Spanyolban Otthon

2018.júl.06.
Írta: kasa heni Szólj hozzá!

Gyertyák éjszakája

A Segoviától mindössze 40 km-re fekvő Pedraza de la Sierra meglátogatása az év minden napján egy remek ötlet. Spanyolország egyik legszebb településeként számon tartott Pedraza napjainkban is érintetlenül őrzi a régmúlt idők báját. Az ország egyik legjobb állapotban megőrződött középkori faluja, 1951-ben kapta meg a kitüntető Történelmi Közösség címet.

concierto-velas-pedraza-30.jpg

A falu felett, egy hatalmas sziklatömbön egy vár magasodik. A stratégiailag kiváló helyen, elsőként III. Abd ar-Rahmán uralkodó emeltetett erődítményt a Córdobai Kalifátus idején. A X. század elején épült várat a XV. században építették át gótikus stílusban, ami ezután gazdag nemesi családok kezein forgott évszázadokon keresztül. A vár egyik nevezetessége, hogy itt raboskodtak I. Ferenc francia király fiai: Henrik és Ferenc, akik később Franciaország trónjára léptek.

pedraza_-segovia-3-marques.jpg

pedraza_-segovia-2-villorejo.jpg

A várat és a falut hullámzó táj öleli körbe, amelynek legelőin anno, az ide letelepedők juhnyájai legeltek. A kiváló minőségű gyapjút Európa minden tájára exportálták, majd a textilipar fejlődésével az itt élők hatalmas vagyonra tettek szert. Ennek a gazdagságnak a nyomait láthatjuk, ha megfigyeljük a különböző családi címerekkel díszített palotákat.

Pedrazát városfal veszi körül, amin csak egy kapu található. Ezen bejutva célszerű a szűk utcákon át elsétálni a gyönyörű, oszlopfolyosóval körülvett Plaza Mayor-ra (Főtér), ahol kihagyhatatlan a helyi báránysült megkóstolása.

Tehát önmagában is érdekes látnivalókkal szolgál az alig 500 fős falucska, de ha igazán különleges élményre vágyunk, akkor látogatásunkat érdemes július első két szombatjára időzíteni. Az év ezen két napján ugyanis lekapcsolják a házakban a villanyokat, és az utcákon a lámpákat, és az így sötétbe burkolódzó falut több mint 50000 mécses világítja be.

Noche de las Velas, azaz a Gyertyák éjszakájának azonban mégsem a több ezernyi apró mécses a főszereplője, hanem az a komolyzenei koncert, amelyet 1991-ban rendeztek meg először. A 27 évvel ezelőtti koncert célja csupán annyi volt, hogy a jegyek eladásából befolyt összegből felújítsák templomuk öreg orgonáját. A rendezvénynek hatalmas sikere lett. Innentől kezdve a lakók évről-évre kérik a falu vezetőségét, hogy ismét szervezzenek koncerteket.

Az idő koptatta helyszín remek hátteret ad Bach, Vivaldi vagy Mozart műveinek, és Pedraza lakói az első években csupán egy meghittebb hangulat kedvéért gyújtottak gyertyákat, ami egyúttal egy új hagyomány kezdete is lett. Öt évvel később már 25000 ezer mécses égett, amivel ekkor be is kerültek a Guiness rekordok könyvébe.

A mécsesek kihelyezésében a falu apraja s nagyja részt vesz, meggyújtásukban pedig már az idelátogatók szorgos kezeire is szükség van. A gyertyákat 19:30 körül kezdik el meggyújtani, hogy mire az esti koncert véget ér Pedraza utcáit ezernyi apró pislákoló fény borítsa be. És mint ilyenkor lenni szokott egy olyan országban, ahol bármilyen ünnep tömegesen megmozgatja az embereket, az idei évtől limitált számú látogatót fogadnak. 5000 darab ingyenes jegyet lehetett igényelni ami csupán a faluban való sétálásra szólt, a koncertekre pedig 40 eurótól lehetett belépőt vásárolni. 

pedraza-noche-de-las-velas-30.jpg

pedraza-velas-8.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

TOP 18 spanyolországi kilátó lenyűgöző panorámával

1. Miradores de Ordesa / Huesca

5_miradores_de_ordesa_huesca.jpg

EDUARDO FUSTER - AGE FOTOSTOCK

2. Mirador de la antigua / Caceres

4_mirador_de_la_antigua_en_el_meandro_del_melero_riomalo_de_abajo_caceres.jpg

JUAN GARCÍA AUNIÓN - AGE FOTOSTOCK

3. Mirador National Geographic, Montefrío / Granada

13_mirador_national_geographic_de_montefrio_granada_1.jpg

JOSÉ LUCAS - AGE FOTOSTOCK

4. Mirador del Fraile, Duero / Salamanca

14_mirador_del_fraile_arribes_del_duero_salamanca.jpg

ALFONSO DE TOMÁS - GETTY

5. Mirador de Sa Creueta / Mallorca

8_mirador_de_sa_creueta_mallorca.jpg

JORG GREUEL - GETTY

6. Mirador del Fitu, Arriondas / Asturias

7_mirador_del_fitu_arriondas_asturias.jpg

JEAN-PAUL AZAM - AGE FOTOSTOCK

7. Los Balcones de Madrid / Ourense

17_los_balcones_de_madrid_ourense.jpg

CONSORCIO DE TURISMO RIBEIRA SACRA - TURISMO.RIBEIRASACRA.ORG

8. Mirador del Valle / Toledo

18_mirador_del_valle_toledo.jpg

JEFF GREENBERG - AGE FOTOSTOCK

9. Mirador del Rio / Lanzarote

1_mirador_del_rio_lanzarote.jpg

MEISSNER/ULLSTEIN BILD - GETTY

10. Mirador de Santa Catalina la Hermida / Cantabria

2_mirador_de_santa_catalina_la_hermida_cantabria.jpg

GONZALO AZUMENDI - GETTY

11. Mirador de SAn Nicolas / Granada

9_mirador_de_san_nicolas_granada.jpg

MONICA GUMM - AGE FOTOSTOCK

12. Mirador del Salto del Gitano, P.N. Monfragüe / Caceres

3_mirador_del_salto_del_gitano_pn_monfrague_caceres.jpg

GETTY IMAGES

13. Mirador de la Pena, El Hierro / Canarias

6_mirador_de_la_pe_a_el_hierro_canarias.jpg

FLAVIO VALLENARI - GETTY

14. Mirador Sa Foradada / Mallorca

10_mirador_sa_foradada_mallorca.jpg

J. PASTOR

15. Mirador del Estrecho, Tarifa / Cádiz

15_mirador_del_estrecho_en_tarifa_cadiz.jpg

JOSÉ LUCAS - AGE FOTOSTOCK

16. Mirador del Puente Nuevo, Ronda / Málaga

12_mirador_del_puente_nuevo_de_ronda_malaga.jpg

BENNY MARTY - GETTY

17. Mirador del Cable de Fuente / Cantabria

11_mirador_del_cable_de_fuente_de_cantabria.jpg

BRUNO ALMELA - AGE FOTOSTOCK

18. Los Bunkers del Carmel, Barcelona

16_los_bunkeres_del_carmel_barcelona.jpg

UWE KRAFT - AGE FOTOSTOCK

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

TOP 10 Legjobb állapotban megőrződött középkori spanyol város

1. Peratallada (Girona)

A Costa Bravától a szárazföld felé eső apró falvak közül Peratallada talán a leglátványosabb. Palssal és Palau Satorral együtt alkotja a középkori falucskák „arany háromszögét”. A hegycsúcsra épült faluból lenyűgöző panoráma tárul elénk. Macskaköves utcák labirintusa vezet fel a jó állapotban megmaradt kastélyhoz és kilátótoronyhoz, amelyről már a XI. századból vannak írásos emlékek. Peratallada grófjai és királyai kétszeresen is bebiztosították magukat a támadások ellen, ugyanis a falu köré robusztus falat emeltek, amely ma is gátat szab a faluközpont növekedésének, így az megőrizheti középkori jellegét.

