kezdtem egy blogbejegyzést, amiben bemutattam San Fermín eredetét, és a véres ünnep humánusabb oldalát. Noha a pamplónai fiesta 425 különféle vallási, kulturális és hagyományőrző eseménnyel várja az érdeklődőket, a világ jórészt a programok csupán azon 6%-ára figyel, amikben a bika a főszereplő.

5_aitor_garmendia.jpg

De az éremnek két oldala van. Nem lehet, és nem is szabad szemet hunyni a szenvedő állatok talán értelmetlen küzdelme és haláltusája felett, ami többnyire az állatok halálával végződik.

Míg a bikák elől futó emberek hősnek érzik magukat, addig azok megzavarodva menekülnek végzetük felé. Míg országszerte ezrek, kényelmes fotelekben ülve nézik a tévéközvetítés otthonukban, addig a bikák mögött egy ismeretlen aréna ajtaja záródik be. Míg az emberek szórakoznak, addig a bikák kínlódva vívják végig életük utolsó perceit. Míg a szünetekben, a nézők jóízűen falatozzák az otthonról hozott szendvicseiket, addig a soron következő bika egy korty vizet sem kap. Kenyeret és cirkuszt a népnek!?

4_aitor_garmendia.jpg

1_aitor_garmendia.jpg

Kultúra vagy állatkínzás? Ha kultúra, szabad-e pálcát törnünk felette? A fiesta támogatói takarózhatnak-e azzal, hogy szerintük a bikaviadal egy művészet, az ország szimbóluma és a spanyol hagyomány része? És ha állatkínzás, hol van az a határ, hogy beszüntessék? "A kínzás nem kultúra" - olvasható megannyi transzparensen a bikaviadalok elleni tüntetéseken. De mért nem tudják elérni céljaikat az állatvédők? Kinek milyen joga van az élethez, és kiket vagy miket védenek a jogszabályok?

Az országban számos tüntetést szerveznek, és állatvédők ezrei vonulnak az utcákra, akik kegyetlen és legalizált kínzásnak tartják a bikák nyilvános leölését. Véleményük szerint, inkább egy ódon, barbár gyakorlatról, mintsem hagyományról van szó, és a bikaviadal alapvetően nem szól másról, mint egy állat rituális lemészárlásáról a puszta szórakoztatás érdekében. A bika halála pedig hosszan elnyúló és fájdalmas, szükségtelenül kegyetlen. A tüntetéseken a félmeztelen aktivisták vérvörös festékkel bekenve, hátukba szimbolikusan dárdát döfve, fejükön papír-szarvakkal követelik, hogy az állam szigorítsa az állatvédelmi törvényeket, és az állatkínzás tartozzon a spanyol büntetőtörvénykönyv hatálya alá.

aktivistak.jpg

Ezzel szemben, a bikaviadalok népszerűsítésére egy nemzetközi tanács is alakult (International Council of Bullfighting –ICL), aminek célja a viadalok kulturális, gazdasági, társadalmi és edukációs értékeinek népszerűsítése, valamint a gyakorlatot védő törvények és egyezmények országos és nemzetközi szintű képviselete. Emellett hangsúlyozzák, hogy egy olyan hagyományról van szó, amelynek gyökerei legalább a római időkig nyúlnak vissza. A torreádorok képzettek, és az összes látványosság ellenére az állatokat kíméletes módon ölik le.

3_aitor_garmendia.jpg

2_aitor_garmendia.jpg

Az örökké rebellis Katalóniában 2012-ben betiltották a bikaviadalokat, amelyért számos civil szervezet hosszan küzdött. A politikai kérdésekben jellemzően egységet alkotó katalánok azonban a törvény beiktatásakor mégis kettészakadtak, és sokan úgy érezték, hogy nemzeti identitásuk egy részét törölték el azzal, hogy beszüntették a földjükön is 700 éves múlttal rendelkező hagyományt. Különösen összetett politikai és kulturális kérdés ez egy olyan tartományban, amelynek függetlenségi törekvései világszerte ismertek. És talán merő véletlen, hogy ezt követően Madridban, a spanyol törvényhozás felsőháza a spanyol nemzeti kulturális örökség részének nyilvánította a bikaviadalt? A törvény fő támogatója, Sebastian Ruíz szenátor, a szenátus előtt azzal érvelt, hogy a bikaviadal „a kiválóság nemzeti és népszerű művészeti formája, és egyúttal a spanyol társadalom fejlődésének alapjául is szolgál, mert munkahelyet teremt és fellendíti a gazdaságot.”

