Spanyolban Otthon

2019.jún.21.
Írta: kasa heni 1 komment

Amikor szebben ragyog a nap Toledóban

Egy spanyolországi közmondás szerint: Három csütörtök van egy évben ami szebben ragyog, mint a Nap (Tres jueves hay en el ano que brillan más que el Sol) A húsvéti Nagycsütörtök, az Áldozócsütörtök, és az Úrnapja. Ez utóbbit számos spanyol városban ünneplik, de az egyik legfenségesebb, és magával ragadóbb körmenetet Toledóban láthatjuk.

A Corpus Christi, más néven Úrnapja, katolikus főünnep az eukarisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Testének és Vérének ünnepe. Húsvét után 60. napon tartják. 

img_20190620_142338.jpg

A keresztény ünnep alkalmával szinte az egész középkori városrészt gyönyörűen feldíszítik. Az utcai árnyékolókat már hetekkel az ünnep előtt kihúzzák, majd szépen apránként lámpásokkal, és virágokkal egészítik ki. Az ablakokból bordó vallási szőnyegek, vagy színes "manila" kendők lógnak. A nyitott ablakokból tömjén illat árad, és az emberek szinte fürtökben csüngnek kifelé, hogy megcsodálják a XVI. századi gyökerekkel rendelkező toledói úrnapi körmenetet. Ilyenkor a város vallásos egyesületei évszázadok óta változatlan rendben, körmenet keretében viszik körbe a városon az oltáriszentséget, amit egy több tonnás aranyozott monstranciában őriznek.

toledo_varosnezes_blog.jpg

A katedrális kincstárában őrzött 2,5 méter magas szentségtartó a XVI. században készült, ezüstből, és aranyból. A gótikus székesegyházat mintázó szentségtartót Cisneros bíboros megbízásából Arfe német mester 183 kiló ezüstből készítette (1517-1524). Majd 1595-ben 18 kiló tizennyolc karátos arannyal bearanyozták, hogy összhangban legyen a főoltár monstranciájával. A rendkívül aprólékosan kidolgozott monumentális művet 260 figura díszíti. A szentségtartó belseje teljesen aranyból készült, zománcozott, és drágakövekkel van díszítve, amely Keresztény Izabella királynő hagyatékából származik, és a hagyomány szerint az első Amerikából hozott aranyból készült.

img_20190620_110141.jpg

img_20190620_142136.jpg

img_20190620_105620.jpg

img_20190620_154004.jpg

img_20190620_142418.jpg

img_20190620_152733.jpg

img_20190620_151042.jpg

img_20190620_114854.jpg

img_20190620_150910.jpg

img_20190620_143404.jpg

img_20190620_120850.jpg

img_20190620_141633.jpg

img_20190620_141828.jpg

img_20190620_110102.jpg

img_20190620_111146.jpg

img_20190620_142244.jpg

img_20190620_105931.jpg

img_20190620_110853.jpg

img_20190620_110611.jpg

img_20190620_110307.jpg

img_20190620_110328.jpg

img_20190620_105556.jpg

img_20190620_120843.jpg

img_20190620_115528.jpg

img_20190620_153641.jpg

img_20190620_114619.jpg

img_20190620_142515.jpg

img_20190620_150943.jpg

Még több spanyolos témáért, és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

A házasságközvetítő 13 gombostű

A turisták körében ismeretlen, de a Madridiak legkedvesebb, és talán leghangulatosabb ünnepére kerül sor június közepén. E hónap 13-án, Páduai Szent Antal napján (többek közt Portugália, és Brazília védőszentje) vallásos, de főként népies rendezvények kerülnek megrendezésre a Paseo de Florida sétányon, és az itt található Ermita de San Antonio de Florida kápolnái körül.

san_antonio_de_florida_cimlap1.jpg

san_antonio_de_florida_cimlap2.jpg

Az ünnep alatt a templom körül, és a városnegyedben többnapos ünnepségsorozatot rendeznek. A madridi legenda szerint, ha a szent ünnepe alatt a templomban gyertyát gyújtunk, hamarosan ránk talál a szerelem. De ez még semmi, hiszen egy másik helyi szokás szerint, ha a párt keresők a szenteltvíz tartóba 13 gombostűt ejtenek, majd tenyerüket ráhelyezik az ilyenkor már halomban álló tűkre, akkor amennyi ebből a kézre tapad, annyi udvarlót tartogat a sors még hátra. A 19. század elején kialakuló szokás a környékbeli varrónőkhöz köthető, akik után az évek múltán szép lassan sorba álltak a reménytelenül férjre vágyó madridi nők. A 13-as szám pedig egyrészt utal a szent napjára, másrészt pedig egy másik Spanyolországi szokásra, miszerint az ifjú párok, házasságuk napján 13 pénzérmét cserélnek.

Az Ermita dupla műemlékét, a helyiek Panteón de Goyának is nevezik, hiszen egy „francia” vargabetű után, ma már itt nyugszik a spanyol festőzseni, Francisco José de Goya y Lucientes holtteste. A helyszín pedig nem véletlen, mivel a falakat a festő freskói díszítikA hely érdekessége, hogy valójában egymás mellett álló, két ugyanolyan kápolnába botlik itt az ember. Az eredetit, a jobboldalon állót 1720-ban építették, és többszörös átalakítás után, végül IV. Károly rendeletére, 1792-98 között kapta meg szerény klasszicista formáját. A spanyol király felesége kívánságára Goyát bízta meg a kápolna szolíd belső díszítésével. Azonban a festő nem kis meglepetésre látványos freskókat készített, amelyek szabad impresszionista stílust tükröznek, és a társadalmi élet jeleneteit nyílt érzékiséggel ábrázolják.

Goya freskóinak témái: Páduai Szent Antal élete, illetve a főoltárnál, a Szentháromság imádása. A liszaboni születésű Szent éltéből a festő azt a jelenetet választotta ki, amikor feltámasztott egy meggyilkolt embert, hogy az tanúskodni tudjon egy gyilkosággal vádolt, ártatlan férfi mellett. A különleges technikával festett képre helyi alakokat, igazi madridi figurákat is festett, ezzel finomítva népies jelleggel a vallásos témát. Két fő alkotása mellett néhány bájos angyalka is kikerült az ecsetje alól. Ezek a művek azért is érdekesek, mert a zaragozai Pilar-bazilikán, és a nagy Szent Ferenc-templomon kívül, ez az egyetlen hely, ahol a vallásos témáktól (mint nagy elődje, Velázquez is) egyébként idegenkedő Goya mégis ilyen képeket alkotott.

Miután 1919. november 29-én Goya maradványai az Ermita de San Antonio de Floridába kerültek, a kápolnát 1927-ben múzeummá nyilvánították. Hogy Páduai Szent Antal kultuszát továbbra is fenntartsák, a mindennapi látogatásokhoz két év múlva felépítették a baloldali templomot, az eredeti másolataként, így óvva az eredeti állapotát. Az egyhajós templomocska görögkereszt alaprajzú, és ma napig vallási célokat szolgál.

madridi_setak_portada_blog_1.jpg

Goya sírját 1880-ban teljesen véletlenül fedezte fel Bourdeuxban a spanyol konzul (Pereyra), aki két évvel azelőtt elhunyt feleségének nyughelyét látogatta meg a francia temetőben. A festő sírját teljesen elhanyagolva találta, és kötelességének tartotta véghezvinni, hogy ezután, a zseni spanyol földben nyugodhasson.

Azonban, az exhumálás során a sírban két koporsót találtak, de az egyikből hiányzott a fej. Ez utóbbit tartják a festő földi maradványainak. A másik koporsót valószínűleg Goicoechea, Goya közeli, három évvel korábban elhunyt barátjának maradványai lehettek. Mivel nem tudták, pontosan melyik a festő koporsója, a dupla szállítási költségek miatt csak 1899 júniusában kerültek át a hamvak Spanyolország fővárosába.

De mi történt a fejjel? Eddig két elképzelés született. Egyesek szerint, a magyarázatot egy, Goya szülőfalujában, Fuendetodosban felbukkant festmény adhatja. A kép árulkodó címe alapján -Goya koponyája (Vanitas)- úgy tartják, hogy a kép alkotója, a zseni koponyája Dionisio de Fierros tulajdonában lehetett, aki az alapján készítette művét. A festmény egyébként később eltűnt, majd egy antikváriumban bukkant fel ismét, ma pedig a zaragózai múzeumban található. A másik elmélet szerint Goya maga rendelte el, hogy halála után vágják le a fejét, hogy azt felhasználhassák orvosi kutatási célokra. (erről bővebben azonban majd egy későbbi bejegyzésben...)

