Extremadura, Spanyolország méltánytalanul alig ismert régiója, amerre sajnos csak nagyon kevesen látogatnak el, pedig számos Unesco Világörökségi helyszínnel büszkélkedik, a természet kedvelőinek ideális túralehetőségeket tartogat, és nem utolsó sorban, kulturális öröksége is rendkívül gazdag. A régi Spanyolország hangulata, és a városok régi negyedeinek lassú, nyugodt életének romantikája ragadja magával az ideutazót. A portugál határ melletti tartományok apró falvaiban, a téli időszakban több, régmúltra visszanyúló hagyományt ápolnak. Erre volt példa, a pár nappal ezelőtti Jarramplas (Piornal) ünnepe is.

Piornal városától csupán 100 km-re található a fele akkora, mindössze 800 főt számláló Acehúche falucska, ahol január 20-án Szent Sebestyén előtt hódolnak. A vallási ünnepet itt is összekötik egy népi hagyománnyal, a Télisten halálával, és az új élet születésével, amely már a Karneváli ünnepek kezdetét jelzi. A fiesta természetesen több napos (jan.19-21). A 0. napon az ünnep „ceremóniamestere” (mayordomo), családja kíséretében rozmaringot gyűjt. Ebből a népi öltözetet viselő lányok (regaoras) csokrokat kötnek, amivel a körmenetet érintő utcákat és a templomot díszítik. Majd Szent Sebestyén napján, reggel 6-kor a falu dobosai (tamborilero) felverik a falu népét, hogy egy közös nagy reggelivel kezdetét vegye Carantoñas fiestája.

A tradíciónak, hála a falu fiataljainak, sikerült fennmaradnia ebben a pár száz fős faluban. Olyannyira sok a lelkes jelentkező Carantoñas megszemélyesítésére, hogy pár éve a korhatárt 16 évnél meg kellett húzni. Pedig a jelmez nem a szépségéről híres. A közel 14 kilós jelmez kecske és bárány bőrből készül. A beöltözött 40-50 férfi arcát szintén bőrből készült véres maszk takarja, amire állati fogakat, szarvakat és száraz piros paprikát tűznek. (A falu Cáceres tartományban fekszik, amely az ország leghíresebb fűszerpaprika termelő vidéke.)

A vértanúként tisztelt Szent Sebestyén, akit hite miatt ítéltek halálra a keresztényüldözés korában, a beteg állatok és emberek védőszentje (csakúgy, mint Remete Szent Antal jan.17.). Sebestyént, aki egyébként császári tiszt volt, egy kies erdőben fához kötözik, majd parancsra, katonatársai hegyes nyílvesszői döfik át testét. A halottnak vélt testet az erdőben hagyják, de egy római özvegyasszony felfedezi, és segít a sebesült férfin. Az acehúchei Carantoñasok azokat a vadállatokat jelképezik, amelyek a kikötött és vérző Sebestyént nem támadták meg, hanem épp ellenkezőleg, védelmezték őt, amíg Iréne asszony rá nem talált.

Nem ritka Spanyolországban, hogy a misére, különböző „világi” figurák is bemehetnek a temploma, sőt sokszor ők kísérik be az egyházi személyeket, néha még táncos előadást is tarthatnak benn a szent szobra előtt. Itt azonban a „fenevadakat” nem engedik be a szent misére, ezért ők előbb a mayordomo házánál, majd a templom bejáratánál várják a szent megjelenését és a körmenet kezdetét. A menet alatt „vérengző” táncukkal jelképesen ismét oltalmuk alá veszik Szent Sebestyént. A fiesta végét a „vaca-tora” megjelenése jelzi, aki végül elriasztja a fenevadakat Acehúche falujából.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!