Megkérdőjelezhető-e Ruíz szavai egy ekkor gazdaságilag megroggyant, és európai szinten is negatív munkanélküliségi rekordokat döntögető országban (minden negyedik ember munkanélküli), ahol több városban is népszavazással döntöttek arról, hogy érintetlenül hagyják a költségvetésben a bikaviadalokra, fesztiválokra, és ünnepekre elkülönített összeget, és nem fordítja annak egy részét sem munkahelyteremtésre. Mért ragaszkodnak a spanyolok ehhez a fiestához olyannyira? Csupán a hagyomány miatt, avagy ami a Világot is mozgatja?

És a kulturális értékek pénzben mérhetők-e? 3550 millió euró. Ennyi pénzt mozgat meg évente ez a showbiznisz. 74 millió euro. Ennyi bevételt jelent a Feria de Toro egy hetes ünnepe Pamplóna városának. És 5000 euró. Ennyi egy 4 éves „toro bravo” ára, ha első kategóriás arénában küzd.

toro-herido-plaza-toros-sanfermines-tauromaquia.jpg

A spanyol napilapok szerint az ország városainak 70%-ban, azaz 5600 településen, évente 17000 olyan népünnepélyt rendeznek, amiknek központi eleme: a bika. Azonban a minisztérium, 2017-es hivatalos statisztikai adataiban csupán 1553 ilyen esemény szerepel (ebből 387 volt bikaviadal), ami 2000-el kevesebb a 10 évvel ezelőttiekhez képest. Jelentős különbségek a számok közt. Mégis volt hatása a krízisnek, vagy a spanyolok immár kevésbé preferálják az-e féle szórakozást? Vagy egészen máshol kell kapirgálni?

Az országban kicsit több mint 1300 jegyzett bikatenyésztő van, számuk az utóbbi 10 évben gyakorlatilag stagnál. De mi történik ebben a szektorban, ami annak ellenére sem csökken, hogy mindössze 300 tenyésztő bikái közül válogattak tavaly. A tenyésztők évek óta nehézségekről beszélnek, mint mondják az állatok az arénában „kiérdemelt” halál helyett, gyakran mészárszéken, közönséges vágómarhaként fejezik be pályafutásukat. Évente kb. 37000 arénaérett bika várja sorsát, amik közül küzdelemre 3300-at választanak ki. A krízis óta csökkenő viadalok, és a túltenyésztés miatt, alig lehet eladni a bikákat. A bikák a vágóhídon egyáltalán nem hoznak hasznot, egy állatért 550-600 eurót fizetnek. (A harci bikák húsa fogyasztásra valójában alig-alig alkalmas, mivel az állatok többnyire jóval idősebbek és izmosabbak a vágómarháknál.) Elenyésző összeg az állatok felnevelésének 4-5 ezer eurós költségéhez képest. És, ha sikerül is eladni 5000 euróért egy első kategóriás küzdelemre, a haszon akkor is nulla. Akkor mégis miből tartják fenn magukat?

Támogatás. Támogatás? Gazdasági elemzők szerint a tenyésztők bevételének 40% a támogatásokból folyik be. Míg a hivatalos adatok szerint, a viadalok száma csökkent, addig a támogatások száma jelentősen nőtt. Az 5 egyesületbe csoportosult tenyésztők, 400 ezer euro támogatást kapnak évente az államtól, és ehhez jön még a tartományi, illetve városi hozzájárulások is. Ezenfelül, 2011-ben az Eu, 72 millió euroval „szponzorálta” a toro bravo tenyésztőket. Nem túlzás-e, ez az összeg, annak tükrében, hogy az Agrárminisztériumhoz eljuttatott adatok szerint mindössze 26000 spanyol harci bika van lejelentve? De nem csak nekik, hanem másoknak is jutott egy kis segítség. Az Eu-tól további 129,6 millió, és különféle spanyol állami szervezetektől pedig plusz 500 millió euro érkezett direkt vagy indirekt módon. Nem túlzás-e, ez az összeg, annak tükrében, hogy az 1727 spanyol aréna csupán 25%-ában rendeznek viadalokat? A szituációt jól érzékelteti egy uniós képviselő mondata: „Úgy hiszem, Európa megmentette a Fiestát.