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

           500 forint                                  1,5 euro

            

 

Még több spanyolos témáért, és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

Sevillai látnivalók képekben - 1.rész

 Sevilla: A "felfedezők" városa

Andalúzia legnagyobb városában, napokat lehet eltölteni Sevilla nevezetességei, és a zegzugos utcák szövedékének felfedezésével. Az apró tereknek, melyeket takaros kutak, magnóliák, és pálmák díszítenek, sokszor még nevünk sincs. Egy kellemes séta, a város régi zsidónegyedében -Santa Cruz- ami bővelkedig a fehér falú sikátorokban, és a gyönyörű patiókban, garantáltan örök emlék marad. Vagy Triana negyede, amely híres csempe manufaktúráiról, a flamencóról és a magával sodró éjszakai életről, a tapeoról.

Az ezernyi sevillai látnivaló közt lépteidet virágok, gazdag csempedíszek, nyitott kovácsoltvaskapuk, narancs és citromfák kísérik. Itt mindenki ráér, senki sem siet...

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_32.JPG

 Plaza de España

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_3.jpg

Real Alcázar kertje

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_1.jpg

Plaza de las tres Cruces

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_2.jpg

Készülődés a húsvéti nagyhétre - Semana Santa

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_5.jpg

Patio - virágos belső udvar

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_6.jpg

 Kilátás a Giralda tornyára

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_29.JPG

 Sevillai Székes Szűz Mária Katedrális - Catedral de Sevilla

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_19.JPG

 Gombák: kilátósétány - Las Setas, Metropol Parasol

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_35.JPG

 Plaza de España

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_21.JPG

 Díszes kovácsoltvas kapu 

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_40.JPG

Aranytorony - Torre del Oro

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_8.jpg

 Juan Belmonte matador szobra - Triana negyed

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_39.JPG

 Palacio San Telmo - XVII. sz. barokk palota (navigátorok akadémiája)

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_37.JPG

 Museo de Artes y Costumbres Populares

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_43.jpg

 La Adriática épülete

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_41.jpg

 Plaza de San Francisco

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_47.jpg

 Real Alcázar

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_27.JPG

 Városnéző lovasfogatok

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_4.jpg

 Judería - utcarészlet a régi zsidónegyedben

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_17.JPG

 Iglesia de San Salvador

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_33.JPG

 Plaza de España

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_34.JPG

 Plaza de España csempés beülői

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_11.jpg

 Guadalquivir folyó

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_42.jpg

 Cabildo - Városháza

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_49.jpg

 Real Alcázar palota kertje

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_48.jpg

 Real Alcázar patiója

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_50.jpg

 Tuna - "Trubadúrok"

 sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_45.jpg

 Plaza de España - csempék

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_28.JPG

 Plaza del Triunfo

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_15.JPG

 Patio San Eloy csempéi

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_23.JPG

 Patio San Eloy

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_26.JPG

 Katedrális részlet

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_30.JPG

 Hotel Alfonso XIII.

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_31.JPG

 Real Fábrica de Tabacos - Dohánygyár, most egyetem

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_20.JPG

 Plaza de Cruces

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_18.JPG

Bar Europa

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_12.jpg

 Guadalquivir - Katedrális és a Bikaviadal aréna

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_9.jpg

 Csempemanufaktúra

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_25.JPG

 Patio de Bandera

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_22.JPG

 Patio

 sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_7.jpg

 Puente de Isabel II

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_36.JPG

 Plaza de España

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_38.JPG

 Museo de Artes y Costumbres Populares

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_16.JPG

 Arenal negyed

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_13.JPG

 Capilla Virgen del Carmen (Isabel II hídfő)

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_46.jpg

 Plaza de Toros de la Real Maestranza - Bikaviadalaréna

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_44.jpg

 Katedrális részlet

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_14.JPG

 Andalúz tapas bár terasza

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_24.JPG

 Judería

sevilla_latnivalok_spanyolban_otthon_10.jpg

Idegenvezetés Sevillában

Májusi tavaszistenlánykák

Május hónap igen erős mezőnyt vonultat fel a spanyol fiesták palettáján. Spanyolország szerte  tartanak tavaszköszöntő ünnepeket, amelyek közül az egyik legelterjedtebb az ún. Virágcsaták (La batalla de flores), melyet április utolsó vasárnapján tartanak. Szintén jellemző, hogy május hónap elején mindenhol virágba öltöztetik a kereszteket, hisz a hívő spanyolok, ezzel a Szent Kereszt megtalálásának napja (május 3.) előtt tisztelegnek.

Egy Madridhoz közeli városban azonban, egész különleges módon köszöntik a tavaszt, de természetesen a virágáradat innen sem hiányozhat. A fővárostól vonattal mindössze 40 percre lévő Colmenar Viejo városa, már egyszer bemutatkozott a blog olvasóinak egy érdekes helyi fiestával. A kendőbe bújt bikák ünnepe (La vaquilla) egy régi tradíció, amellyel minden évben visszaidézik a régi állatkereskedők munkáját.

Most, május 2.-án, szintén egy pogány alapokra épülő ünnepre kerül sor Colmenarban. A fiesta eredetét több száz évvel ezelőtti, ősi termékenységvarázsló rítusokban kell keresni, amikor az emberek bálványaiknak áldoztak a földek termékenységéért, és a bő termésért. Néprajzkutatók szerint, a helyi Las Mayas ünnepe, csakúgy, mint sok másik május első napjaiban tartott spanyol fiesta, szorosan kapcsolódik az olyan rítusokhoz, melyeket a római korban egyes isteneknek szenteltek. Las Mayas, ugyanis Bona Dea ősi kultuszához köthető -más néven Maiaként ismertek-, aki a termékenység védnöke, és a tavasz istennője volt. Róla nevezték el május havát, a hónap első és tizenötödik napja az ő tiszteletére volt szentelve. Alakját többnyire trónon ülve ábrázolták, és az istennőnek felajánlott rituálék virágokkal, és gyógynövényekkel díszített helyiségben kerültek megrendezésre.

la_maya_colmenar_11.jpg

Tehát, a tavaszistennőjét szimbolizálják azok a májusi lánykák, akik ezen a napon "eljátszák" Maia szerepét. A colmenari Mayak oltárját a család, és a barátok öltöztetik virágdíszbe, amihez a virágokat, és növényeket (többek közt: kakukkfű, levendula, rozmaring, pipacs és százszorszép) előző nap együtt szednek a város határában. A virágoltárnak május 2. délutánjára kell elkészülnie, amikor a hagyományok szerint, 17:00 órakkor a Mayákat trónra emelik. Szó szerint, mivel öltözetük legfontosabb része a spanyolok tradicionális manila kendője, amit ilyenkor fordítva, és jó szorosan kötnek a lánykákra, hogy ezzel gátolják, vagyis ebben az esetben épp segítsék, hogy mozdulatlanok tudjanak maradni. Ezen kívül, komoly és rezdüléstelen arccal kell kibírniuk közel két óra hosszát, ami rendkívül fontos szabály. Lényeges kiegészítő még a lánykák fején lévő virágkoszorú, a túlzott ékszerviselet, illetve az erős smink is. Évente 5-6 Mayat választanak, akik 12-14 évesek, ezzel nemcsak a természet, hanem az élet új ciklusát is jelképezik, midőn a lányok a gyerekkorból a serdülőkorba lépnek.

