Január utolsó hétvégéjét követő hétfőn és kedden Navarrában is megkezdődik a karneváli szezon, jelmezbe öltözött csoportok tagjai és segítőik már az év eleje óta készülnek erre a két napra. Zanpantzar ünnepének Ituren és Zubieta (Navarra), Spanyolország két kis északi falva ad otthont. A hagyomány pontos eredete ugyan nem ismert, viszont Zanpantzar jelmezes figurái nemcsak Navarrában, hanem Baszkföld több részén is feltűnik, és csakúgy mint számos más Európai országban, kolompjaik zajával „ébresztik" fel a természetet, és űzik el a tél rossz szellemeit. Fontos megjegyezni, hogy Zanpantzar, a két régió karneváli szereplőinek (kasztíliai) spanyol gyűjtőneve.

Ebben a két faluban azonban, mindenki baszk nevén, azaz Joaldunként (tsz.: Joaldunak) ismeri a nagy bundát viselő karneváli alakokat. Nevük a joaleak baszk szóból ered, ami kolompot jelent. Joaldunak pedig, szabad fordításban valahogy így hangzik: „azok akik a kolompokat viszik”. Ezután, azt hiszem nem lesz meglepő, hogy a fiesta alatt a falusiak és az idelátogatók szemei, és fülei a hatalmas vas kolompokra szegeződnek, amelyeket a beöltözött férfiak derekukon viselnek.

A Spanyol Polgárháború (1936-1939) előtti időkből csekély emlék maradt fenn Joaldunak ünnepéről. A háború vége után, Franco az egész országban betiltja a Karneválokat, ennek ellenére azonban minden évben, titokban mégis megtartják. Ezekben az években még csak Ituren lakói öltöznek be, akiket miután többször feljelentenek, kénytelenek a hatóságokkal „üzletet kötni”, hogy megpróbálják a tradíciót életbe tartani. A szomszédos Zubietában az '50-es évek elején jelennek meg az első Joaldunak, miután a falu kovácsmesterei elkészítik a ma már jól ismert kolompok kisebb, 6-8 literes változatát. Azonban a háború utáni években, az élet drága, a költséges kolompra alig 10 embernek telik a két faluban.

Ennek következményeképp az ünnep majdnem elvész, de hasonlóan egy másik észak-spanyol karneválhoz, a Silio-i Medvevadászathoz, itt is a falu fiataljainak sikerül végül a tradíciót megmenteni. A '60-as években, mindkét faluból sok fiatal indul idénymunkára Franciaországba, a jól fizetett favágási szezonra. Az ott megkeresett pénzből, az eddigieknél még nagyobb, 10-12 literes kolompokkal térnek haza a karneváli időszakra. A sajtó felkapja a sztorit, és az idáig ismeretlen fiestára, rövidesen, minden évben egyre több turista érkezik.

A két falu ma sem nagyobb, mint a '60 években volt, mindössze 800 főt számolnak és csupán 3,5 kilométerre fekszenek egymástól. 2016-ban már 70 Joaldunak jelenik meg, akik hétfőn Iturenből, kedden pedig Zubietából indulnak át egymáshoz a szomszédba. Jelmezük marhabőr bocskor, csipkés alj, birka bunda, színes kendők, szalaggal és kakastollal díszített hegyes kalpag (Ttuntturo), egy lószőrrel díszített szenteltvízhintő és természetesen a két hatalmas kolomp. Ezeket nagy gonddal rögzítik a Joaldunak derekaihoz, akik végig teljes összhangban próbálnak mozogni, mivel a felvonulás alatt az összes kolompnak egyszerre, egy ütemre kell megszólalnia.

Az idelátogatóknak azonban vigyázniuk kell, mivel Joaldun a szenteltvízhintővel ugyan a rossz szellemeket, de liszttel és fűrészporral pedig a turistákat próbálja meg „elijeszteni”!

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!