Azoknak, akik most februárban utaznak Spanyolországba, mikor még nincs igazán strandidő, és leginkább csupán városnézéssel lehet eltölteni az időt, azoknak ajánlom, hogy látogassanak el egy helyi hagyományokat őrző fiestára, amivel tuti feldobják és emlékezetessé teszik útjukat. Nem kell aggódni, ez a hónap igazán bővelkedik spanyolországi ünnepekben, és a Budapestről közvetlen repülőjáratokkal elérhető nagyvárosokból, könnyen el lehet jutni bármelyik tradíció helyszínére.

Rögtön február elsején, a Madridtól 120 kilométerre lévő Almonacid del Marquesado (Cuenca) városa kezdi meg azt a 4 napos fiestát, amelyet San Blas (Szent Balázs) mártír és Virgen Candelaria (Candelariai Szűz; Gyertyaszentelő Boldogasszony) tiszteletére rendeznek évtizedek óta. Sajnos semmilyen írásos emlék nem maradt fenn az ünnep, azaz a "La endiablada" eredetéről, mivel a Spanyol Polgárháború alatt (1936-39), a városházán őrzött dokumentumokat mind elégették. Legendák és szájhagyományok azonban léteznek.

La Endiablada ünnepe, azokról az ördögökről (spanyolul: diablos) kapta a nevét, akik táncukkal és szökkenésükkel kísérik végig a Szent körmeneteket. Az ördögök, azonban csak nevükkel szolgálnak a gonosz lelkeknek, mivel nem a rosszat testesítik meg, és nincs szerepük sem a tél elűzésében, sem pedig az érdeklődő tömeg ijesztgetésében. Az ördögök feladata Szűz Mária és újszülött fia jelképes védelme azon a napon, mikor negyven nappal Jézus születése után, anyja bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Február 2-án reggel 8-kor, a gyertyaszentelés ünnepe tiszteletére indulnak körmenetre, miközben egy megáldott marcipán tortával sorra kopogtatnak be a városka ajtajain, a háziasszonyok pedig cukorkát ajándékoznak kis Jézusnak.

A jelmezesek, már harsány, színes öltözékükkel sem emlékeztetnek démoni alakokra, teljesen hiányzik az ördögi figurák megelevenítésére jellemzően használt ördögszarv, és a korbács szerű farok. Mi több, Szent Balázs mártír püspök előtt tisztelegve hegyes, piros mitrát (püspöksüveg) viselnek. Az egyetlen, ami a rossz szellemeket megidézi, az a kezükben tartott dorong, amin démonok képei vannak felfestve.

A helyi legenda szerint, a szomszédos falu, Almenara lakói ismeretlen okból egyszer elásták templomuk Szent Balázs szobrát, helyét azonban nem jelölték meg. A szobrot később Almonacid del Marquesado pásztorai találtak meg, és amit persze mindkét falu magáénak akarta tudni. A vita nagy veszekedésbe torkollott, amire csak a Szent döntése tudott pontot tenni. Almenarából fényes ökröket küldtek a szobor hazaszállítására, de az állatok a szobor előtt egyszeribe lebénultak. Almonacid szegényebb falu révén, csak sovány öszvérekből álló fogattal jelent meg, amik viszont a Szent csodájának köszönhetően, vágtázva vitték a Szent szobrát a falu temploma elé. Így tehát, San Blas akarata szerint a szobor Almonacidba kerül. A helyi pásztorok nagy örömükben, jószágaik kolompjait magukra aggatva indulnak vissza falujukba. Lévén, hogy a pásztoroknál csak ánizspálinka volt, jobb híján, ezzel mosdatják meg a sáros figurát. Ezt a szertartást, a hagyomány szerint minden évben, február 2-án, délután 17-kor megismétlik, miután a falu több mint 130 beöltözött „ördöge” tiszteletét teszi elhunyt szeretteik előtt, majd a temetőből, meggyújtott gyertyákkal térnek a templom elé.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!