“Para la maya, que es bonita y galana” - Mayának, aki szép és csinos. Mondják a nézelődőknek a Mayák  udvarhölgyei, akik ruhakefével, és ezüst tálcával a kezükben invitálják a látogatókat egy kis adományra, mely a fiesta költségéhez való hozzájárulás tulajdonképpen. Adakozás előtt a kefével lesöprik az emberek karját, ami egy ünnepélyes tisztító aktus, hogy az aki a Maya elé lép, tisztán és kifogástalanul jelenjen meg, többek közt ezzel jelképesen minden démontól is megszabadítva (főleg, akik nem odavalósiak). Az adományért cserébe pedig mindenki egy kis csokor kakukkfüvet kap. Majd délután 19 óra körül, vége a modern kori rítusnak, és a Mayák hölgykíséreteikkel együtt a Nuestra Señora de los Remedios templomba sétálnak, ahol virágáldozattal tisztelegnek Colmenar Viejo vészőszentje előtt.

madridi_setak_portada_blog_1.jpg

Címkék: május, Madrid, fiestak

5 madridi emlék Cervantesről a Könyvnap margójára

1. Április 23.-án, a Nemzetközi Könyvnap alkalmából a madridi Plaza de España (Spanyolország tér) metrója egészen különleges kiadással jelentkezett. 378 m²-en, a peron, és a megálló falain, teljes egészében olvasható Cervantes remekműve, a Világ legelső regénye, vagyis a Don Quijote. 377.032 szó, 1.687.570 betű, szóközökkel együtt 2.034.611 karakter. A mű nagyságát jellemzi továbbá az is, hogy a regényben Cervantes majdnem 23.000 különböző szót használ, miközben napjainkban egy átlag spanyol mindössze 5.000 szóval tökéletesen elboldogul a mindennapokban. A helyszín pedig nem véletlen, hiszen ezen a téren található az író, és főhősének gyönyörű emlékműve.

“Lovagunk annyira belegabalyodott az olvasásba, hogy reggeltől estig, estétől reggelig mindig csak olvasott, s így a kevés alvás és sok olvasás úgy kiszárította agyvelejét, hogy végre elvesztette józan ítéletét.” - Miguel de Cervantes: Don Quijote

2. A madridi Plaza de España teret egy masszív obeliszk uralja, amely lábánál Cervantes ül, előtte pedig Don Quijote, és Sancho Panza szobra található. Az író halálának 300. évfordulójára szerettek volna egy méltó emlékművet állítani a spanyol fővárosban, ezért 1915-ben kiírtak egy nemzeti pályázatot. Lorenzo Coullaut Valera győztes művét 1929. október 23-án avatják fel. A spanyolokra jellemző pénzszűke miatt, a költségek előteremtéséhez egész egyszerűen megkérik a spanyol anyanyelvű országokat, hogy járuljanak hozzá a kiadásokhoz, hiszen mindenki érdeke egy "összspanyol" emlékmű. Viszonzásul pedig, a Cervantes mögötti oldalon található kagylóalakú kúton helyet kapott minden spanyol ajkú ország címere, amikből szinte semmi sem látható, hiszen a lefolyó víz szépen végzi munkáját évek óta.

madridi_setak_portada_blog_1.jpg

3. Valóban ismerjük Cervantes kinézetét? Hiszen az íróról életében egyetlen olyan hiteles festmény sem készült, amit ismernénk, és eredete bizonyítható lenne. Egyik legismertebb arcképe, Juan de Jáuregui festménye, amelyen olvasható az író neve, illetve az alkotás dátuma. Azonban a művészettörténészek, és a kutatók teljes mértékben kétségbe vonják a kép hitelességét.  Viszont ez az ismert arc köszön le ránk a Plaza de Españán, és valószínűleg nagyon sokan így is "ismerjük" Őt. Hiteles ábrázatának megalkotásához azonban szükséges lenne földi maradványaira. 2015-ben hatalmas hír volt, miszerint a  madridi sarutlan trinitáriusok kolostortemplomának kriptájának egyik falfülkéjében egy M.C. monogramot viselő fakoporsót találtak. Azóta azonban semmi valóban izgalmas új hír nincs, amely konkrétan kijelentené, hogy bizonyíthatóan Cervantes csontjait találták meg. Mint ismert, az író harcolt a lepantói csatában (1571) ahol fél karjára lebénult, így ennek nyomai alapján azonosítani lehetne csontjait, mégha DNS tesztre nincs is lehetőség - jegyezték meg többször a kutatócsoport tagjai.

cervantes_arckep_juan_de_jauregui_y_aguilar.jpg

Cervantes¿? - Juan de Jáuregui y Aguilar

4. Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha első részét 1605-ben adták ki legelőször (a nyomda a madridi Atocha utca 87. szám alatt volt található). A könyv azonnal "bestseller" lett, már Cervantes életében 16 kiadást megélt. A regény sikere azóta is töretlen, a Biblia után a második legolvasottabb könyv a Világon. Don Quijote de la Mancha első kiadásából mindössze két példányt őriznek, egyet a Nemzeti Könyvtárban (Biblioteca Nacional), a másikat pedig a Spanyol Királyi Akadémián (RAE - Rel Academia de la Lengua).

don-quijote-de-la-mancha-primera-edicio_n-portada.jpg

5. Április 23., a könyv és a szerzői jogok világnapja. Sok forrás Shakespeare, és Cervantes halála napjaként is 1616. április 23.-át jelöli, viszont mindkettőt helytelenül. Az eltérést, XII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja magyarázza. A módosítást azonban, csak az olaszok, a franciák, a lengyelek, a portugálok, és a spanyolok vezetik be azonnal, és az angolok 1752-ig továbbra is a protestáns Julián naptárt használták. A 10 napos ugrással, az angol drámaíró és költő halálának napja a Gergely-naptár szerint május 3-ra esne. Továbbá, Cervantes április 22-én halt meg, 23-án pedig temették, és a spanyol szokásoknak megfelelően a halál napjának másnapját, vagyis a temetés napját jelölik az elhalálozás dátumaként.

shakes_cervantes.jpg

+1. Hosszú évek kitartó munkája után, katalán javaslatra,  1995-ben az Unesco, április 23-át nevezte ki Nemzetközi Könyvnappá. A Párizsban megszületett döntés egyik alapja a fentebb említett, két nagy író halálának napja előtti tisztelgés, illetve, a katalánok bizonyítéka a könyv és az olvasás időtállóságára, ugyanis 1929 óta minden évben rendkívül sikeres Nemzetközi Könyvkiállítást rendeznek Barcelonában. Nem szabad elfeledkezni, hogy ugyanerre a napra esik Katalónia patrónusának, Sárkányölő Szent György ünnepe is, és ezen a napon tartják a helyi Valentin napot. A IV. századból fennmaradt legendához hűen, a férfiak vörös rózsával lepik meg szívük választottját, a nők pedig ezt, egy könyvvel köszönik meg. (Szent György legendájáról és a szokás kialakulásáról bővebben itt olvashatsz.)

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

           500 forint                                  1,5 euro

            

 

Még több spanyolos témáért, és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

Reina Sofia Múzeum - Információ, belépő, nyitvatartás, érdekességek

 A Calle de Santa Isabel utcában található „Centro de Arte Moderno Reina Sofia”, azaz a Szófia Királyné Modern Művészeti Központot kisebb tévelygések nélkül, célirányosan a Paseo de Prado sétánya felől, vagy pedig a múzeummal szinte szemben lévő híres Atocha vasúti pályaudvar felől lehet megközelíteni.

museo-reina-sofia-2.jpg

A múzeumnak helyet adó XVIII. századi épület korábban közkórház volt, amelynek építését III. Károly spanyol király rendelt el (1781-ben), és olyan neves építészek terveztek, mint az olasz származású Sabatini és a spanyol Hermosilla. A ’80-as években nagy átalakításokat végeztek, melyeknek köszönhetően, előbb csak, mint művészeti központ nyitotta meg újra kapuit, majd 1990-ben létrehozták itt a Nemzeti Modern Művészetek Múzeumát.

10 érdekesség a Reina Sofia Múzeumról, amikről biztos nem hallottál:

1. Évi 3,2 millió látogató. Ezzel nemcsak a Prado múzeumot körözi le, hanem ezzel a második leglátogatottabb hely Spanyolországban. Ezt egy 2013-ban rendezett rendkívül sikeres Dalí kiállításnak köszönheti. (Lista Spanyolország TOP 15 leglátogatottabb műemlékéről)

2. Az 1781-ben III. Károly által alapított kórház előtt, ugyanezen a helyen, már maga "Madrid atyja", II. Fülöp központosította az új főváros orvosi ellátórendszerét (1556).

3. Sabatini sokkal nagyobbra tervezte eredetileg a kórház épületét, de a spanyol királyi kincstárra örökösen jellemző anyagi gondok miatt, a költségkeretet a harmadára csökkentették. 

4. E madridi képtár gyűjteménye a Reina Sofia alapítása előtt a Nemzeti Múzeumban, illetve a madridi egyetemváros területén található, most Museo de Traje (Ruhaipari Múzeum) épületében kapott helyet.