ap.jpg

ap2.jpg

De mit ér az egész egy másik fontos szereplő nélkül? Torreádorok... hivatás az életért, és hivatás a halálért. Spanyolországban jelenleg 825 ember hivatása ez. Ők azok, akik a 4 évnél idősebb harci bikák ellen kiállhatnak küzdeni. De kik is ők? Díszes ruhába öltözött pojácák, vagy rettenthetetlen hősök? Az elmúlt 10 évben a torreádorok száma 200-al nőtt. A országban 58 iskola várja a kis tanítványokat. 5000 növendékből, a legjobb esetben ha 25 fő végez. De ez még messzi van a sikertől és a csillogástól. 2017-ben a torreádorok csupán 20%-a állhatott ki a különböző kategóriás arénák homokos porondjára. Egy másod kategóriás aréna fellépésenként 3000 eurót kínál. Míg a harmad osztályt jelentő mobil arénákban "haknizva" mindössze 1000 euro a bér, cserébe viszont bizakodhatnak, hogy egyszercsak valaki felfedezi a köpenyt mozgató bal csuklójuk egy-egy megvillanását, ami majd továbbröpíti Őket az ismeretség felé. Híres torreádornak lenni továbbra is kiváltság, az első tízben lenni pedig felér a sztársággal, ami egyúttal belépő az elit zárt világába. Velük, a spanyol pletykamagazinok ugyanannyit foglalkoznak, mint a királyi család tagjaival, vagy, mint a leghíresebb focistákkal. És ők azok, akik viadalonként 120-240 ezer eurot is kérhetnek. És Ők azok, akik a bikákat megölik, ugye? De csakis Ők?

Fotok: Aitor Garmendia - fotográfus és az állatok jogaiért küzdő aktivista

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Gyertyák éjszakája

La Noche de las Velas - Pedraza

2018. július 06. - kasa heni

A Segoviától mindössze 40 km-re fekvő Pedraza de la Sierra meglátogatása az év minden napján egy remek ötlet. Spanyolország egyik legszebb településeként számon tartott Pedraza napjainkban is érintetlenül őrzi a régmúlt idők báját. Az ország egyik legjobb állapotban megőrződött középkori faluja, 1951-ben kapta meg a kitüntető Történelmi Közösség címet.

concierto-velas-pedraza-30.jpg

A falu felett, egy hatalmas sziklatömbön egy vár magasodik. A stratégiailag kiváló helyen, elsőként III. Abd ar-Rahmán uralkodó emeltetett erődítményt a Córdobai Kalifátus idején. A X. század elején épült várat a XV. században építették át gótikus stílusban, ami ezután gazdag nemesi családok kezein forgott évszázadokon keresztül. A vár egyik nevezetessége, hogy itt raboskodtak I. Ferenc francia király fiai: Henrik és Ferenc, akik később Franciaország trónjára léptek.

pedraza_-segovia-3-marques.jpg

pedraza_-segovia-2-villorejo.jpg

A várat és a falut hullámzó táj öleli körbe, amelynek legelőin anno, az ide letelepedők juhnyájai legeltek. A kiváló minőségű gyapjút Európa minden tájára exportálták, majd a textilipar fejlődésével az itt élők hatalmas vagyonra tettek szert. Ennek a gazdagságnak a nyomait láthatjuk, ha megfigyeljük a különböző családi címerekkel díszített palotákat.

Pedrazát városfal veszi körül, amin csak egy kapu található. Ezen bejutva célszerű a szűk utcákon át elsétálni a gyönyörű, oszlopfolyosóval körülvett Plaza Mayor-ra (Főtér), ahol kihagyhatatlan a helyi báránysült megkóstolása.

Tehát önmagában is érdekes látnivalókkal szolgál az alig 500 fős falucska, de ha igazán különleges élményre vágyunk, akkor látogatásunkat érdemes július első két szombatjára időzíteni. Az év ezen két napján ugyanis lekapcsolják a házakban a villanyokat, és az utcákon a lámpákat, és az így sötétbe burkolódzó falut több mint 50000 mécses világítja be.

