Spanyolország elhagyatott helyei - 1.rész

Mindig érdemes kicsit kilépni kényelmi zónánkból, és ez akkor is így van, ha épp külföldre utazunk. Habár az útikönyvek ezernyi recepttel látnak el minket, hogy időnket kedvünk szerint töltsük el, de olykor, mégis megéri letérni a jól kitaposott turistaösvényekről, és olyan tájakra is elcsatangolni, ahol az ország történelmének különleges helyszíneire bukkanhatunk. Azok az elhagyatott helyek, ahol az idő ugyan megállt, de az emberek, és a romos falak továbbra is őrzik egy letűnt kor emlékeit, igazi felfrissülésként szolgálhatnak a gondosan karbantartott városok, épületek és tengerpartok után.

1.Salvana torony (Barcelona)

Az Unesco Világörökség címet birtokló Güell Koloniát (Colónia Güell), Eusebi Güell katalán textilgyáros építette munkásai számára. A herceg azzal akart túltenni vetélytársain, hogy „városát” a kor neves építészeivel terveztette, köztük a híres Antoni Gaudíval. A Kolónia szélén lévő Torre Salvana, azonban egy X. századból fennmaradt védőbástya, ami szembemegy a Kolónia épületeinek modernista stílusával. A helyiek Castillo del Inferno, azaz a Pokol Váraként emlegetik, köszönhetően, hogy a romok közelében és falai közt paranormális jelenségeket észlelnek. Többen állítják, hogy a toronyból női sikoly, keserves sírás, és segítségkérő kiáltások hallatszanak. Akik pedig bemerészkedtek, azt mesélik, olyan érzésük volt, mintha karjukat folyton megragadná valaki. A belső falak pedig sárgásan világítanak, előttük apácák szellemei jelennek meg, akiknek árnyéka titokzatosan módon, fehér színben vetődik a falra.

2.Belchite, a megsemmisített város (Zaragoza)

A teljesen lerombolt Belchite városa, a Spanyol Polgárháború egyik legvéresebb csatájának helyszíne (1937), ahol két nap alatt, több mint 5000 ember vesztette életét. Franco diktátor kegyetlenségét jellemzi, hogy törvényben rendeli el, a város romjainak érintetlenül hagyását. A túlélők sem térhettek vissza megmaradt holmijaikért, mindent úgy kellett megőrizni, ahogy maradt, hogy mindenki örökre emlékezzen a véres napra. A város romjait csupán 2002-ben helyezték Kulturális Védelem alá, ami nem csoda, hiszen évente 10ezer látogató érkezik, a filmesek által is kedvelt szellemvárosba.

3.Ekai-i fűrészáru gyár (Navarra)

Az észak spanyolországi ipar egyik legjelentősebb üzeme 1990-ben zárta be kapuit. A navarrai Ekai fűrészárugyárban anno 500 ember dolgozott, és a faáru elszállítására külön vasútvonal is épült ide. Jelenleg, a tartomány vezetői az épületegyüttes rehabilitációs tervein dolgoznak, ami szerint múzeumot, és bemutató központot fognak kialakítani, hogy az idelátogatókat megismertessék a valaha szebb napokat élt navarrai ipar múltjával és fontosságával.

4.Orbaizeta-i fegyvergyár (Navarra)

Az orbaizetai gyár egy XV. századi kovácsüzemből nőtte ki magát. Mint fegyvergyár, 1874 és 1884 közt, mindössze 10 évig üzemelt, mígnem egy titokzatos tűzvészben leégett. Ez a rövid idő alatt Spanyolországot innen látták el ágyúkkal, és töltényekkel. A környékről 150 férfi költözött ide családjával egy jobb élet reményében, de a meglehetősen rossz munkakörülmények sok munkás életét követelték.

5.San Cristóbal erődítmény (Navarra)

1938. május 22-én, itt történt az ország legnagyobb börtön szökése. Az eredetileg Pamplona védelmére szolgáló Fuerte de San Cristobal-t a XIX. század legvégén építették, amely végül, a repülőgépek megjelenésével sosem szolgálta tényleges küldetését. Megépítéséhez az Ezcaba hegy ormát dinamitokkal robbantották le, hogy a hegy belsejében helyet kapjon a 180 ezer m²-es, 3 szintes erődítmény. 1938 és 1945 közt katonai börtönként üzemelt, ahol a rabokat kegyetlenül megkínozták és éheztették. A szökést 30 fogoly terveli ki, akik egymást közt eszperantó nyelven kommunikáltak, hogy az őrök ne értsék meg őket. A 2497 rabból, összesen 795 szökik meg. A csontsovány és tetves emberek közül sokan már menekülés közben kimerültek, velük és a szökés közben lelőtt emberekkel együtt 207-en vesztették életüket a hajszában. Egypár szökött katona kivételével –akik Franciaországba menekültek- mindenkit elfogtak.