5. Az 1960-as években Madrid vezetősége komolyan fontolgatta az épületet teljes lebontását, mivel az évtizedek óta teljesen kihasználatlan épületnek  sehogy sem találtak új funkciót, és az omladozó falak is veszélyt jelentettek.

6. A Reina Sofia Múzeum tulajdonában 20.000 mű található, ennek mindössze 5%-a látható kiállítva (Prado, Louvre-ben ez 8%). A gyűjteményt kb 5500 metszet, 4230 fénykép, 4100 festmény és 3600 rajz gyarapítja.

7. A művészeti Központhoz tartozik a Retiro park két gyönyörű épülete is; a kedvelt Palacio de Cristal, vagyis Üvegpalota, illetve a Palacio de Velázquez is.

8. Pincéjét akár egy földalatti temetőnek is nevezhetnénk. A kórház működésének első éveiben súlyos járványok sújtották Madridot, a sok halottat pedig az alagsorban hantolták el. Majd szegények és koldusok menedékhelyeként szolgált, ahol a madridi nincstelenek életük utolsó napjaiban keresték megnyugvásukat. Később pedig, a Polgárháború idején, itt ápolták a súlyosan sérült katonákat, akik közül többeken már nem tudtak segíteni.

9. A fővárosi legendák szerint sok haláleset egészen paranormális körülmények közt történt. Teremőrök és a dolgozók hangokat hallanak, ajtók nyitódnak és hirtelen záródnak. Állítólag, mikor kórházként működött, a mentális betegeket a pincébe zárták. A felújítások, és az átépítések során, láncok és bilincsek mellett találtak több emberi maradványt is, köztük sok gyerekcsont. A "legérdekesebb" annak a 3 apácának a múmiája, melyeket a régi kórházi kápolnájában találtak eltemetve, és a mai napig nem mozdították el őket, az egyház jóváhagyásával. Ez a hely a mostani főbejárat mellett található, ahol a legtöbb paranormális esetet is megfigyelik.

10. Guernica Spanyolországba való visszakerülése után a Prado múzeumhoz tartozó, de különálló épületében, a Casónban került kiállításra. A festmény, javarészt az amerikai örökös vándorkiállításoknak köszönhetően rendkívül rossz állapotban "érkezik haza". Így mikor heves viták közepette megszületik a döntés, hogy a művet az újonnan megnyílt Reina Sofiába állítsák ki, komoly fejtörést okoz, hogy oldják meg az átszállítását, hiszen a vászon már nem bír ki egy újabb feltekerést. Majd végül, kihasználva a madridiak lustaságát, egy vasárnapi reggelen, mikor gyakorlatilag az egész város alszik, ezt a hatalmas, 3,49 x 7,77 méteres képet, egész egyszerűen áttolják az egyik múzeumból a másikba.

A barokk stílusú épületen erősen érezhető az El Escorial kolostormonstrum rideg hatása. A madridiak által kiábrándítónak tartott épület látványán, a külső falon elhelyezett modern üvegtoronyokban futó liftek sem sokat segítettek szerintük. Az épületet 2005-ös kibővítésével a neves Jean Nouel bízták meg, aki az „építészeti Nobel-díjnak” is nevezett, Pritzker-díjas francia építész és formatervező.

A múzeum állandó gyűjteményét alkotó közel 20.000 műalkotás, két épületben, 4+2 emeletet foglal el. A modern művészet, a kubizmus, és a szürrealizmus szerelmesei számára nagy élményt, és remek időtöltést ígér. A kiállító termek alapterülete 12ezer négyzetméter, berendezése rendkívül modern. A termek hőmérsékletét, páratartalmát, világítását, és a biztonsági rendszer irányítását, központi számítógépes rendszer irányítja.

museo-reina-sofia-sala.jpg

Napjainkban, a XX. századi műveket bemutató múzeum kétség kívül leghíresebb darabja a Guernica. 1937-ben a spanyol republikánus kormány a párizsi Világkiállításra egy polgárháború-ellenes művel szerette volna felhívni a figyelmet az országot súlytó problémákra. A rekordsebességgel felépített spanyol pavilonba egy nagy festményt rendelnek, mégpedig nem mástól, mint a XX. század, avantgárd stílus kiemelkedő képviselőjétől, azaz Pablo Picassotól. A hatalmas méreteket öltő (3,49m x 7,77m) alkotás témáját, a ’73. április 26-ai náci –német és olasz- légitámadás ihlette, és –többek közt- a Baszkföldön található Guernica város polgárháborús bombázásának borzalmait örökíti meg.

A kép ezután hosszú évekre Amerikába kerül, és egészen 1981-ig egy New York-i képtárban volt kiállítva, mivel Picasso úgy rendelkezett, hogy a kép ne kerülhessen vissza Spanyolországba addig, míg helyre nem áll a demokrácia. Mikor a festmény Spanyolországba érkezik, a madridi Reina Sofia múzeum még nem létezik, és a Guernica a Prado múzeumhoz tartozó, de külön épületébe, a Casónba kerül kiállításra. Majd innen végül, 1992-ben a főváros új kortárs művészeti kiállítótermébe, a Centro de Arte Reina Sofiába költöztették át, ahol külön termet kapott, így a műalkotáson kívül Picasso vázlatai is helyet kaptak.

guernica_picasso.jpg

Az emeleteken külön termekben csodálhatók meg a XX. század nagy spanyol újítói, Dalí, Picasso, Miró és Juan Gris. Az új üvegépületekben két időszaki kiállítóterem, könyvtár, kávézó, művészeti boltok és egy előadóterem is van, így egy igazán tartalmas programot kínál a madridi Reina Sofia múzeuma.

A XX. század művészetét bemutató állandó kiállítás: Kezdetektől napjainkig, a főépület (Edificio Sabatini) második és negyedik emeletén található, a harmadikon pedig nagyszerű időszaki kiállítások vannak, csakúgy mint az új, hozzáépített épület (Edificio Nouel) két szintjén. Itt kap helyet a könyvtár részleg is, egy könyvesbolt, és egy kávézó is.

madridi_setak_portada_blog_1.jpg

Minden amit tudnod kell a Reina Sofia Múzeumról: 

Cím: Calle de Santa Isabel, 52, Madrid 28012

Gyalogosan: Puerta de Sol főtér 1,5 km 20 perc ; Prado múzeum 750 m 10 perc ; Cibeles tér 1,4 km 18 perc ; Atocha vasútállomás 500 m 7 perc;

Tömegközlekedéssel: 1-es világoskék metró: Estación del Arte megálló. Az Atocha-Cercanías vasútállomástól gyalogosan.

Nyitvatartási idő: Keddenként zárva. Hétfő, szerda, csütörtök, péntek, szombat: 10:00-21:00. Vasárnap: 10:00-14:00-ig a teljes múzeum nyitva, 14:00-19:00-ig csak bizonyos részei.

Zárva: január 1., január 6., május 1., május 15., november 9., december 24., 25., 31.

Belépőjegy (2019):

Elővételben: 8 € + kezelési költség 0,90 €/fő (a múzeum honlapján)

Helyszínen: 10 €

Haladóknak: 15 € , egy évig érvényes jegy, 2 alkalommal felhasználható

Rajongóknak: 30,40 € Abono Paseo del Arte. Bérlet amellyel látogatható a madridi múzeumok aranyháromszöge: Prado, Reina Sofia és Thyssen-Bornemisza

Ingyenes: 25 éven aluli diákoknak, 18 éven aluliaknak és 65 éven felülieknek. Jegy csak helyben.

Ingyenes belépés mindenki számára: hétfő, szerda, csütörtök, péntek, szombat 19:00-21:00-ig, és vasárnap 13:30-19:00, valamint egész nap: április 18., május 18., október 12., december 6.

Kiknek ajánlott? A modern művészet, a kubizmus, és a szürrealizmus szerelmesei számára nagy élményt, és remek időtöltést ígér.

Szükséges idő: min. 2,5 óra

 

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

           500 forint                                  1,5 euro

            

 

Még több spanyolos témáért, és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

2018.dec.12.
Írta: kasa heni 2 komment

Madrid látnivalók - 1. Casa de la Villa

Madridnak kétség kívül számos szimbolikus épülete van. A Metropolis, a Cibeles Postapalota, a Pékek háza a Plaza Mayor téren, a Királyi Palota, Bernabéu-stadion, a felhőkarcolók négyese vagy akár a Cervantes-szobor mögötti Edificio España, mind-mind útikönyvek címlapjára kívánkoznak. Ezen felül képzeletbeli listánkat nyugodtan kibővíthetjük még a Gran Vía és az Alcalá út Retiro parkig húzódó összes épületével, melyek közül jóformán bármelyiknek fix helye van a fővárosi képeslapokon.