5_peratallada_2.jpg

5_peratallada_1.jpg

2. Albarracín (Teruel)

Teruel hegyi települései közül Albarracín maradt meg a legjobb állapotban. A város nemzetközi elismerést kapott történelmi értékeinek megőrzéséért, és a városfallal körülvett festői település teljes egészében műemléki védelem alatt áll. A Río Guadalaviar folyópart fölé emelkedő hatalmas sziklák kitűnő hátteret biztosítanak a rózsaszínes épületek számára. Albarracín mögötti gerincen húzódó védőfal őrtornyokkal tagolt. A városban vaskos, fagerendás és galériás házak szokatlan kétsoros szerkezetével találkozhatunk, ezek közül sokat középkori állapotukban helyreállítottak.

1_albarracin_teruel.jpg

1_albarracin_teruel_1.jpg

3. Besalú (Girona)

Besalú teljes egészében magával ragadó középkori, fallal körülvett városka, amit nemrég műemlék településnek nyilvánítottak. A képeslapra illő faluba a Riu Fluvía folyó felett átívelő, lenyűgöző látványt nyújtó hétlyukú, őrtornyokkal védett kőhídon keresztül juthatunk be. Az óvárost alkotó román kori házak közt, a macskaköves utcákon sétálva egy igazi időutazásban lehet részünk. Besalú a közelmúltban azzal is növelte hírnevét, hogy a városban egy 1264-ben épült rituális zsidó fürdőre, egy mikvahra bukkantak, ami azért is különleges mivel Európában csak két másik ilyen fürdőt találtak ebből a korszakból.

2_besalu-girona_2.jpg

2_besalu-girona.jpg

4. Hervás (Cáceres)

A hegyi falu a széles Ambroz völgy tetején ül. Hervásban található az ország legjobb állapotban megőrzött középkori zsidónegyede, amely fehérre meszelt házakból áll. A lejtős utcákat fogadók és csipkekészítő műhelyek szegélyezik. Hervást a középkor elején népesítették be a keresztény és mór üldöztetés elől a nagyvárosokból idemenekült zsidók. Mikor a zsidókat 1492-ben kiutasították spanyol földről, portáikat érintetlenül hagyták, és javaik Béjar hercegére, a vidék nemes urára szálltak. A település kelmeipara egészen a XVIII. századig virágzott. A sikátorok szövevényes útvesztője bensőséges hangulatot, és végtelen nyugalmat áraszt.

3_hervas-caceres_1.jpg

3_hervas_parallax.jpg

5. Buitrago de Lozoya (Madrid)

A fallal körülvett város a Río Lozoya folyó egyik festői kanyarulata fölött uralkodik. Buitrago de Lozoyat a rómaiak alapították, de az arabok korában erősödött meg, majd a középkorban fontos mezőgazdasági várossá nőtte ki magát. Bár a XIV. századi gótikus és mudéjar vár romokban hever, de a megmaradt vár kövei közt ma bikaviadalokat, nyáron pedig ókori színházi és zenei fesztivált rendeznek. A régi városnegyed ma is őrzi ősi varázslatos hangulatát.

4_buitrago-de-lozoya_1.jpg

4_buitrago-de-lozoya.jpg

6. Ronda (Málaga)

Ronda, egy magas és meredek mészkőhasadék tetejére épült város, amelyet a vad hegyi folyó, a Guadavelín 200 méteres szurdoka oszt ketté. A város környezete az egyik legszebb Spanyolországban, és a meredély legszélére épített kilátókból, remek panoráma nyílik a tetőkre, a sziklák szélén álló házakra, a környék folyóira és hegyeire. A régi és az új városrészt egy XVIII. századi szurdokhíd köti össze, aminek 98 méteres magassága lenyűgöző látványt nyújt.

6_ronda_1.jpg

6_ronda_3.jpg

7. Aínsa (Huesca)

A középkori Sobrarbe királyság fővárosa, Aínsa ma is őrzi régi báját. A széles, macskaköves főtér, a Plaza Mayor körül szép, barna kőből épült árkádsor fut. Az egyik oldalán az 1811-ben felszentelt Iglesia de Santa María harangtorony áll, a másikon pedig egy felújított vár.

7_ainsa-rue_2.jpg

7_ainsa-rue_3.jpg

8. Peñafiel (Valladolid)

A Duero folyó zöldellő partján épült Peñafiel mögül, egy szokatlanul hosszú, keskeny XV. századi vár néz le a borvárosra, amely a völgy feletti területek védi a X. század óta, habár a jelenlegi vár már a XV. századból való. A vár szokatlan alakját sokan egy csatahajóhoz hasonlítják. Peñafiel utcáit hagyományos házak szegélyezik díszes, kiugró erkélyekkel, és szép fadekorációval. Egyes részeken a régi bodegák érdekes szellőzőnyílásai is láthatóak. A város egyik tágas, homokkal borított terét, a Plaza del Cosót, gyakran használják bikaviadalokra és ünnepségekre.

8_pe_afiel_valladolid_2.jpg

8_pe_afiel_valladolid_1.jpg

9. Sepúlveda (Segovia)

A Río Duratón folyó feletti hegyoldalra épült Sepúlvedából a gyönyörű Sierra Guadarramára látunk. A középkori városi fal és a vár egy része is fennmaradt. A város sok román kori temploma közül a főtér mögött álló XI. századi Iglesia del Salvador őrzi az egyik legrégibb spanyol átriumot (1093).

9_sepulveda_segovia_1.jpg

9_sepulveda_segovia_2.jpg

10. Calatañazor (Soria)

Calatañazor sokat szenvedett várának közelében esett el al Mansur mór vezér, amikor a keresztények 1002-ben győzelmet arattak a mórok fölött.