Noche de las Velas, azaz a Gyertyák éjszakájának azonban mégsem a több ezernyi apró mécses a főszereplője, hanem az a komolyzenei koncert, amelyet 1991-ban rendeztek meg először. A 27 évvel ezelőtti koncert célja csupán annyi volt, hogy a jegyek eladásából befolyt összegből felújítsák templomuk öreg orgonáját. A rendezvénynek hatalmas sikere lett. Innentől kezdve a lakók évről-évre kérik a falu vezetőségét, hogy ismét szervezzenek koncerteket.

Az idő koptatta helyszín remek hátteret ad Bach, Vivaldi vagy Mozart műveinek, és Pedraza lakói az első években csupán egy meghittebb hangulat kedvéért gyújtottak gyertyákat, ami egyúttal egy új hagyomány kezdete is lett. Öt évvel később már 25000 ezer mécses égett, amivel ekkor be is kerültek a Guiness rekordok könyvébe.

A mécsesek kihelyezésében a falu apraja s nagyja részt vesz, meggyújtásukban pedig már az idelátogatók szorgos kezeire is szükség van. A gyertyákat 19:30 körül kezdik el meggyújtani, hogy mire az esti koncert véget ér Pedraza utcáit ezernyi apró pislákoló fény borítsa be. És mint ilyenkor lenni szokott egy olyan országban, ahol bármilyen ünnep tömegesen megmozgatja az embereket, az idei évtől limitált számú látogatót fogadnak. 5000 darab ingyenes jegyet lehetett igényelni ami csupán a faluban való sétálásra szólt, a koncertekre pedig 40 eurótól lehetett belépőt vásárolni. 

pedraza-noche-de-las-velas-30.jpg

pedraza-velas-8.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

#uruguay #puntadeleste #puerto #pescadores #port #sudamericatrip #sudamerica #southamericatrip #délamerika #delamerikaiutazas #spanyolbanotthon #hátizsákosutazó #délamerikahátizsákkal

2018. május 17. - kasa heni

31897688_419888478436694_4831479281878040576_n.jpg_640x480

spanyolbanotthon készítette ezt a képet.

San Isidro, Madrid ünnepe

Földmíves Szent Izidor csodái

2018. május 16. - kasa heni

Madrid városának ünnepe talán egy kicsit háttérbe szorul az olyan nagy spanyol fiesták mellett, mint a valenciai Fallas, a pamplónai San Fermín vagy épp a sevillai Feria. Pedig a főváros patrónusának, San Isidro de Labrador ünnepe, nem kevesebb, mint egy hónapos programsorozatot jelent. A városszerte felállított szabadtéri színpadokon rengeteg koncert, táncműsor, előadás zajlik. Több helyen tartanak kirakodóvásárt, a parkok megtelnek piknikezőkkel, az utcák pedig hagyományos helyi népviseletbe öltözött férfiakkal és nőkkel. Valamint a madridi bikaviadalok évadjának nyitánya is ez egyben.

isidro_madrid3.jpg

Földmíves Szent Izidor (1082-1172; földművesek, pásztorok, napszámosok, kétkezi munkások és kocsisok védőszentje) jámbor és becsületes parasztemberként dolgozott a „madridi” Vargas családnál. Gazdája ugyan rendkívül kedvelte ezekért az erényekért, viszont irigykedő cselédtársai folyamatosan vádolták Őt. Bárhogy is hozta az élet, Szent Izidor bátran viselte sorsát és a rágalmazásokat, munkáját mindig imádsággal kezdte, Isten pedig hálából csodákkal kísérte életét, amiből összesen 438-at fűznek nevéhez.

Mikor a pacsirta dalában gyönyörködött, az angyalok karának énekét vélte hallani. Ha fákat nyesegetett, oltott vagy szemezett, mindig úgy érezte, mintha őrzőangyala is segítene neki. A kiaszott Kasztíliában nem meglepő, hogy könyörgésére hosszú szárazság idején megeredt az eső. Imádságával távoltartotta a farkast a nyájtól. Egyszer szigorú tél volt, amikor egy zsák búzát vitt őröltetni a malomba. Megesett a szíve a fákon éhező madarakon. Bőven szórt nekik a búzából. A malomba érve, mégsem hiányzott belőle semmi.(forrás:mek.oszk.hu)