Azonban majdnem biztos vagyok abban, hogy szinte senki fejében nem jelenik meg az az épület, amelynek sarkait a madridi építészetre oly jellemző, hegyben végződő palakő tornyok tesznek igazán különlegessé. A „madridi sisaktornyok” melyek, mint részletek teszik egységessé a főváros képét, és ami nyugodtan helyt is állhatna Madrid jelképei között, mint pl. a Maci vagy a Tío Pepe felirat a Puerta del Sol téren. Nem mellesleg, az épület, amire gondolok, a főváros történetének egyik legfontosabb terét uralja.

plaza_de_la_villa.jpg

Még azt is megkockáztatom, hogy vannak olyanok, akik simán elsétálnak mellette, anélkül, hogy tekintetüket egy kicsit is felemelnék az üzletek kirakatairól. Pedig, ez a takaros, gyalogosoknak fenntartott terecske a XV-XVII. századi madridi építészet szabadtéri múzeuma. Az „álljunk meg egy fotóra” turisták, pedig általában mit sem sejtenek abból, hogy Madrid egyetlen középkori terén álldogálnak, és hogy itt található a főváros legrégebbi polgári célú épülete, a Casa de los Lujanes, amelynek szabályos négyzet alapú, mór stílusú boltíveket rejtő tornya még azelőtt épült (1472) mielőtt Madrid fővárosi rangot nem kapott (1561) volna.

Lehet, hogy ez az egész annak köszönhető, hogy a Plaza de la Villa teret körülölelő három gyönyörű épület közül, egyik sincs nyitva a publikum számára. A tér legfőbb díszét, a barokk „Városházát” immár 8 éve tartják zárva az esetleges kíváncsiskodók előtt, pedig a már kívülről is ígéretes épület, bizonyára belül is hozza az elvárt szintet, főleg ha figyelembe vesszük azt a várostörténeti pluszt, hogy közel 400 éven át e falak közt rendezték Madrid ügyes-bajos dolgait.

A napjainkban látható Casa de la Villa helyén, egykor Vallecerrato márki palotája állt, amelyet a főúr halála után, 1615-ben Madrid megvásárolt. IV. Fülöp spanyol király ekkor érezte úgy, hogy eljött az ideje, hogy a fővárosnak saját Városháza legyen, mivel ezeddig a szintén e téren álló San Salvador templomban gyűlésezett a Tanács. (A templomot 1843-ban rombolták le). Az új épület tervezésével a királyi udvar főépítészét, Juan Gómez de Mora-t bízták meg, és a király által 1629-ben jóváhagyott tervek megvalósítását mindössze 1640-ben kezdték el. Az építéséhez vörös téglát, és a guadarramai hegyekből hozott gránitköveket használták, csakúgy, mint később pl. a Királyi Palotához, vagy az Almudena Katedrálishoz.

img_20181126_101748.jpg

Juan de Mora, fő művét, a Plaza Mayor-t igen, viszont a Casa de la Villát már nem láthatta befejezve. Halála után, 1648-ban a munkálatok felügyeletét José de Villareal vette át, aki nagyvonalakban hű maradt de Mora elképzeléseihez, azonban az egész épületet egy belső patio köré rendezte. Az építkezés lassan haladt, és csak 48 évnyi munka után, 1696-ban avatták fel az új Városházát. Karakteres erkélyét (Calle Mayor utca frontján) pedig, csak még később, a XVIII. században, a Prado múzeum tervezője, Juan de Villanueva építette hozzá, egyetlen egy céllal, mégpedig, hogy a királyi család innen tekinthesse meg az úrnapi körmenetet (Corpus Christi).

img_20181126_101837.jpg

Amellett pedig, hogy a városi Tanács új épülete lett, még egy plusz funkciót is betöltött, ugyanis itt kapott helyet a város börtöne is. El tudjuk képzelni? Ugyanazon kapun vonultak be a politikusok és a bűnözök… akiket aztán csak egy fal választott el egymástól… „vagy még talán annyi sem?" ;)

img_7525_2.jpg

Az épület régóta tartó zárvatartásnak több oka is van. Az első, hogy a Casa de la Villa 2011 óta már nem ad otthont a városi tanács gyűléseinek. Az új Városháza a rendkívül impozáns Placio de Cibeles épületének egy részében található. Még mielőtt elkezdték a hivatalok átköltöztetését – ami röpke 5 évbe telt – már előtte megszüntették azt a hetente egyszeri, hétfő délutáni alkalmat, amikor lehetőség adódott bárki számára, hogy szétnézzen benn is. A másik pedig, hogy „az üresen” maradt épületet előbb felújították, majd többszöri nekirugaszkodás után sem sikerült egyik projektet sem véghez vinni, miszerint városi múzeumként működne tovább.

madridi_setak_portada_blog_1.jpg

Majd 2018. december 1-én, 8 év után először, végre tartottak egy „nyitott kapukat”. Ugyan egy nap erejéig, és csupán az utolsó pillanatban hirdették meg, de akik időben észrevették, és kihasználták az alkalmat, azok biztos, hogy nem távoztak csalódottan. Tehát, így jutottam be én is, és mostmár biztosra kijelenthetem, hogy nagy kár, hogy nem lehet itt szájat tátani nap, mint nap. A körbevezetés egy szűk óráig tartott. De ez nem jelentette azt, hogy egy rakat termen kellett volna átrohanni, ami végén csak egy pipa lenne a madridi látnivalók listáján. A rövid séta, majdhogynem giccsesbe hajló díszítésekkel volt végig kísérve, ám épp kellemesen megemészthető mennyiségben, de ami a legfontosabb, abszolút élvezhető volt.

mariblanca.png

„Mariblanca” 1625-ben érkezett Itáliából, 4 másik mitológiai témájú szoborral együtt. Ezek közül Venusz Istennője, egy kút koronájaként 1630 és 1838 között uralta a Puerta del Sol teret. Ezután vándorszoborként jópárszor költözött - többek között megjárta a Retiro parkot is - majd utolsó köztéri állomásán, a Recoletos sétányon vandálok áldozata lett. A helyreállított szobor 1980 óta fogadja az előcsarnokba belépőket. A hamarosan 400. szülinapját ünneplő Mariblanca nevét Madrid népétől kapta, mivel a városlakóknak fogalmuk sem volt, hogy a szobor Venuszt ábrázolja. Ha valaki pedig nagyon figyelmesen járja a várost, és nem csak a Macira koncentrál a Puerta del Sol téren, akkor könnyen felfedezheti a szobor replikáját, amely a térről nyíló Calle del Arenal utca bejáratánál van, és ha még jobban szemfülesek vagyunk, akkor az itt lévő utcanévtáblán láthatjuk az ezen a helyen lévő közkút régi képét is.

Az előcsarnokból felvezető lépcsőn a Goya-szalonban értünk, amely régen a Nagy Fogadóterem volt. Legfőbb éke, Goya Madrid városának allegóriája című festménye, melynek ma már csak a másolatát láthatjuk itt, mivel az eredetit a város történeti múzeumában (Museo de Historia de Madrid) állították ki. A képen Madrid városát, mint női alakot ábrázolta a festő, aki a város címerpajzsán támaszkodik, bal kezével pedig „2 de mayo” feliratra mutat. Ez, az 1808. május 2. történelmi eseményre utal, amikor is a napóleoni hadseregek megszállják Madridot. Érdekessége, hogy ebben az ovális képkeretbe eredetileg Bonaparte József arcképét festette Goya, akit 1809-ben kért fel a Tanács, hogy a hagyományokhoz híven legyen egy festmény az új spanyol királyról is. Mikor Wellington hercege 1813-as vitoriai csatában vereséget mér Napóleon seregére – Arthur Wellesley ezután kapta meg a hercegi címet – József arcképét Goya átfesti, és ekkor a „Constitución” vagyis az Alkotmány szó kerül a képre. Majd újabb javítások következnek. 1815-ben VII. Ferdinánd ül már a spanyol trónon, tehát ezúttal az Ő arcképe kerül az ovális keretbe, majd 1820-ban ismét a Constitución, emlékezve az 1812-es cadizi alkotmányra, amit 3 év múlva megint VII. Ferdinánd képre cserélnek. Majd végezetül, ugyan már nem Goya ecsetvonásaival, 1872-ben kerül fel a „2 de mayo” felirat, ami emlékeztet a spanyol nép franciák elleni lázadás kezdetére Madridban.