10_calata_azor_soria_2.jpg

10_calata_azor_soria_3.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi 2018-as körutakért és túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

2018.jan.18.
Írta: kasa heni 8 komment

Dél-Amerika a függetlenség útján: az Andoki Átkelés

A francia forradalom eszméi a XVIII. század végén Latin-Amerikában is gyökeret vertek, és megerősödtek a függetlenségi törekvések. Amikor Napóleon 1808-ban megszállta Spanyolországot, és megfosztották trónjától VII. Ferdinánd királyt megdöntve ezzel a spanyol Bourbonok hatalmát, a spanyol gyarmatokon erőre kapó elszakadási mozgalmak előidézték a korona fennhatóságának végső összeomlását.

cruce2.jpg

1810-ben politikai vezetők, a spanyol Dél-Amerika számos részén önálló kormányzatokat, juntákat hoztak létre. Amikor Spanyolország megkísérelte elfojtani ezeket a mozgalmakat, kitörtek az igazi függetlenségi háborúk. Buenos Airesben is felforrósodtak az indulatok, és még ebben az évben lezajlott Májusi Forradalom (Revolución de Mayo - 1810.máj.18-25.) megfosztotta az alkirályt a hivatalától. Ezután Argentínában (1813) gyökeres társadalmi reformok mentek végbe, először is megszüntették a földbirtoklás ún. encomienda rendszerét, melyet még II. Fülöp szentesített 1591-ben. Eszerint a föld birtokosa (encomendero) egyben az államhatalom képviselőjeként uralkodott a terület lakossága fölött, és jogkörébe tartozott az állami adók beszedése is. Az encomenderók gyakran visszaéltek hatalmukkal, és a birtokukban lévő – de végső soron a spanyol Koronához tartozó – földek bérbeadásával kizsákmányolták a nincstelen parasztokat. Ezenkívül eltörölték a fejadót, felszabadították a rabszolgákat, és a bányákban megszüntették a kényszermunkát.

revolucion-de-mayo-25-1810.jpg

A zűrzavaros korszak egyik kiemelkedő katonai és politikai egyénisége José de San Martín volt, aki képzett katonatisztként, a Napóleon ellen vívott háborúkból tért vissza hazájába. 1812 tavaszán, amikor San Martín megérkezett Argentínába, rögtön megbízást kapott a Granaderos a Caballo nevű, ütőképes gránátos és lovas hadsereg megszervezésére (Tucumánban), ami híres volt vasfegyelméről. Egyúttal, Napóleon elleni harcokban résztvevő fiatal tisztek tértek vissza Európából, akikkel együtt San Martín megalapította a Fiatal Hazafiak Társaságának (Sociedad Patriotica) szabadkőműves páholyát Buenos Airesben. Céljuk a függetlenség kikiáltása, és az alkotmányos kormányzás megvalósítása volt. Októberben San Martín, felhasználva a Granaderos a Caballo különítményét, sikerrel buktatta meg a kormányt Buenos Airesben és megalakította a Második Triumvirátust. Majd miután fényes győzelmet aratott San Lorenzóban (1813.febr.3.) végleg megerősítette hadvezéri pozícióját a Río de la Plata Egyesült Tartományaiban, és 1814-től az Északi-hadsereg parancsnoka lett.

José de San Martín tábornok, spanyol szülők gyermekeként, 1778. február 25-én látta meg a napvilágot, a mai Argentína északi részén található, Corrientes tartomány Yapeyú nevű városában. Édesapja a spanyol korona kormányzójaként felügyelte Yapeyú körzetéhez tartozó kitelepített guaraní indiánok jezsuita redukcióit. 6 éves korában családjával Spanyolországba költözött, mivel apja Malagán kapott küldetést. Tanulmányait Madridban kezdte el, majd 11 évesen a murciai kadétiskolába ment, mikor Franciaországban kitört a forradalom. Apja hatására, már egész kisgyerek korában nagy érdeklődést mutatott a hadászat iránt, katonadalokat énekelt, és imádott vezényelni, parancsokat osztogatni. Alighogy betöltötte a 13. életévét, katonai szolgálatra jelentkezett, és spanyol oldalon részt vett a félszigeti háborúban. Majd 20 évig szolgált, mint a spanyol korona tisztje Afrikában, Franciaországban, Portugáliában és Spanyolországban.

1810. második felében, épp Angliában tartózkodott, amikor két argentin fiataltól értesült a hazájában lezajlott májusi forradalomról. Az események hatására „átállt a másik oldalra”, és kapcsolatba került a Spanyolországtól való függetlenség dél-amerikai támogatóival. A következő évben találkozik Lord Macduff-al, és a skót nemes megismertette őt egy titkos Szabadkőműves Páhollyal (Piano Maitland), melynek szeparatista stratégiai célja volt előbb Spanyolország gyarmataitól való megfosztása, majd a piac megnyitása az angol kereskedelem számára.

1816-ban, San Martín tábornok által vezetett újabb fegyveres felkelés után létrejött a Provincias Unidas de Sudamérica, Argentína közvetlen elődje, és kikiáltották függetlenségét. (A Spanyolországtól való formális függetlenséget 1816. július 9-én nyilvánították ki Tucumánban.)

san_martin_1.jpg

Ezzel párhuzamban, a Perú Alkirályság chilei régiójában már 1808-ban elkezdődtek az első függetlenségi mozgalmak. 1810. szeptember 18-án Chile autonóm köztársasággá vált a Spanyol Királyságon belül, tekintettel III. Károly 1798-as dekrétumára, amelyben a király egyedüliként elismerte Chile függetlenségét a Perui Alkirályságtól. Elvileg tehát az országnak ugyanolyan joga volt az autonóm kormányzáshoz, mint Spanyolország bármelyik régiójának, képviseltetve magát a cádizi Cortesban (parlamentben). Az autonómia híveinek (vagy függetlenség pártiak: „los exaltados”) élére, a Cádizból hazatért, és sikeres puccsot végrehajtó José Miguel Carrera, valamint a forradalmár Rozas tábornok állt, akik nem voltak hajlandóak a teljes mértékű függetlenség kikiáltására, és ismételten kifejezték általános értelemben vett hűségüket a spanyol király iránt. Ugyanakkor Chile megnyitotta kikötőit a semleges országok előtt, szabad kereskedelmet hirdetett meg, és ezzel szembehelyezkedett Spanyolország kereskedelmi monopóliumával. 1813-ban Abascal, Perú alkirálya felmérte a katonai beavatkozás szükségességét Carrera megbuktatására, és egyes autonómia-ellenes chilei tartományokban lelkesen fogadták az érkező royalista erőket. Carrerát elfogták, és a forradalmi ellenállást riválisa, Bernardo O’Higgins folytatta, aki 1814 januárjában átvette a forradalmi erők katonai parancsnokságát.

Nem sokkal később, egy megegyezés értelmében fegyverszünet állt be Chilében, Carrerát és a bebörtönzött exaltadosokat szabadon bocsátották. Azonban a megegyezést figyelmen kívül hagyva, Carrera ismételt puccsot hajtott végre, és visszaszerezte hatalmát. O’Higgins, a köztársasági kormány előkészítésére használta megmaradt fegyveres erőit, -és szintén a korábbi kölcsönös alku ellenére-, konfliktusba bocsátkozott a royalista különítményekkel. A perúi alkirály reakciója sem késett, és a royalisták megsemmisítő csapást mértek O’Higgins patrióta csapataira. O’Higgins és José Miguel Carreras, a San Martín kormányozta Cuyo tartományba, Mendoza városába menekült, a köztársasággal szimpatizálókkal együtt.

san-martin_cruce.jpg

Miután Európából hazatért San Martín, mindössze két év alatt ütőképes hadsereget szervezett Mendozában. Majd értesülve a chilei forradalmárok patt helyzetéről, elérkezettnek látta az időt Spanyol-Amerika felszabadítására, a kontinens térségeinek függetlensége érdekében. Végső célja most sem volt más, mint a dél-amerikai spanyol birodalom központjának, a mindenfajta felszabadító törekvésekkel szemben ellenálló ország, Peru elfoglalása, Lima bevétele, és a spanyolok kiűzése volt. Tudta, hogy ez kemény dió lesz, és módosítva eredeti elképzeléseit, nem a kézenfekvőbb, Andok keleti oldalán való előretörést, hanem egy másik, de szintén a Perui Alkirályságba vezető alternatív útvonalat keresett terve megvalósításához.