Egyik legnagyobb csodatevése, saját fiának megmenekítése, aki egy feneketlen kútba esett, de apja imádságai meghallgatásra találtak, és a kút vízének szintje a fiúval együtt felemelkedett. (Az említett kút napjainkban is megtekinthető a San Andrés téren, a Museo de los Orígenes-ben.) A Szent csodái közül számos a vízhez kapcsolódik. Példa erre az a legenda, miszerint egyszer társai ármánykodásának hatására don Vargas ellenőrizte, hogy mivel is tölti Isidro napszámát, s úgy vélte látni, hogy az ekeszarvát angyalok fogják, míg Ő a nyomukban lépked és imádkozik. A gazda a nagy hőségre fogta látomását, és szolgájához érve, attól vizet kért. Isidro kulacsa azonban üres volt, ezért botjával a földre koppintott, miközben csendesen azt mondta: "Cuando Dios quería, aquí agua había", vagyis "Ha Isten úgy szeretné, itt víz lenne", és lőn, abban a pillanatban egy forrás fakadt. 300 év múlva, Portugália Izabella egy kápolnát építtet erre a helyre, ahol további csodák is estek.

Ezeknek köszönhetően halála után a nép mélyen tisztelte személyét. Csodatételei pedig ezután is folytatódtak. Testét egy temető kertben helyezték örök nyugalomra, azonban 40 évvel később egy hatalmas esőzés kimosta azt. Ámulattal látták, hogy San Isidro élettelen teste teljes épségben került a föld fölé. Éppen ekkor járt arra VIII. Alfonz is. A kasztíliai király elbeszélése szerint, Földmíves Izidornak köszönheti diadalát, aki a Las Navas de Tolosai csata (1212) előtti álmában egyszerű parasztemberként jelent meg előtte, és egy titkos ösvényt megmutatva, Kasztília, Aragónia, Portugália és Navarra serege a meglepetés erejével súlyos vereséget mérhetett az almohádokra. Ez volt a Reconquista egyik fontos állomása, hiszen a keresztény seregek győzelme biztosította a hispán félsziget móroktól való visszafoglalását.

isidro_madrid2.jpg

ermita_de_san_isidro_aldeana_flickr.jpg

Krónikák szerint, szintén neki köszönhette III. Fülöp spanyol király is csodás gyógyulását (1619), amikor súlyos betegségtől kétségbeesve kérte, hogy akár vállra vetve, de vigyék a Szent testéhez. Természetesen csodával határos módon a király meggyógyult, és azonnal kérvényezte Izidro Boldoggá avatását. Majd 3 év múlva (1622. március 12.) XV. Gergely Pápa avatja Szentté nagy honfitársaival, Loyolai Ignáccal, és Avilai Terézzel együtt. Kanonizálásával több évszázados népi kultuszt szentelt meg az egyház, és szülővárosa immár hivatalosan is patrónusának választotta.

A madridi májusi ünnepek főbb helyszínei a Szent csodatételeihez kapcsolódnak. Ezek közül a legfontosabb, az a Kápolna, amelyet Portugáliai Izabella császárné hálája jeléül építtetett 1528-ban, fia, II. Fülöp gyógyulása után. Május 15-én, a Szent ünnepnapján, zarándokok sokasága érkezik ide, és miután tiszteletüket teszik Isidro előtt, megtöltik palackjaikat a kút csodatévő vizéből. Ezután kosaraikkal átvonulnak a szemben lévő La Pradera hatalmas füves rétjére -ez a terület valaha a Vargas család földje volt- és a családok, baráti társaságok egy közös, össznépi pikniket rendeznek. Az emberek nagy része tradicionális ruhában érkezik, láthatjuk, ahogy a párok egymás után táncra perdülnek, és amint a hömpölygő tömeg nagy lármával körülveszi a hagyományos süteményeket áruló standokat. 

Amik nélkül nincs fiesta májusban:

Chotis – San Isidro hagyományos tánca. Eredete a német Schottisch, azaz „skót” szóra vezethető vissza. Ugyanis egy skót földről származó, de Bohémiában meggyökeresedő táncról van szó, amely a 19.században egész Európában elterjedt. A spanyol Királyi Palotában 1850. november 3-án mutatják be először.

Chulapo, Chulapa - madridi Malasaña negyed lakóinak elnevezése. Napjainkban inkább már csak a tradicionális madridi öltözetet viselőket hívják így. 