Majd még két gyönyörű terem van. A Patio de Cristal, vagyis az Üvegterem, melyet 1648-ban José de Villareal tervezett. A nyitott patio a XIX. században kapott egy festett üvegkupolát, hogy ennek köszönhetően ez a rész is bármikor használható legyen az időjárási körülményektől függetlenül. A legszebb része az épületnek a Plenáris ülésterem, vagy más néven Oszlopterem, ami az új Városháza legelőször befejezett része (1692). Nagyon ritka eseteben, még a mai napig tartanak itt gyűlést a Tanácstagok. 

Míg bejártuk ezt a pár termet, közben bőven volt idő jól szemügyre venni mindent, és még az is belefért, hogy két spanyol señora kihasználja ezt a különleges és egyedülálló alkalmat, és közvetítsék aggodalmaikat, a látogatókat fogadó Városi Tanács pár tagja felé. Természetesen mindkettő eget rengető probléma volt, és én teljes együttérzéssel voltam feléjük. A lendületes felszólalások után kitörő tapsviharból pedig arra lehetett következtetni, hogy igenis Madrid népének, történelmének, és kultúrájának védelmére került itt sor.

Az első panasz arra érkezett, hogy felháborító, amit a Városháza tavaly művelni merészelt. (Előljáróban ehhez tudni kell, hogy szokatlan módon Madrid város Szentségtartója nem az egyház, hanem a Városháza tulajdonában van, amit szintén ezek a falak őriznek.) A Szentségtartót a város köteles kölcsönadni évente egy napra a Corpus Cristi körmenetre, amit tavaly a szakadó esőre hivatkozva nem tettek meg. Így az összegyűlt tömeg, köztük Señora1 is, teljesen feleslegesen ázott szét, hiszen az nem hagyta el a Casa de la Villa épületét, aminek mellesleg, Señora1 szerint semmi baja nem lett volna ha egy kicsit éri a víz. Márpedig jobb, ha a Tanács tudomásul veszi, hogy a 161 kiló ezüstből készült remekmű a madridi nép tulajdona, mivel 1565-ban a lakók finanszírozták elkészítését, miután az akkor még épphogy fővárosi rangot kapott Madridnak nemhogy Szentségtartója, de még Katedrálisa sem volt. Ez utóbbira is kitért egy rövid szösszenet erejéig, hiszen hallatlan, hogy Madridnak nem volt "normális" Katedrálisa egészen 1993-ig. 

custodia.png

A másodikként felszólaló nő (Señora2), ha lehet még nagyobb vehemenciával kérte számon, hogy mi az, hogy idén nem állítottak Betlehemet a Cibeles Palotában, ami madridi karácsonyi tradíció. A teremben jelenlévő spanyolok pedig nem várt mód ellenkeztek, és bizonygatták a misztikus Betlehem létezését. Erre jött is az erős válasz Señora2-tól, miszerint na jó, de több, mint közönséges amit ott műveltek. Ekkor már a Tanács tagjai is meg mertek szólalni, mondván, hogy az két különböző dolog, hogy nincs Betlehem, vagy hogy ez éppenséggel valakinek nem tetszik. Señora2 erre csak annyit felelt, hogy szégyen amit ott van, és ha nem képesek egy tisztességes Betlehem felállítására, akkor inkább ne is csináljanak semmit.

Csak remélni tudom, hogy a két Señora a látogatás óta nyugodtan alszik, és azt is, hogy a jövőben hamarosan megnyitják a Casa de la Villa épületét a látogatók előtt, és minden Madridba utazó láthatja a régi Városházát belülről is. Addig is pedig, ha arra járunk, feltételen álljunk meg egy pár percre, és élvezzük itt is egy kicsit a madridi városlátogatásunkat. 

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a Facebook oldalamra!

Spanyolországi utazásért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

400 éves a madridi Plaza Mayor

Plaza Mayor - Madrid 129 x 94 méteres, szabályos alakú Főterét, minden oldalról szorosan, árkádos épületsor öleli körbe. A 118 darab árkádív alatt hangulatos kávézók, és éttermek váltják egymást, teraszaikon az év minden napján teltház van. A 68 épület 3 emeletét összesen 237 erkély uralja, ahonnan a spanyolok immár 400 éve figyelhetik a főváros legfontosabb eseményeit. Története azonban még ennél is régebre, egészen a középkorig nyúlik vissza.

plaza-mayor-madrid_1.jpg

A Plaza Mayor ma Madrid szívében található, helyén egykor egy kiszáradt tó medre volt, ahol utcai árusok gyűltek össze. Ekkor még Villa de Madrid csupán egy szimpla mezővárosnak számított, és a város védőfalain kívül eső piacteret fekvéséről nevezték el Plaza de Arrabal-nak, vagyis „Külvárosi térnek”.

1561-ben, miután II. Fülöp fővárosi rangot adott Madridnak, a Plaza de Arrabali piac a környék egyik legfontosabb kereskedő központjává vált. Előnyös földrajzi fekvése további növekedéssel hozott, hisz a Spanyolországot átszelő kereskedelmi utak nagy része itt kereszteződött. Még ugyanebben az évben, a nagy forgalom, és a kereskedelem szabályozását felügyelők számára megépítették a Főtér első tornácos házait. 1580-ban II. Fülöp elérkezettnek látta az időt, hogy a Királyi Udvar kincstárának bevételét ezáltal is szaporítsa. Lebontatta a városfalat, így a piactér a városhatárain belülre került, és a tér alapos megreformálása után, joggal adóztathatta meg a kereskedőket és az utcai árusokat. 

madrid_blog_sin_marco_500.jpg

A tervek elkészítésével Juan de Herrera reneszánsz építészmestert bízta meg, akinek irányítása alatt azonnal el is kezdődtek a munkálatok. A tér első épülete, a mai napig emblematikus „Casa de la Panadería”, vagyis a Pékségek Háza. A gyorsan elkezdett építkezést, politikai, és pénzügyi nehézségek miatt még gyorsabban le is állították, és folytatását újra és újra elhalasztották. Majd a király halála (1598) után, fia, III. Fülöp leporolta a terveket, és a munkák befejezésével Juan de Gómez Mora-t bízza meg, aki 1617. december 2-án rakja le a tér első kövét, ugyan a valódi munkálatok csak két évvel később kezdik el.

plano_original_juan_gomez_de_mora_1617_archivo_historico_da_la_villa.jpg

Juan Gómez de Mora eredeti tervei - 1617

A befejezett Főtér a Herrera-stílus legszebb példája lett. A teljesen zárt tér, árkádos és többemeletes épületsor tömör képét csak a jellegzetesen madridi, hegyes sisakú tornyok törik meg. A „tér átadásával”, az egykor külvárosi kispiacból az ország legnagyobb, 50.000 nézőt befogadó szabadtéri színpadává változott. A szerencsés tulajdonosok pedig jelentős bevételhez juthattak a bérbeadható erkélyek révén. És látnivaló mindig akadt!

1620-ban itt avatták szentté Izidort, majd még ugyanebben az évben Calderón márki lefejezését nézhette végig a tömeg. 1622-ben ismét szentté avatásra (Loyolai Szent Ignác) gyűltek össze az országból idesereglett emberek, majd újabb nyílvános kivégzések következtek. A spanyol inkvizíció évszázadokon át adott munkát hóhérainak, összesen 32 autódafét rendeztek a téren.

Több alkalommal szórakoztatták a nagyérdeműt bikaviadalokkal is. Az első ilyen esemény épp Madrid patrónusának, Izidor szentté avatásán történt, ami azért is bírt nagy jelentőséggel, hisz az országban, a Plaza Mayoron tartottak először olyan viadalt, amelyen a köznép is részt vehetett. Ez idáig a corrida de toros-on való megjelenés csupán a nemesek kiváltsága volt, és amely szokás, a nagyobb ünnepek kivételével egészen a XVIII. századig tartotta magát. A téren az utolsó bikaviadalt 1846-ban, II. Izabella spanyol királynő esküvője alkalmával rendezték.