A spanyol gyarmati uralom katonai megdöntésére egy zseniális stratégiát dolgozott ki. Ötezer-ötszáz katonájával, tízezer ló és öszvér segítségével, átkelt az Andok jeges hágóin. 1817. január 12-én, San Martín Mendozából indulva, megkezdte chilei hadjáratát, és a chilei fővárostól északra, Chacabucónál 1817. február 12-én súlyos csapást mért a santiagói királypárti spanyolokra. Két nap múlva bevonult Santiago de Chilébe, ahol restaurálta O’Higgins pozícióját, aki majd azt a feladatot kapta San Martíntól, hogy szervezze meg az új chilei köztársaságot. A chacabucói győztes csata egyéves évfordulóján -1818.február.12- a chilei forradalmi kormány kinyilvánította függetlenségét, és szövetséget kötött Argentínával. A spanyolok még egyszer összegyűjtötték seregüket, a fővárostól délre a Maipú-folyónál 1818. április 5-én ellentámadásba kezdtek, de ezúttal is San Martín győzött, és ezzel Chile is végleg elnyerte függetlenségét. A tábornok számára innen már egyenes út vezetett a Csendes-óceán hullámain Peru felé.

2007 óta az argentín San Martín Kulturális Egyesület (Asociación Cultural Sanmartiniana) szervezésében, minden évben újra megteszik a Andoki Hadsereg útját, tisztelegve a 200 éves esemény, a hős katonák és a mai napig nagyrabecsült San Martín előtt.

cr_29.jpg

Nem az ellenség szembenállása az, ami nem hagy aludni, hanem az átkelés gondolata ezeken az óriási hegyeken.

De miben rejlett San Martín andoki átkelésének zsenialitása, amit sokan, sokszor Hannibál pun hadvezér tetteinél is nagyobbra tartanak?! Egy őrült vagy egy tökéletes ötlet volt-e nekivágni az óriási hegyeknek?

San Martín nem félt, és mert kockáztatni, miközben nem csak katonai adottságairól, hanem szervezői, logisztikai képességeiről is tanúbizonyságot tett. Tudta, hogy az Andok hegység másik oldalán egy létszámban sokkal nagyobb hadsereg várja, akikkel majd akkor is meg kell küzdenie, ha a gyötrelmes út végén katonai fáradtak lesznek. Mindenképp egy agyafúrt stratégiára volt szüksége. Első lépésként, „kémeket” küldött az ellenséges terültekre, akik többféle, teljesen eltérő információkat szivárogtattak az Andoki Hadsereg lehetséges átkelésének helyéről. Ezt ténylegesen is alátámasztotta azzal a húzásával, hogy az El Plumerillo alaptáborban gyülekező kb. 5500 emberét 6 csapatba osztotta, és 6 különböző helyen indította őket Chile felé.

San Martín nem egységes létszámú menetoszlopokat alakított ki: északon és délen két-két kisebb csapatot indított – La Ramada, Come-Caballos és El Portillo, El Planchón átjárók - , míg középen az Uspallata, és a Los Platos átjárókon vágtak át seregei. A megtévesztés tökéletesen sikerült, a chilei királypárti spanyoloknak fogalmuk sem volt, hogy merről érkezik meg az Andoki Hadsereg, így kénytelenek voltak ők is szétosztani haderejüket.

c4.jpg

A taktika fontos része volt továbbá, hogy a csapatok párhuzamban haladjanak, majd egyszerre érkezzenek meg a chilei Curimón táborba, hogy aztán az egyesített sereg megsemmisítő csapást mérjen a spanyolokra az onnan alig 20 km-re lévő Chacabucónál. Ez nem kis szervezést és összhangot igényelt a különböző útvonalakon előrenyomuló csapatok között. A siker érdekében San Martin, a hadoszlopok vezetőinek pontos és részletes útitervet adott, ami mintegy menetrend tartalmazta a naponta megteendő távokat, és minden olyan szükséges információt -mint pl. a vízlelőhelyek-, ami segítette őket a merész andoki átkelésben.

San Martín fő hadoszlopa a Los Platos átjárón keresztül vágott keresztül az Andok hatalmas hegyein. A sereget elől Soler dandártábornok, középen a chilei O’Higgins parancsnok, és az utóvédcsapatot maga San Martín tábornok vezette. Csapatuk 1817. január 17-én indult el, az első és az utolsó katona 7 nap különbséggel érte el a chilei tábort.

c5.jpg

Az út mindössze 80 kilométer volt, aminek megtételéhez mégis 20 nap kellett. Az olykor meglehetősen keskeny, 30-50 centis veszélyes ösvényeken csak libasorban és nagyon lassan tudtak haladni. Az öszvérek orrukra hagyatkozva vezették a sereget a meredek és kacskaringós utakon. Noha velük tartott a környéket és a hegyeket jól ismerő pár helyi is, de ők is, csakúgy mint a katonák az állatok ösztöneire bízták magukat. Tudták, hogyha az öszvérek megállnak, arra tovább az út járhatatlan.

c8.jpg

Nem létezett egy jól kitaposott ösvény, ami szilárd és biztonságos talajjal szolgált volna. A szűk „utak”, és a poros, csúszós kövek lehetetlenné tették bármilyen szállítóeszköz igénybevételét, így az állatokra hárult a teherhordó szerep is. Az Andoki Hadsereget 9300 öszvér, és 1500 ló kísérte. Ebből 1200 lovat tehermentesítettek és csak gyeplőszáron vezettek, így próbálták a lehető legjobban kímélni őket, hiszen a még előttük álló csatákban nagy szükség volt erejükre. Az öszvérek cipelték hátukon az ágyúkat (16 db), a lőfegyvereket, a töltényeket, egy összeszerelhető hidat a folyókon való átkeléshez, valamint a hatalmas csörlőket is, amiket az ágyúk stabil leeresztéséhez használtak a meredek lejtőkön.

De az állatok hátát nyomta 5500 ember, 20 napi élelme is. A kukoricaliszt, száraz kekszféleségek, szárított hús, zsír, csípős ají paprika, fokhagyma és vöröshagyma szállítására 510, míg a bor és a pálinka vitelére 113 öszvérre volt szükség. A kiporciózott kis adagok épphogy elegendőek voltak, és az élelem nemcsak az embereknek volt szűkös, hanem az állatoknak is alig volt ellátmányuk. A 80 kilométer alatt mindössze 2 völgy található, ahol a legelőkön pár napra tábort verhettek, hogy megpihenjenek és erőt gyűjtsenek a folytatáshoz. 4000 méter magasan, az Andok sivatagszerű klímájának köszönhetően, a kietlen táj csupán kővel borított, és csak elvétve található néhány száraz, tövises bokor, ami egyáltalán nem alkalmas abraknak.

c10.jpg

Szintén hiányzott a folyamatos vízellátás is. Paradox módon, az Andok ugyan bővelkedik forrásokban és folyókban, de az út magasan a hegyek oldalán vezetett, több száz méterrel a folyómedrek felett. San Martín tisztában volt ezzel a problémával is, így a hadoszlopok útiterveiben pontosan megjelölte mikor és hol pótolhatják ivóvízkészleteiket, és előre tudhatták, hány napra kell feltankolniuk a következő forrásig.

