Plaza Mayor - Madrid 129 x 94 méteres, szabályos alakú Főterét, minden oldalról szorosan, árkádos épületsor öleli körbe. A 118 darab árkádív alatt hangulatos kávézók, és éttermek váltják egymást, teraszaikon az év minden napján teltház van. A 68 épület 3 emeletét összesen 237 erkély uralja, ahonnan a spanyolok immár 400 éve figyelhetik a főváros legfontosabb eseményeit. Története azonban még ennél is régebre, egészen a középkorig nyúlik vissza.

A Plaza Mayor ma Madrid szívében található, helyén egykor egy kiszáradt tó medre volt, ahol utcai árusok gyűltek össze. Ekkor még Villa de Madrid csupán egy szimpla mezővárosnak számított, és a város védőfalain kívül eső piacteret fekvéséről nevezték el Plaza de Arrabal-nak, vagyis „Külvárosi térnek”.

1561-ben, miután II. Fülöp fővárosi rangot adott Madridnak, a Plaza de Arrabali piac a környék egyik legfontosabb kereskedő központjává vált. Előnyös földrajzi fekvése további növekedéssel hozott, hisz a Spanyolországot átszelő kereskedelmi utak nagy része itt kereszteződött. Még ugyanebben az évben, a nagy forgalom, és a kereskedelem szabályozását felügyelők számára megépítették a Főtér első tornácos házait. 1580-ban II. Fülöp elérkezettnek látta az időt, hogy a Királyi Udvar kincstárának bevételét ezáltal is szaporítsa. Lebontatta a városfalat, így a piactér a városhatárain belülre került, és a tér alapos megreformálása után, joggal adóztathatta meg a kereskedőket és az utcai árusokat. 

A tervek elkészítésével Juan de Herrera reneszánsz építészmestert bízta meg, akinek irányítása alatt azonnal el is kezdődtek a munkálatok. A tér első épülete, a mai napig emblematikus „Casa de la Panadería”, vagyis a Pékségek Háza. A gyorsan elkezdett építkezést, politikai, és pénzügyi nehézségek miatt még gyorsabban le is állították, és folytatását újra és újra elhalasztották. Majd a király halála (1598) után, fia, III. Fülöp leporolta a terveket, és a munkák befejezésével Juan de Gómez Mora-t bízza meg, aki 1617. december 2-án rakja le a tér első kövét, ugyan a valódi munkálatok csak két évvel később kezdik el.

Juan Gómez de Mora eredeti tervei - 1617

A befejezett Főtér a Herrera-stílus legszebb példája lett. A teljesen zárt tér, árkádos és többemeletes épületsor tömör képét csak a jellegzetesen madridi, hegyes sisakú tornyok törik meg. A „tér átadásával”, az egykor külvárosi kispiacból az ország legnagyobb, 50.000 nézőt befogadó szabadtéri színpadává változott. A szerencsés tulajdonosok pedig jelentős bevételhez juthattak a bérbeadható erkélyek révén. És látnivaló mindig akadt!

1620-ban itt avatták szentté Izidort, majd még ugyanebben az évben Calderón márki lefejezését nézhette végig a tömeg. 1622-ben ismét szentté avatásra (Loyolai Szent Ignác) gyűltek össze az országból idesereglett emberek, majd újabb nyílvános kivégzések következtek. A spanyol inkvizíció évszázadokon át adott munkát hóhérainak, összesen 32 autódafét rendeztek a téren.

Több alkalommal szórakoztatták a nagyérdeműt bikaviadalokkal is. Az első ilyen esemény épp Madrid patrónusának, Izidor szentté avatásán történt, ami azért is bírt nagy jelentőséggel, hisz az országban, a Plaza Mayoron tartottak először olyan viadalt, amelyen a köznép is részt vehetett. Ez idáig a corrida de toros-on való megjelenés csupán a nemesek kiváltsága volt, és amely szokás, a nagyobb ünnepek kivételével egészen a XVIII. századig tartotta magát. A téren az utolsó bikaviadalt 1846-ban, II. Izabella spanyol királynő esküvője alkalmával rendezték.

Természetesen kevésbé hátborzongató események színhelye is volt a Plaza Mayor. Többek közt királyi ünnepségek, lovagi tornák, népi felvonulások, és számos színdarabokat is mutattak itt be. Hogy az előadásokon és az ünnepségeken a királyi család kényelmét biztosítsák, a XVIII. század végén átépítették a tér északi oldalán lévő 27. számot viselő Casa de Panadería (Pékek háza) erkélyét, amelynek első emeletén szalonokat és fogadótermeket alakítottak ki.

A Plaza Mayor szintén szimbolikus eleme, a tágas tér közepén 1848-ban felállított III. Fülöp lovas szobra, amely két itáliai művész nagyszerű alkotása, és amit Cosimo de’Medici firenzei herceg ajándékozott a spanyol királynak. A szobor több viszontagságon is keresztül ment az évek alatt, hisz például a spanyol polgárháború ideje alatt 3 évig a város szemétdombját „díszítetté”, miután 1931-ben a forradalmi tömeg eltávolított helyéről.

A Főtér 400 éves története során 3 nagy tűzvészt élt túl (1631, 1670, 1790). Az utolsó eset után Juan de la Villanueva építész irányította a restaurálási munkákat, aki a teret körülvevő épületek magasságát ötről három szintre csökkentette, valamint lezárta a tér sarkait, ahova nagyobb méretű árkádokat épített. Majd a '60-as években a Plaza Mayort végleg lezárták a közúti forgalom elől, és egy föld alatti, 650 férőhelyes parkolót alakítottak ki. Az utolsó nagy „vérfrissítés” Carlos Franco falfestménye volt, a Casa de las Panaderías épületén. A mitológiai jellegű ábrázolásoknak köszönhetően, a tér rendkívül impozáns lett, és ami ma Madrid egyik legfontosabb látnivalója.