Természetesen kevésbé hátborzongató események színhelye is volt a Plaza Mayor. Többek közt királyi ünnepségek, lovagi tornák, népi felvonulások, és számos színdarabokat is mutattak itt be. Hogy az előadásokon és az ünnepségeken a királyi család kényelmét biztosítsák, a XVIII. század végén átépítették a tér északi oldalán lévő 27. számot viselő Casa de Panadería (Pékek háza) erkélyét, amelynek első emeletén szalonokat és fogadótermeket alakítottak ki.

plaza_mayor_5.jpg

A Plaza Mayor szintén szimbolikus eleme, a tágas tér közepén 1848-ban felállított III. Fülöp lovas szobra, amely két itáliai művész nagyszerű alkotása, és amit Cosimo de’Medici firenzei herceg ajándékozott a spanyol királynak. A szobor több viszontagságon is keresztül ment az évek alatt, hisz például a spanyol polgárháború ideje alatt 3 évig a város szemétdombját „díszítetté”, miután 1931-ben a forradalmi tömeg eltávolított helyéről.

plaza-mayor-1931.jpg

A Főtér 400 éves története során 3 nagy tűzvészt élt túl (1631, 1670, 1790). Az utolsó eset után Juan de la Villanueva építész irányította a restaurálási munkákat, aki a teret körülvevő épületek magasságát ötről három szintre csökkentette, valamint lezárta a tér sarkait, ahova nagyobb méretű árkádokat épített. Majd a '60-as években a Plaza Mayort végleg lezárták a közúti forgalom elől, és egy föld alatti, 650 férőhelyes parkolót alakítottak ki. Az utolsó nagy „vérfrissítés” Carlos Franco falfestménye volt, a Casa de las Panaderías épületén. A mitológiai jellegű ábrázolásoknak köszönhetően, a tér rendkívül impozáns lett, és ami ma Madrid egyik legfontosabb látnivalója.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!

A bikákat megölik, ugye? (18+)

Mint miden évben, idén is, július 14-én éjfélkor véget ért a világ egyik leghíresebb fesztiválja, a San Fermín. A bikafuttatásokról híres pamplónai ünnep, amikor akár életükkel is játszó emberek ezrei futnak felbőszült bikák előtt, és ami ezt követően bikaviadallal, és a bikák halálával zárul, nos, ennek a vértől cseppet sem mentes fiestának van egy sokkal emberibb arca is. (San Fermín emberibb arca)

Egy évvel ezelőtt ezekkel a sorokkal kezdtem egy blogbejegyzést, amiben bemutattam San Fermín eredetét, és a véres ünnep humánusabb oldalát. Noha a pamplónai fiesta 425 különféle vallási, kulturális és hagyományőrző eseménnyel várja az érdeklődőket, a világ jórészt a programok csupán azon 6%-ára figyel, amikben a bika a főszereplő.

5_aitor_garmendia.jpg

De az éremnek két oldala van. Nem lehet, és nem is szabad szemet hunyni a szenvedő állatok talán értelmetlen küzdelme és haláltusája felett, ami többnyire az állatok halálával végződik.

Míg a bikák elől futó emberek hősnek érzik magukat, addig azok megzavarodva menekülnek végzetük felé. Míg országszerte ezrek, kényelmes fotelekben ülve nézik a tévéközvetítés otthonukban, addig a bikák mögött egy ismeretlen aréna ajtaja záródik be. Míg az emberek szórakoznak, addig a bikák kínlódva vívják végig életük utolsó perceit. Míg a szünetekben, a nézők jóízűen falatozzák az otthonról hozott szendvicseiket, addig a soron következő bika egy korty vizet sem kap. Kenyeret és cirkuszt a népnek!?

4_aitor_garmendia.jpg

1_aitor_garmendia.jpg

Kultúra vagy állatkínzás? Ha kultúra, szabad-e pálcát törnünk felette? A fiesta támogatói takarózhatnak-e azzal, hogy szerintük a bikaviadal egy művészet, az ország szimbóluma és a spanyol hagyomány része? És ha állatkínzás, hol van az a határ, hogy beszüntessék? "A kínzás nem kultúra" - olvasható megannyi transzparensen a bikaviadalok elleni tüntetéseken. De mért nem tudják elérni céljaikat az állatvédők? Kinek milyen joga van az élethez, és kiket vagy miket védenek a jogszabályok?

Az országban számos tüntetést szerveznek, és állatvédők ezrei vonulnak az utcákra, akik kegyetlen és legalizált kínzásnak tartják a bikák nyilvános leölését. Véleményük szerint, inkább egy ódon, barbár gyakorlatról, mintsem hagyományról van szó, és a bikaviadal alapvetően nem szól másról, mint egy állat rituális lemészárlásáról a puszta szórakoztatás érdekében. A bika halála pedig hosszan elnyúló és fájdalmas, szükségtelenül kegyetlen. A tüntetéseken a félmeztelen aktivisták vérvörös festékkel bekenve, hátukba szimbolikusan dárdát döfve, fejükön papír-szarvakkal követelik, hogy az állam szigorítsa az állatvédelmi törvényeket, és az állatkínzás tartozzon a spanyol büntetőtörvénykönyv hatálya alá.

aktivistak.jpg

Ezzel szemben, a bikaviadalok népszerűsítésére egy nemzetközi tanács is alakult (International Council of Bullfighting –ICL), aminek célja a viadalok kulturális, gazdasági, társadalmi és edukációs értékeinek népszerűsítése, valamint a gyakorlatot védő törvények és egyezmények országos és nemzetközi szintű képviselete. Emellett hangsúlyozzák, hogy egy olyan hagyományról van szó, amelynek gyökerei legalább a római időkig nyúlnak vissza. A torreádorok képzettek, és az összes látványosság ellenére az állatokat kíméletes módon ölik le.

3_aitor_garmendia.jpg

2_aitor_garmendia.jpg

Az örökké rebellis Katalóniában 2012-ben betiltották a bikaviadalokat, amelyért számos civil szervezet hosszan küzdött. A politikai kérdésekben jellemzően egységet alkotó katalánok azonban a törvény beiktatásakor mégis kettészakadtak, és sokan úgy érezték, hogy nemzeti identitásuk egy részét törölték el azzal, hogy beszüntették a földjükön is 700 éves múlttal rendelkező hagyományt. Különösen összetett politikai és kulturális kérdés ez egy olyan tartományban, amelynek függetlenségi törekvései világszerte ismertek. És talán merő véletlen, hogy ezt követően Madridban, a spanyol törvényhozás felsőháza a spanyol nemzeti kulturális örökség részének nyilvánította a bikaviadalt? A törvény fő támogatója, Sebastian Ruíz szenátor, a szenátus előtt azzal érvelt, hogy a bikaviadal „a kiválóság nemzeti és népszerű művészeti formája, és egyúttal a spanyol társadalom fejlődésének alapjául is szolgál, mert munkahelyet teremt és fellendíti a gazdaságot.”

Megkérdőjelezhető-e Ruíz szavai egy ekkor gazdaságilag megroggyant, és európai szinten is negatív munkanélküliségi rekordokat döntögető országban (minden negyedik ember munkanélküli), ahol több városban is népszavazással döntöttek arról, hogy érintetlenül hagyják a költségvetésben a bikaviadalokra, fesztiválokra, és ünnepekre elkülönített összeget, és nem fordítja annak egy részét sem munkahelyteremtésre. Mért ragaszkodnak a spanyolok ehhez a fiestához olyannyira? Csupán a hagyomány miatt, avagy ami a Világot is mozgatja?

És a kulturális értékek pénzben mérhetők-e? 3550 millió euró. Ennyi pénzt mozgat meg évente ez a showbiznisz. 74 millió euro. Ennyi bevételt jelent a Feria de Toro egy hetes ünnepe Pamplóna városának. És 5000 euró. Ennyi egy 4 éves „toro bravo” ára, ha első kategóriás arénában küzd.

toro-herido-plaza-toros-sanfermines-tauromaquia.jpg

A spanyol napilapok szerint az ország városainak 70%-ban, azaz 5600 településen, évente 17000 olyan népünnepélyt rendeznek, amiknek központi eleme: a bika. Azonban a minisztérium, 2017-es hivatalos statisztikai adataiban csupán 1553 ilyen esemény szerepel (ebből 387 volt bikaviadal), ami 2000-el kevesebb a 10 évvel ezelőttiekhez képest. Jelentős különbségek a számok közt. Mégis volt hatása a krízisnek, vagy a spanyolok immár kevésbé preferálják az-e féle szórakozást? Vagy egészen máshol kell kapirgálni?