Az Andok hegyeinek zord körülményei csak tovább nehezítették a feladatot. Az embereknek szembe kellett nézniük a szélsőséges időjárással, a nagy erejű szelekkel, és a dermesztő hideggel is. A hegyek hágói decembertől március közepéig járhatóak, utána a hó és a jég elzárja azokat. Ez az időszak az ottani nyárnak felel meg, de ez nem jelentett garanciát, hogy nem kellett olykor 30 centis hóval is megküzdeniük az úton. A katonák a szabad ég alatt aludtak, és a kíméletlen, akár -15 fokos, fagyos éjszakák átvészeléséhez tűzre volt szükségük. Ez pedig egy újabb komplikációt eredményezett, hiszen az út során tűzifát sem tudtak gyűjteni, csupán a hátas állatok száraz ürülékét tudták felhasználni. Erről is gondoskodni kellett még az indulás előtt, így kellő tüzelővel is felmálházták az öszvéreket. Feljegyzésekből azonban kiderül, hogy sokszor San Martín megtiltotta a tűzgyújtást –még vacsorájukat sem készíthették el-, egyrészt, hogy spóroljon a fával, másrészt pedig, hogy a lángok és a felszálló füst nehogy irányt mutasson az ellenségnek.

c7.jpg

Ezekre az alapvető és előre tervezhető nehézségekre fel lehetett készülni, és San Martín alaposan meg is tette azt. De akadt még egy dolog, ami azonban teljesen kivédhetetlen volt: a magashegyi betegség (soroche). A katonáknak nem volt idejük akklimatizálódni, a 2700 méter felett fellépő oxigénhiány,  és a gyakori szintkülönbség változás a legedzettebb katonát is próbára tette. Elképzelhetetlen, hogy miként tudtak úgy előre haladni, hogy a soroche tünetei bárkin eluralkodhattak. Enyhébb tünetei: a fáradékonyság, a lassú haladás és a gyakori pihenők szükségessége. 3500 méter felett pedig nem ritka, hogy erős fejfájás, szapora szívverés, hasmenés, hányinger, levertség, álmosság, olykor látászavar és orrvérzés alakul ki, amiktől az ember ereje gyakorlatilag a nullával lesz egyenlő. A kellemetlenségeket sok vízbevitellel és pihenéssel lehet enyhíteni, de mint tudjuk a katonák amúgy is szűkölködtek a vízben, és sem idő sem mód nem volt arra, hogy megálljanak míg szervezetük hozzászokik a magassághoz. Feljegyzéseikben olvasható, hogy ellenszerként vöröshagymát, és  bort használtak.

c6.jpg

24 nap alatt végrehajtottuk a hadjáratot, átkeltünk a Föld legmagasabb hegyén, térdre kényszerítettük a zsarnokokat, és szabadságot adtunk Chilének! 

San Martín zsenialitása tehát több lábon állt. Egyrészt felmérte a lehető legjobb alkalmat, amikor az Argentínába száműzött chilei felkelők nagy részét maga mellé tudta állítani, akik aztán erősítve seregét az oldalán harcolva tértek vissza hazájukba. Santiago elfoglalásával, és a Chilében állomásozó royalista erők felszámolásával komoly esélyei lettek végső tervei megvalósítására, Peru elfoglalására. Tökéletesen időzítette hadjáratát, kihasználva a nyári hónapok időjárását, amikor az Andoki átjárók nyitottak.

Stratégiai tervei egyedülállóak voltak. Rendkívüli mód előre felmérte az összes nehézséget, és mindenre gondolva fel is készült rájuk. Habár előzetesen maga is többször tartott terepszemlét a hegyekben, mégis bármiféle térkép nélkül vágott neki az útnak. Mi több, 6 különálló hadoszlopot indított útnak –megtévesztve ezzel az ellenséget-, egy olyan akció keretében, aminek sikeressége nagyban múlt azon, hogy csapatai egyszerre haladjanak, és végül egyidőben érkezzenek meg. És végül, egy morálisan is olyan erős seregnek az élére tudott állni, akik egyetlen egyszer sem kérdőjelezték meg küldetésüket, vagy vesztették el hitüket vezérükben. Az Andoki Hadsereg igazi egységként, nap nap után dacolt a több ezer méteres hegyek zord körülményeivel, és egy emberként tűrte a hideget, az éhséget, a szomjúságot és a fáradtságot. Mindezt abban a tudatban, hogy a megpróbáltatások végén, még egy, akár végzetes csata is vár rájuk. Útjukon két dolog vezérelte Őket: a Szabadság eszménye és Haza szeretete!

Képgaléria megtekintéséhez kattints a képre:

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

          500 forint

           1,50 euro

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

 

2018.jan.17.
Írta: kasa heni 1 komment

Tűzlovasok

Madrid fővárosától alig 100 kilométerre fekvő, és a mindössze 600 lelket számláló San Bartolomé de Pinaresban (Ávila), Spanyolország egyik legismertebb, és legvitatottabb fiestáját tartják meg minden év januárjának közepén. A falucska utcáin több mint 20 máglyát gyújtanak meg, hogy aztán a hatalmas lángokon mintegy 150, az ország minden tájáról érkező lovas ugrasson át, miáltal megtisztulnak a füstben, ami egyúttal elűzi a gonosz szellemeket is.

luminarias_2017_kezdo.jpg

Január 17. Spanyolország egyik közkedvelt szentjének, San Antonio Abad, vagyis Remete Szent Antal napja, aki a háziállatok védőszentje. (Ezen kívül, a betegek és a céhmesterek patrónusának is tartják.) Miután vagyonát szétosztotta a szegények közt, visszavonult az emberek elől, és hosszú időn át teljes remeteségben élt. 20 évet töltött elmélkedéssel a líbiai sivatagban, mialatt magányában többször megkísértette őt a sátán, amit szigorú vezeklésekkel sikerült mindig elhárítania. Az ördög feletti győzelmei és csodái miatt, a középkor legnépszerűbb szentje lett.

LUMINARIAS - Dir. Tom Haines from Tom Haines on Vimeo.

Remete Szent Antal napjának előestéjén, San Bartolomé de Pinares lakói különös módon ünnepelnek. Olyannyira, hogy a vitatott fiesta ellen több spanyol, illetve különböző nemzetközi állatvédő szervezetek is tiltakoznak, vagy emelik fel hangjukat. A falu lakói azonban hajthatatlanok, és foggal-körömmel ragaszkodnak a XVIII. század óta megtartott sajátos fiestájukhoz. Állításuk szerint a lovak olyan gyorsak, hogy a tűznek nincs ideje kárt tenni bennük.

Az ünnep reggelén, a lovakat gondosan felkészítik, nehogy a farkuk vagy a sörényük majd lángra kapjon. A nap folyamán aztán pár lovas a falu utcáin körbehord egy Szent Antalt jelképező botot, amelyet az emberek megcsókolnak és adományt adnak. (Az összegyűlt pénzből a jövő évi mulatságot finanszírozzák.) Délután 7-kor mindenki a templom elé gyűlik, ahol a szent mise alkalmával megáldják az állatokat.