Mantón de Manila – nagy, négyszögletű selyemkendő, élénk, általában madarakat és virágokat ábrázoló színes hímzésekkel. Több tradicionális spanyol női öltözet fontos kiegészítője. A Spanyol Birodalomba tengeri kereskedők által jut el, az egykori spanyol gyarmat, a Fülöp-szigetek fővárosából (Manila)

Rosquillas del Santo – ezekben a napokban kapható édesség. A boltokban vagy az utcai árusok tolikocsijaira halmozott sütik 4 fajtából választhatunk: tontas: tojáskrémmel, listas: tojáskrémmel és cukorral,  francesas: tojásfehérje meringuével, Santa Clara: mandulával bevont.

Limonada de San Isidro - citromos limonádé ütősebb változata, egy kis borral és alma darabokkal felturbózva. 

San Isidro ünnepének szintén fontos része az egy héten át zajló bikaviadal sorozat is. Ilyenkor nemcsak az ország, hanem a világ legjobb torreádorjai lépnek porondra a madridi Las Ventas arénában. A bikaviadalok szorosan kapcsolódnak ehhez a naphoz, hiszen Isidro Szentté avatása alkalmával Madrid főterén, a Plaza Mayoron először tartottak olyan viadalt, amelyen a köznép is részt vehetett. Ez idáig a corrida de toros-on való részvétel csupán a nemesek kiváltsága volt, és amely szokás, a nagyobb ünnepek kivételével egészen a XVIII. századig tartotta magát.

toros.jpg

A kínzás nem kultúra!

De meg kell említeni ennek a tradíciónak a másik oldalát is, hiszen évek óta húzódik a spanyolokat két részre osztó bikaviadalok megítélése. Támogatói a viadalt művészetnek tartják, az ország évszázados hagyományai közé sorolják, és úgy gondolják, hogy egyben az ország egyik szimbóluma is. Míg az ellenzők, kegyetlen és legalizált kínzásnak tartják a bikák nyilvános leölését. Ezekben a napokban nemcsak ünneplők, hanem állatvédők ezrei is az utcára vonulnak, hogy a szenvedő bikák védelmére keljenek. Különböző szlogenek skandálásával követelik, hogy az állam szigorítsa az állatvédelmi törvényeket, és az állatkínzás tartozzon a spanyol büntetőtörvénykönyv hatálya alá. Továbbá a tüntetők célja nem kevesebb, hogy a bikaviadalt töröltessék a nemzeti kulturális örökségek listájáról, és hogy az állam ne támogassa tovább az ilyen fajta vérengzést.

Szent Izidort halála óta bálványozzák, amely régen néha egészen elképesztő dolgokra késztette híveit. Épségben maradt holttestét első számú hódolói, a spanyol királyok többször költöztették egyik helyről a másikra, vagy éppenséggel nemeseknek adták kölcsön, hogy körmenetekre vigyék nagy szárazságok idején. A test első megszentségtelenítésére 1266-ban került sor, amikor egy vak egyházi fő Isidró lepléből levágott egy darabot, hogy azzal dörzsölje meg szemét. A férfi visszanyeri látását, és innentől kezdve nincs megállás, sem a királyok, sem a nemesek nem riadnak vissza semmitől. II. Henrik kasztíliai és leóni király felesége, Johanna Mánuel letépte a Szent jobb karját, hogy ereklyeként vigye haza. Később Katolikus Izabella látogatása során, egyik udvarhölgye kiharapott egy darabot a Szent lábujjából, miközben azt megcsókolta. Miután lova nem akart átkelni a madridi Manzanares folyón, kénytelen volt bevallani vétkét. III. Károly, mikor Nápolyból hazatért a spanyol anyaföldre, Isidro testét palotájába vitette, hogy az szükség esetén mindig készen álljon. A testet összesen 15 lakat alatt őrizték, de egyszer a lakatosmester nem bírta megállni, és kitörte a Isidro egyik fogát. Bűnét bevallotta és a pici ereklyét átadta a királynak, aki ezután élete végig a párnája alatt őrizte azt. 

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Archiv felvételekért kattints a képgalériára

#uruguay #montevideo #streetfood #hotdog #perritocaliente #southamericatrip #sudamerica #sudamericatrip #viajesyturismo #délamerika #delamerikaiutazas #spanyolbanotthon #hátizsákostúra #hátizsákosutazó

2018. május 15. - kasa heni

32156786_173394590039259_6199752516880564224_n.jpg_640x480

spanyolbanotthon készítette ezt a képet.

!--Tradedoubler site verification 1264796 --> ¡Website de afiliado!