Az országban kicsit több mint 1300 jegyzett bikatenyésztő van, számuk az utóbbi 10 évben gyakorlatilag stagnál. De mi történik ebben a szektorban, ami annak ellenére sem csökken, hogy mindössze 300 tenyésztő bikái közül válogattak tavaly. A tenyésztők évek óta nehézségekről beszélnek, mint mondják az állatok az arénában „kiérdemelt” halál helyett, gyakran mészárszéken, közönséges vágómarhaként fejezik be pályafutásukat. Évente kb. 37000 arénaérett bika várja sorsát, amik közül küzdelemre 3300-at választanak ki. A krízis óta csökkenő viadalok, és a túltenyésztés miatt, alig lehet eladni a bikákat. A bikák a vágóhídon egyáltalán nem hoznak hasznot, egy állatért 550-600 eurót fizetnek. (A harci bikák húsa fogyasztásra valójában alig-alig alkalmas, mivel az állatok többnyire jóval idősebbek és izmosabbak a vágómarháknál.) Elenyésző összeg az állatok felnevelésének 4-5 ezer eurós költségéhez képest. És, ha sikerül is eladni 5000 euróért egy első kategóriás küzdelemre, a haszon akkor is nulla. Akkor mégis miből tartják fenn magukat?

Támogatás. Támogatás? Gazdasági elemzők szerint a tenyésztők bevételének 40% a támogatásokból folyik be. Míg a hivatalos adatok szerint, a viadalok száma csökkent, addig a támogatások száma jelentősen nőtt. Az 5 egyesületbe csoportosult tenyésztők, 400 ezer euro támogatást kapnak évente az államtól, és ehhez jön még a tartományi, illetve városi hozzájárulások is. Ezenfelül, 2011-ben az Eu, 72 millió euroval „szponzorálta” a toro bravo tenyésztőket. Nem túlzás-e, ez az összeg, annak tükrében, hogy az Agrárminisztériumhoz eljuttatott adatok szerint mindössze 26000 spanyol harci bika van lejelentve? De nem csak nekik, hanem másoknak is jutott egy kis segítség. Az Eu-tól további 129,6 millió, és különféle spanyol állami szervezetektől pedig plusz 500 millió euro érkezett direkt vagy indirekt módon. Nem túlzás-e, ez az összeg, annak tükrében, hogy az 1727 spanyol aréna csupán 25%-ában rendeznek viadalokat? A szituációt jól érzékelteti egy uniós képviselő mondata: „Úgy hiszem, Európa megmentette a Fiestát.

ap.jpg

ap2.jpg

De mit ér az egész egy másik fontos szereplő nélkül? Torreádorok... hivatás az életért, és hivatás a halálért. Spanyolországban jelenleg 825 ember hivatása ez. Ők azok, akik a 4 évnél idősebb harci bikák ellen kiállhatnak küzdeni. De kik is ők? Díszes ruhába öltözött pojácák, vagy rettenthetetlen hősök? Az elmúlt 10 évben a torreádorok száma 200-al nőtt. A országban 58 iskola várja a kis tanítványokat. 5000 növendékből, a legjobb esetben ha 25 fő végez. De ez még messzi van a sikertől és a csillogástól. 2017-ben a torreádorok csupán 20%-a állhatott ki a különböző kategóriás arénák homokos porondjára. Egy másod kategóriás aréna fellépésenként 3000 eurót kínál. Míg a harmad osztályt jelentő mobil arénákban "haknizva" mindössze 1000 euro a bér, cserébe viszont bizakodhatnak, hogy egyszercsak valaki felfedezi a köpenyt mozgató bal csuklójuk egy-egy megvillanását, ami majd továbbröpíti Őket az ismeretség felé. Híres torreádornak lenni továbbra is kiváltság, az első tízben lenni pedig felér a sztársággal, ami egyúttal belépő az elit zárt világába. Velük, a spanyol pletykamagazinok ugyanannyit foglalkoznak, mint a királyi család tagjaival, vagy, mint a leghíresebb focistákkal. És ők azok, akik viadalonként 120-240 ezer eurot is kérhetnek. És Ők azok, akik a bikákat megölik, ugye? De csakis Ők?

Fotok: Aitor Garmendia - fotográfus és az állatok jogaiért küzdő aktivista

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

          500 forint

           1,50 euro

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!

 

Gyertyák éjszakája

A Segoviától mindössze 40 km-re fekvő Pedraza de la Sierra meglátogatása az év minden napján egy remek ötlet. Spanyolország egyik legszebb településeként számon tartott Pedraza napjainkban is érintetlenül őrzi a régmúlt idők báját. Az ország egyik legjobb állapotban megőrződött középkori faluja, 1951-ben kapta meg a kitüntető Történelmi Közösség címet.

concierto-velas-pedraza-30.jpg

A falu felett, egy hatalmas sziklatömbön egy vár magasodik. A stratégiailag kiváló helyen, elsőként III. Abd ar-Rahmán uralkodó emeltetett erődítményt a Córdobai Kalifátus idején. A X. század elején épült várat a XV. században építették át gótikus stílusban, ami ezután gazdag nemesi családok kezein forgott évszázadokon keresztül. A vár egyik nevezetessége, hogy itt raboskodtak I. Ferenc francia király fiai: Henrik és Ferenc, akik később Franciaország trónjára léptek.

pedraza_-segovia-3-marques.jpg

pedraza_-segovia-2-villorejo.jpg

A várat és a falut hullámzó táj öleli körbe, amelynek legelőin anno, az ide letelepedők juhnyájai legeltek. A kiváló minőségű gyapjút Európa minden tájára exportálták, majd a textilipar fejlődésével az itt élők hatalmas vagyonra tettek szert. Ennek a gazdagságnak a nyomait láthatjuk, ha megfigyeljük a különböző családi címerekkel díszített palotákat.

Pedrazát városfal veszi körül, amin csak egy kapu található. Ezen bejutva célszerű a szűk utcákon át elsétálni a gyönyörű, oszlopfolyosóval körülvett Plaza Mayor-ra (Főtér), ahol kihagyhatatlan a helyi báránysült megkóstolása.

Tehát önmagában is érdekes látnivalókkal szolgál az alig 500 fős falucska, de ha igazán különleges élményre vágyunk, akkor látogatásunkat érdemes július első két szombatjára időzíteni. Az év ezen két napján ugyanis lekapcsolják a házakban a villanyokat, és az utcákon a lámpákat, és az így sötétbe burkolódzó falut több mint 50000 mécses világítja be.

Noche de las Velas, azaz a Gyertyák éjszakájának azonban mégsem a több ezernyi apró mécses a főszereplője, hanem az a komolyzenei koncert, amelyet 1991-ban rendeztek meg először. A 27 évvel ezelőtti koncert célja csupán annyi volt, hogy a jegyek eladásából befolyt összegből felújítsák templomuk öreg orgonáját. A rendezvénynek hatalmas sikere lett. Innentől kezdve a lakók évről-évre kérik a falu vezetőségét, hogy ismét szervezzenek koncerteket.

Az idő koptatta helyszín remek hátteret ad Bach, Vivaldi vagy Mozart műveinek, és Pedraza lakói az első években csupán egy meghittebb hangulat kedvéért gyújtottak gyertyákat, ami egyúttal egy új hagyomány kezdete is lett. Öt évvel később már 25000 ezer mécses égett, amivel ekkor be is kerültek a Guiness rekordok könyvébe.

A mécsesek kihelyezésében a falu apraja s nagyja részt vesz, meggyújtásukban pedig már az idelátogatók szorgos kezeire is szükség van. A gyertyákat 19:30 körül kezdik el meggyújtani, hogy mire az esti koncert véget ér Pedraza utcáit ezernyi apró pislákoló fény borítsa be. És mint ilyenkor lenni szokott egy olyan országban, ahol bármilyen ünnep tömegesen megmozgatja az embereket, az idei évtől limitált számú látogatót fogadnak. 5000 darab ingyenes jegyet lehetett igényelni ami csupán a faluban való sétálásra szólt, a koncertekre pedig 40 eurótól lehetett belépőt vásárolni. 

pedraza-noche-de-las-velas-30.jpg

pedraza-velas-8.jpg

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!