A "Las Luminarias" kezdetét, az este 9-kor megszólaló harangok jelzik. Ekkor gyújtják meg a főtéren és az utcákon álló máglyákat. A kis falu elnémul, nincs zene, se ének. Az egyetlen amit hallani lehet, az az égő faágak ropogása, és a közeledő lovak patáinak dobogása az utcák kövein. Majd a több száz éves hagyományhoz híven kezdetét veszi a lovak és lovasaik "tánca" a 20 méteres máglya tüze és füstje felett. A máglyához nem teljesen száraz fűzfa és seprőzanót vesszőket használnak, így a felszálló füst se perc alatt beterít mindent. A falu felett lebegő füst kilométerekkel távolabbról is látható. A legenda szerint, négy évszázaddal ezelőtt pestis pusztította el San Bartolomé lovait. A falu lakói azóta, minden évben Remete Szent Antalt, a háziállatok védőszentjét hívják segítségül, hogy a tragédia ne ismétlődhessen meg. A hiedelem szerint, a ceremónia során a tűz és a füst jelképesen megtisztítja az állatokat, valamint egész évben távol tartja tőlük a betegségeket is.

tuzlovagok_1.jpg

tuzlovagok_2.jpg

tuzlovagok_3.jpg

tuzlovagok_4.jpg

tuzlovagok_5.jpg

tuzlovagok_6.jpg

tuzlovagok_7.jpg

tuzlovagok_8.jpg

tuzlovagok_9.jpg

Éjfél körül, amikor a tűz leég, mindenki nyársat húz. A megmaradt parázs felett kolbászt, hurkát, és szalonnát sütnek. A bárok ismét megtelnek élettel, ahol a nehéz vacsorát környékbeli borokkal öblítik le, és persze a mulatozásnak hajnalig sosincs vége.

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

          500 forint

           1,50 euro

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

Narancsos flan - laktózmentes

flan_de_naranjas.jpg

Hozzávalók (8 adag):

150 gramm cukor

2 narancs reszelt héja

4 tojás + 4 tojás sárgája

240 ml narancslé

240 ml mandulatej

1 kiskanál narancsvíz

egy csipetnyi só

Karamellhez:

5 evőkanál cukor

2 evőkanál víz

Lássunk hozzá!

A sütőt előmelegítjük 170 fokra (alsó-felső sütés!), a sütőrácsot középre tesszük. Egy nagy keverőtálba beleöntjük a cukrot, és a reszelt narancs héjával összemorzsoljuk, amíg a cukor elszíneződik és átveszi a gyümölcs aromáját. Hozzáadjuk a 4 egész tojást és a másik 4 tojás sárgáját, a csipetnyi sót, majd egy keverőkanállal (nem robotgéppel) sima állagúra keverjük. Végül beleöntjük a narancslevet, a mandulatejet, és a narancsvizet, és a krémet finom lyukú szűrőn átöntjük.

Elkészítjük a karamellt. Ügyeljünk, hogy a serpenyő ne legyen meleg mikor elkezdjük, és csak lassú tűzön hevítsük a cukrot amíg aranysárga nem lesz. Szintén fontos, hogy ne kavargassuk fakanállal, helyette kicsit forgassuk a serpenyőt. Amikor az egész megolvadt, akkor adjuk hozzá a 2 evőkanál hideg vizet, ami megállítja a karamellizálódást és nem fog túlbarnulni. Mikor kész, rögtön beleöntjük a formánkba, és körkörösen mozgatva a falát is bevonjuk a karamellel, majd hagyjuk 5 percig hűlni.

A formába öntjük a krémünket, lefedjük alufóliával -hogy a teteje ne süljön meg-, és egy magas falú tepsibe, 2 ujjnyi vastag meleg vízfürdőbe rakjuk. 60-75 percig sütjük, amíg tisztán nem jön ki belőle a beleszúrt fogpiszkáló. A sütőből kivéve hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd letakarjuk és hűtőbe rakjuk éjszakára (min.6 órára). Fogyasztás előtt fél órával kivesszük, és kifordítjuk egy tányérra. ¡Qué aproveche!

2018.jan.09.
Írta: kasa heni 2 komment

80 éves I. János Károly spanyol király

juan_carlos_i_1.jpg

Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón-Dos Sicilias 1938. január 5-én született Rómában Barcelona grófjának és Orleans hercegnőjének első fiúgyermekeként. A máltai lovagrend templomában Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa keresztelte meg. János Károly, nagymamája, Battenbergi Viktória Eugénia spanyol királyné (1887-1969) kezében.

juan_carlos_i_2.jpg

XIII. Alfonz (1886-1941) spanyol király unokái körében, 1939. áprilisában. János Károly infáns az alsó sorban, balról az első.

juan_carlos_i_3.jpg

Olaszország, 1941. A királyi családnak 1931-ben, a köztársaság kikiáltásakor kellett elhagynia Spanyolországot. Ekkor a nagyapa, XIII. Alfonz király Olaszországba emigrált.

juan_carlos_i_4.jpg

Portugália, 1947. Édesanyjával. A spanyol királyi család hazatérése előtt Olaszországból előbb Svájcba, majd Portugáliába költözött.

juan_carlos_i_4_a.jpg

János Károly infáns tízéves korában jár először Spanyolországban, ahol folytatja tanulmányait.

juan_carlos_i_7.jpg

1953-ban testvérével,a később tragikus körülmények közt elhunyt Alfonzóval.

juan_carlos_i_8_a.jpg

A trónörökös, a zaragozai katonai, a pontevedrai tengerészeti valamint a murciai repülőtiszti akadémiákon is tanult, és mindhárom fegyvernemben tiszti rangot szerzett.

juan_carlos_i_8.jpg

Majd a madridi egyetemen alkotmányos és nemzetközi jogi, valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott.

juan_carlos_i_9.jpg

Öccse temetésén, 1956, Cascais - Portugália. Alfonz halálának első hivatalos közlésében csak annyi szerepelt, hogy fegyveres balesetben hunyt el, aztán kiderült, hogy János Károly is az estorili Villa Giralda emeletén tartózkodott, amikor a tragédia történt. Később az a teória vált hivatalossá, miszerint János Károly játszott a kis kaliberű fegyverrel, ami aztán egy véletlen következtében halálos sebet ejtett öccsén. Az eset a modern kori történelem egyik legtitokzatosabb királyi halálesete, és erről több összeesküvés elmélet is létezik (a tragédiáról részletesebben majd egy külön posztban), de tény, hogy sem János Károly, sem a királyi család nem nyilatkozott sosem az ügyben, és azóta sem válaszolnak egyetlen erre vonatkozó kérdésére.

juan_carlos_i_10.jpg

Édesapjával 1957-ben.

juan_carlos_i_11.jpg

"El mar es la libertad" - A tenger a szabadság. 1972-ben részt vett a nyári olimpiai játékokon, ahol a 15. helyezést érte el vitorlázásban. János Károly imádott úszni, karatézni és síelni. Mindig lelkes pilóta volt, valamint szerette a gyors autókat és motorokat.

juan_carlos_i_12.jpg

1962. május 14-én Athénban feleségül vette Zsófia görög és dán királyi hercegnőt. A szertartást katolikus és ortodox templomban is megtartották. Az esküvőt élőben és színesben közvetítették Európa szerte, kivéve Spanyolországot, ahol Franco diktátor ezt megtiltotta. A spanyol sajtóban csak nagyon kevés, és természetesen csakis fekete-fehér fénykép jelenhetett meg, és kizárólag olyanok, amelyeken János Károly édesapja nem látható.