6.Aguas de Busot szanatórium (Aigües, Alicante)

XIX. században épült luxus szálloda, a XX. századra egy közkedvelt gyógyfürdő hellyé változik, ahová az ország minden részéről érkeznek, hogy élvezzék a közeli Cabezón de Oro 37 °C hőforrásainak jótékony és gyógyító hatását. A festői környezetben lévő üdülőhely fénykorának a Spanyol Polgárháború vet véget, majd 1936-ban az állam ki is sajátítja magának. A környék városaitól távol lévő, és az erdők által védett épület ezután tüdőszanatóriumként üzemel, ahol a háború alatt megbetegedett embereket szigetelik el. A járványok, és a betegségek megszűnésével, a szanatórium szép lassan kiürült, és ma is elhagyatottan vár egy tervekkel és pénzzel teli befektetőre.

7.El Canto de Pico palota (Torrelodones, Madrid)

Madridtól mindössze 30 kilométerre, 1011 méter magasan található az El Canto de Pico névre keresztelt palotaépület, amelyet 1920-ban egy spanyol arisztokrata épített, elsősorban a híres festményekből álló magángyűjteménye számára. Érdekessége, hogy palota építéséhez, a gazdag José María nem fogad fel építészmérnököket, hanem saját tervei alapján a környék kőfaragóival építteti meg. José María, a Polgárháború alatt elveszti egyetlen fiát, ami miatt mély depresszióba esik, és végül palotáját odaajándékozza Franco tábornoknak, aki ezután ide „menekült” minden olyan esetben, amikor személyét közvetlen fenyegetés érte. Franco halála után a palota ugyan visszakerül a család tulajdonába, de a ’90-es évek végére már senki nem törődik vele. A teljesen magára hagyott épület a vandalizmus áldozata lett, "ottfelejtett" értékeit kifosztják, majd többször fel is gyújtják a palotát.

8.Santa Eulália Kolónia (Sax-Villena, Alicante)

Az Utópista Szocializmus spanyolországi emléke. A közösségi tulajdonon alapuló mezőgazdasági kolóniát Antonio de Padua Saavedra gróf alapította munkásai számára, akik a környék szőlőskertjeiben, olívásaiban és mandulafa ültetvényeken, dolgoztak. A dolgozók nem szenvedtek semmiben hiányt, hiszen a Kolónia területén a gróf színházat, présházat, liszt és szeszgyárat, postahivatalt, raktárakat, iskolát, vasútállomást, sőt még egy kaszinót is építettet.

9.Escó, a kitelepített falu (Zaragoza)

Escó kis falucska romjai, a Franco kori kisajátítások történetét őrzi, és rejti magában. Ezen a területen, a X. században telepednek le véglegesen emberek, hogy kihasználják a természetes víztározó (Embalse de Yesa) által nyújtotta bőséges vízmennyiséget. A Pireneusokból lefolyó vizek, és a jó minőségű termőföldek kiválóan biztosították a feltételeket a mezőgazdaságból élő emberek számára. Majd a falu veszte éppúgy a víztározó lett, mivel Franco diktátor egész országot érintő Hidrológiai Terveiben, ide, egy duzzasztó építése szerepelt. Escó, és másik két falu –Ruesta, Tiermas- lakóit erőszakkal telepítik ki. A 60 házból álló falu azonban sosem maradt teljesen üres, mivel a pásztorként dolgozó Don Félix, és 3 fia ma is itt élnek.

10.San Pedro de Arlanza Kolostor (Hortigüela, Burgos)

Fennmaradt feljegyzések szerint, ezen a helyen először egy remetelak állt, amelyet 912-ben építettek, és romjai még ma is láthatóak. De az 1080-ban elkészülő San Pedro de Arlanza kolostor az, ami miatt a hely, fontos vallási központtá válik az évszázadok alatt. A kolostor kiürítése 1835-ban kezdődik, amikor Álvarez Mendizabal kormánya feloszlatja az összes egyházi rendet, majd hatályba lépteti a dezamortizációs törvényeket is, amelyben előírják az egyházi és kolostori földek elidegenítését. Jelenleg idegenvezetővel látogathatóak a romok, ahol az elmúlt években néhány szerzetesi cellát már restauráltak.

iconfinder_barista-icons_coffee-shop-sign_1046678_1.png

Tetszik a blog? Értékes tartalmat találtál? Szeretnél még többet megtudni Spanyolországról? Hívj meg egy kávéra, hogy tovább pörögjek a spanyolos témákra, és megosszam Veled :)

          500 forint

           1,50 euro

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért lájkold és kövesd a  Facebook oldalamat!

Spanyolországi utazásért, túrákért, és városlátogatásokért pedig nézz körül a

Spanyolban Otthon weblapján!