juan_carlos_i_13.jpg

A királyi család a Madrid szélén lévő Zarzuela kastélyba költözött, amelyet eredetileg vadászkastélynak építettek IV. Fülöp király számára.

juan_carlos_i_13_los_principes_zarzuela.jpg

A spanyol királyi párnak három gyermeke született: Elena 1963-ban, Cristina 1965-ben, a trónörökös Fülöp pedig 1968-ban.

juan_carlos_i_14.jpg

1969. július 23. Franco által kreált és elfogadott utódlási törvény jogán, János Károlyt Spanyolország hercegévé és leendő királyává nevezték ki. A herceg ezután gyakran utazott külföldre hazája hivatalos képviselőjeként.

juan_carlos_i_15.jpg

"Quiero ser el Rey de todos los españoles!" - Minden spanyol királya akarok lenni!

juan_carlos_i_15_a.jpg

I. János Károly két nappal Franco halála után, 1975. november 22-én lépett trónra. A parlamentben elmondott első beszédében a demokrácia visszaállítását tűzte ki céljául, kifejezve óhaját, hogy minden spanyol királya legyen.

juan_carlos_i_17_a.jpg

1976 júliusában kinevezi Adolfo Suárezt a kormány élére, és a miniszterelnöki posztra azzal a feladattal jelöli, hogy vezesse le a demokratikus átmenetet, amely aztán rekord idő alatt sikerült is. Suárez, "a spanyol demokrácia egyik atyja" 2014-ben, 81 éves korában halt meg. Alzheimer-kórban szenvedett, és amikor I. János Károly király 2007-ben meglátogatta, hogy szolgálataiért kitüntesse, nem tudta, hogy ki a látogató, és már jóval azelőtt elfelejtette, hogy valaha ő volt Spanyolország Franco utáni első demokratikusan megválasztott vezetője.

juan_carlos_i_16.jpg

1977. május 14. Don Juan de Borbón -aki az 1931-ben elűzött XIII. Alfonz uralkodó fia- a legitim spanyol király lemond dinasztikus jogairól fia, János Károly javára. Franco politikai végrendeletének megfelelően János Károlyt a diktatúra parlamentje királlyá választotta, s így visszaállította a monarchiát. Franco tudatosan készült a halála utáni időszak rendezésére. A fő nehézséget az jelentette, hogy a Cortes, vagyis a spanyol parlament döntésével két királya lett Spanyolországnak. Jog szerint ugyanis János Károly apja Don Juan de Borbón következett volna a trónon, mint a polgárháborút és a köztársaságot megelőző utolsó törvényes király, XIII. Alfonz fia. Don Juan, aki élete legnagyobb részét emigrációban töltötte, sohasem kívánt Francóval a trónutódlásról egyezkedni. Don Juan emberi és államférfiúi nagyságát mutatja, hogy miután felismerte a történelmi pillanat jelentőségét és azt, hogy belőle már sohasem lehet király lemondott a trónról.

juan_carlos_i_18.jpg

 1978. december 6-i népszavazás az új alkotmányról, amelyen természetesen I. János Károly és felesége, Zsófia is leadja szavazatát.

juan_carlos_i_18_a.jpg

Az 1978december 6-i népszavazáson 87,8 százalékkal elfogadott új, demokratikus alkotmány oly módon alapul Spanyolország egységén és oszthatatlanságán, hogy elismeri a nemzetiségek és a régiók autonómiához való jogát. Ennek jelentőségét nem is olyan rég, Katalónia függetlenedési próbálkozási során láthattuk.

juan_carlos_i_19.jpg

I. János Károly híres televíziós beszéde, 1981. február 23-án, amikor Antonio Tejero alezredes puccskísérletet hajtott végre, amit az egykori Franco-rezsim híveinek számító jobboldali erők szerveztek a szerintük "túlságosan demokratizálódó" új rendszer ellen. Tejero tisztjeinek egy csoportjával behatolt a parlament épületébe, túszul ejtve az ott tartózkodó képviselőket, akik éppen az új kormányfő, Sotelo kormányprogramjáról tartottak szavazást. A parlamenti ülést élőben közvetítették, így az egész ország láthatta a drámát, ahogy az alezredes a pulpitusra lép és pisztolyt szegez az elnökre. A hatalomátvételi kísérlet végül kudarcba fulladt, Tejerohoz nem csatlakoztak a fontosabb körzetek katonai parancsnokai, sem a király nem állt melléjük, mint ahogy várták. "Fejezze be ezt az őrültséget!" - összegezte Adolfo Suárez, akinek velős mondatánál azonban I. János Károly éjszakai beszédében szilárdan kiállt a demokratizálódási folyamatok mellett,  és Tejero másnap délelőtt megadta magát. A beszéd után a király támogatói hitét még jobban megerősítette, és az utolsó bizonytalankodókat is a maga oldalára állította.

juan_carlos_i_21.jpg

1985. június 12. Királyi Palota (Palacio Real) - Madrid, I. János Károly a Spanyol Királyságnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozásáról szóló szerződés aláírásakor. 

juan_carlos_i_22_a.jpg

1992, Sevilla. Találkozó Fidel Castróval a sevillai Expo92-n. I. János Károly egyik legmozgalmasabb éve volt, amikor az ország újra reflektorfénybe került. Ebben az évben Barcelona otthont ad a XXV. nyári olimpiai játékoknak, Sevilla pedig a Világkiállításnak, amely megnyitója előtt megtette első útját a  Spanyol Nagysebességű Vonat (AVE, max 300km/h). Ugyanebben az évben Madridot választották ki Európa kulturális fővárosának,ahol ezenkívül Amerika "felfedezésének" 500. évfordulója kapcsán és a a történelmi közösség gondolatán, megrendezik a II. Iberoamerikai Csúcstalálkozót.

juan_carlos_i_23.jpg

1993-ban, 79 éves korában meghal Bourbon János barcelonai gróf. Édesapja temetése az egyetlen alkalom amikor nyilvános eseményen meghatódik, és könnyekben tör ki.

juan_carlos_i_24.jpg

2000. november. 22. Uralkodásának  25. évfordulóján a spanyol képviselőház tiszteletadási ünnepségén. A király az ezredforduló táján egy felmérésben minden idők legnépszerűbb spanyolja lett,és talán ez volt az a pillanat, amikor I. János Károly a legnagyobb tekintélynek, és elismerésnek örvendhetett országában, és határain kívül egyaránt. 

juan_carlos_i_26.jpg

2007. november 10. ¿Por qué no te callas? - Fogd már be! I. János Károly, híres 5 szavas felhördülése a chilei Santiagóban rendezett 17. Iberoamerikai Csúcstalálkozón hangzott el. A mondat címzettje Hugo Chávez venezuelai elnök volt, aki José Luís Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök szavába vágva arról kezdett el beszélni, hogy José María Aznar, Zapatero elődje „fasiszta” és „még egy kígyónál is kevesebb emberség szorult belé”. Miután Zapatero sikertelenül próbálta visszaszerezni a szót, az idős uralkodó megelégelte a helyzetet és ez idézett keresetlen szavakkal utasította rendre a venezuelai elnököt. Az eset felbolydította a spanyol nyelvű országokat, a mondat csengőhangok és dalok formájában jelent meg az interneten, pólókra és bögrékre nyomva pedig az árusok standjain. Míg Spanyolországban szimpátia kísérte a király kitörését, mivel az uralkodó "emberi" mivoltának spontán megnyilvánulását hallották ki belőle, addig Latin-Amerikát megosztotta az ügy. Chávez és politikai szövetségesei imperialista gyarmatosítónak nevezték a spanyolokat, és megkérdőjelezték a király legimitását, addig Chávez ellenzői viszont úgy érezték, hogy végre valaki vette a bátorságot, hogy elhallgattassa a magát egész LAtin-Amerika szószólájának képzelő diktátort.

juan_carlos_i_27_a.jpg

2012-ben elkezdődnek a botrányok, és az addig töretlen népszerűségnek örvendő királyi család idilli képe darabokra hullik. Az első botrány, amikor kiderül, hogy a világgazdasági válság tetőpontján a király luxuskörülmények között tett elefántvadászatot Botswanában. A súlyos gazdasági visszaesés következményeivel küszködő spanyolok bizalma megrendül I. János Károlyban, a nép aggódik, hogy mennyibe kerül nekik a királyság intézménye, és szemére vetik fényűző életvitelét, nehezen átlátható pénzügyeit és a politika érzékeny területeire tett kirándulásait. A spanyol sajtó eddig nem turkált a királyi család életében, de ezután olyan dolgokat szellőztettet meg, mint például a király Corinna zu Sayn-Wittgensteinnal, a 25 évvel fiatalabb német üzletasszonnyal való viszonya. A bajokat már csak tetőzte, mikor kirobban  lánya, Cristina férje, Iñaki Urdangarin nevéhez kapcsolódó botrány. A Noós alapítvány, a királyi család nevét és kapcsolatait felhasználva szerzett vastag megbízásokat közintézményektől és önkormányzatoktól sportrendezvények és konferenciák szervezésére, valamint üzleti tanácsadásra. Cristina és férje ellen, csalás és pénzmosás miatt vádat is emeltek, a király nevét pedig a korrupció szó lengte körül.

juan_carlos_i_27.jpg

"Nagyon sajnálom, hibáztam. Többé nem fog előfordulni" - I. János Károly példátlan módon bocsánatot kér népétől, amikor elhagyta a madridi San José kórházat, ahol azért műtötték meg mert eltörött a csípője a botswanai vadászaton.

juan_carlos_i_28.jpg

"Itt az ideje, hogy egy új generáció nézzen szembe a jövő kihívásaival" -  2014. év elején közzétett felmérés szerint a spanyolok 62 százaléka már azt szerette volna, ha I. János Károly lemond a trónról, és a válaszadók kétharmada jó véleménnyel volt a trónörökös asztúriai Fülöp hercegről, és abban bíztak, hogy Ő képes lesz helyreállítani a spanyol korona fényét. Majd  2014. június 2-án Mariano Rajoy, a spanyol miniszterelnök bejelentette, hogy I. János Károly megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott a trónról fia, VI. Fülöp javára. Beszédében I. János Károly köszönetet mondott a spanyol népnek, az intézményeknek, s mindazoknak, akik segítették a hatalomgyakorlásban, és külön háláját fejezte ki feleségének, Zsófia királynénak. Mint mondta, egész életében a spanyol nép jólétéért, szabadságáért, előrehaladásáért dolgozott, s úgy vélte, fia személye garantálja Spanyolország stabilitását.

juan-carlos-familia_2.jpg

juan-carlos-familia_3.jpg

A legutolsó felvételek I. János Károlyról egy hivatalos ünnepen és családja körében! ¡Feliz cumpleaños!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

Ibérico sonkakrémleves roppanós articsóka chipsszel

alcachofas_fritas_en_caldo_de_jamon.jpg

Hozzávalók (4 főre):

4 db közepes articsóka

200 gr jamón ibérico - szeletelve vagy apró kockákban

1 db póréhagyma

1 db zöldhagyma

400 gr krumpli

100 ml spanyol fehérbor

5 db snidling 

1 liter húslé

extra szűz olivaolaj

Lássunk hozzá!

A zöldhagymát és a póréhagymát megtisztítjuk külső leveleiktől, majd mindkettőt vékonyra szeljük. A krumplit meghámozzuk, és kisebb darabokra roppantjuk -a spanyolok ételeikhez a krumplit kicsit megvágják, majd a kés pengéjének segítségével darabokat törnek le-. 

Ezután egy serpenyőben kb. 2 evőkanálnyi extra szűz olívaolajat hevítünk, amelyen az ibérico sonkát átforgatjuk (a sonkából egy keveset hagyunk a díszítéshez is). Hozzáadjuk a krumplit, a póré- és a zöldhagymát, majd ezeket együtt addig pároljuk, amíg a hagymák puhák nem lesznek. Majd felöntjük a fehérborral, és nagyobb lángon hagyjuk egy kicsit párologni. Végül hozzáadjuk a húslevünket és kb. még fél óráig főzzük tovább, amíg a krumplink teljesen megpuhul. 

A tűzről lehúzva, egy botmixer segítségével krémes állagúra keverjük. Ha igazán selymes állagot szeretnénk kapni, akkor az egészet egy szűrön át is passzírozhatjuk. (erre a spanyolok kedvenc eszköze, egy kúp alakú "colador chino", ún. kínai szűrő). Ha nagyon sűrű krémmel dolgozunk, akkor egy pici vizet is adhatunk hozzá szűrés közben, de nagyon vigyázzunk, hogy ezzel ne hígítsuk fel túlságosan a finom krémlevesünket. 

Az articsókát megtisztítjuk, félbevágjuk, majd egyenletes vékonyságú szeletekre szeljük. Egy mély edényben a napraforgó olajat felforrósítjuk, és az articsóka chipseket kis adagokban megsütjük, majd konyhapapírra tesszük, hogy a felesleges olajtól megszabaduljunk. 

Tálaláskor először az ibériai sonkás krémlevesünkből merünk, majd ennek közepére rárakjuk a frissensült articsóka chipseket, és a félrerakott sonkakockákkal, valamint apróra vágott snidlinggel díszítjük. ¡Qué aproveche!

Az articsóka rendkívül gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban, de tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt és nátriumot is. 100 gramm articsókában csupán 55 kcal energia van, így az alacsony zsírtartalmú, magas rosttartalmú diéta fontos eleme. Szintén jó tudni, hogy a zöldségek közül az articsókának legmagasabb az antioxidánstartalma.

Fogyasztása:

  • csökkenti a koleszterinszintet, enyhíti a gyulladásokat valamint javítja a vérkeringést;
  • enyhíti a méreganyagok okozta májrendellenességeket, illetve elősegíti a májsejtek regenerálódását; 
  • nagyon magas a rosttartalmának köszönhetően segíti az egészséges bélműködést, enyhíti a székrekedést és a hasmenést; 
  • nagyon jó vasforrás, már egy adagja biztosítja a napi vasszükséglet 10 százalékát,
  • magas C-vitamin és antioxidáns tartalmának köszönhetően az articsóka megőrzi bőrünk egészségét, fiatalítja azt és javítja a textúráját.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

süti beállítások módosítása