A XIX. század egyik nagy elméje, 208 éve, 1809. február 12-én született Angliában. Charles Darwin, kétség kívül a világ legnagyobb természettudósa, geológia, és biológia terén hatalmas munkát tett le a tudomány oltárára. 23 évesen élete nagy lehetősége előtt áll, amikor Robert Fitz Roy hajóskapitány által kormányzott Beagle fedélzetére meghívot kap. (Dél-Amerika, vagy a hegyek imádóinak biztosan éppúgy ismerősen cseng a kapitány neve is ;) ). A kifutó hajó, és a meghívottak küldetése, hogy különböző tudományos kutatómunkát végezzenek, elsősorban Dél-Amerika területén. Darwin az útról 1836-ban tér haza, és csak ezután kezdi új elméletét kidolgozni. Azonban, a tudós maga is belátja, hogy a közvélemény, és a kor tudománya az egyház vaskalapos nézetei szerint alakul, ezért a természetes kiválasztódás által irányított evolúciós elméletének kéziratait sok éven át csak íróasztalának fiókjában őrzi. Végül 1859-ben, amikor egy másik természetkutató (Wallace), az övéhez hasonló gondolatokat kezd el publikálni, tudja, hogy lépnie kell, és végre megjelenteti tanulmányát, A fajok eredete címen.

Elméletére az egész világ felbolydul, kritikák tömkelege zúdul teóriájára. Természetesen nemcsak a tudományos köröknek, és az egyháznak, hanem a közvéleménynek is megvan a maga véleménye. Nem történhetett ez másképp, a mélyen hívő Spanyolországban sem, ahol kiadott könyve szintén hatalmas port kavar. A minden csoda három napig tart, népi „tudományos” elmélet, ebben az esetben nem látszik beigazolódni. Darwin évtizedekre ellátta pártolóit, és ellenzőit témával, ami még sok év múlva se akar lecsengeni.

Tehát, nem csoda, hogy óriásit robban az az ügy, amikor 1898-ban egy katalóniai likőrgyáros üvegeit olyan rajzzal címkézi fel, amelyen egy majom, a tudós arcvonásait viseli. A hasonlóság óriási, vitathatatlan. De nézzük, mi van a címke mögött!? Biztos, hogy Darwin karikatúrája van az üvegen, és ha igen, mégis mi szándéka volt ezzel a gyártónak?

A Bosch fivérek (Vicente és José) egyike sem volt tanult üzletember, mégis nagy lendülettel vágtak bele a likőriparba, a katalóniai Badalona városkában. Az „Anisado Refinado” ánizsos likőrkülönlegességük 1877-ben Madridban, majd a következő évben Párizsban is díjat nyer. Amikor Vicente, egy másik alkalommal újra a francia fővárosba utazik, épp feleségének keres ajándékot, miközben egy drogéria kirakatában meglát egy gyémánt alakú parfümös üvegcsét. A hihetetlen marketing érzékkel bíró Vicente, első húzása, hogy azonnal megszerzi a tervezői jogokat, majd az üvegcse mintájára Spanyolországban új, rendhagyó kinézetű palackokat gyártat, amit szabadalmaztat is. De még ennél is egyedibb üvegbe szeretné tölteni likőrjét, aminek ráadásul nagyon különleges nevet is szán.

Anís del mono, azaz a "Majom ánizsa", mondjuk úgy, tényleg nem egy szokványos elnevezés, ráadásul a névválasztás pontos miértjét is máig homály fedi. A Bosch fivéreknek Amerikában szintén volt egy gyáruk, így onnan gyakran hozattak rakományt Európába. Egyszer a hajó fedélzetére felszökött egy majom, amit csak kirakodás közben, a barcelónai kikötőben vettek észre. A testvérek kabalaként magukkal vitték az állatot, akit ezután, igazi kis kedvencként babusgattak. Badalonában gyorsan híre ment az esetnek, és a falusiak egymás közt a gyárat, csak mint la fábrica del mono, vagyis a "majom gyárának" csúfoltak. Ez az egyik történet.

Egy másik elbeszélés szerint, az 1884-es, egész Spanyolországot érintő kolera járvány idején, akadt egy falu, ahova a járványnak nem sikerült betennie a lábát. Monóvar lakosai szerencséjüket azzal magyarázták, hogy a járvány ideje alatt csakis ánizsos likőrt ittak, ami megvédte őket a halálos betegségtől. Olyannyira sok likőr fogyott, hogy Vicente elutazott a faluba. Ott meglepődve hallotta, hogy a bárakban az emberek, amikor ánizsos likőrt kérnek, a falu nevét rövidítve, egyszerűen csak egy „mono”-ért (ami épp majmot is jelent) kiáltanak. Kihasználva, hogy a falu csodája az egész országba eljutott, a likőrgyáros reklámfogasként használja fel a történetet, és a mono nevet.

De még abban sincs nagy egyetértés, hogy mi volt előbb, a név, vagy a címke. Vicente Bosch meglépi másik zseniális húzását, ugyanis pályázatot hirdet az ital hivatalos reklám plakátjára, pénzzel díjazva(!) a legjobb ötleteket. Ezzel a spanyol eléri azt, amit Darwin saját szakmai területén, azaz Spanyolországban az evolúció útjára indítja a reklámipart. A kiírásra összesen 162 tervezetet küldenek be, amik közül Ramón Casas festő, „mona y mono” alkotását választják ki nyertesnek.

Casas tudta, hogy a fivéreknek van egy különleges háziállatuk, ezért plakátján teljesen tudatosan használja a majom figuráját. Az ötlet telitalálat lett, mivel innentől kezdve a cég reklámkampányaiban, rendszerint visszaköszön a majom (mono), oldalán egy szép, elegáns nővel (mona). A sikeres pályázat után, Boschék felkérik a művészt, hogy tervezze meg az ánizslikőr címkéjét is, ragaszkodva a kabalaállatkához, és csak a véletlen egybeesés műve, hogy a rajzon, a majom arcvonásai úgy sikerülnek, hogy azok rendkívül hasonlítanak Darwinéra. Állítólag, Boschéknak ez addig fel sem tűnt, míg a továbbra is az evolució elméletén csámcsogó nép, a majom profiljába bele nem látta a tudós arcát.

Vannak viszont akik azt állítják, hogy Vicente, egy erőteljes reklámhadjárat érdekében, sógorát (Tomás Sala) -aki köztudottan anti-darwinista szemléletű volt- kérte fel, hogy rajzoljon egy polgárpukkasztó, és megbotránkoztató címkét, amire majd mindenki odafigyel. Ebben az időben, Európa szerte már egyre több Darwin karikatúra jelenik meg, így a sógor is bátran nyúl ehhez az ötlethez. A család leszármazottjai máig tagadják ezt, viszont a történetet erősen alátámasztja az az apró részlet, hogy a rajzon, a majom kezében lévő papíron egy Darwin idézeten alapuló felirat olvasható: „es el mejor, la cienca lo dijo y yo no miento”, ami magyarul kb annyit tesz: „ez a legjobb, megmondta a tudomány, és én nem hazudok”.

Anís del mono története, még számos további érdekességeket is rejt, elég ha csak arra gondolunk, hogy a népszerű ánizs likőr magát Picassót is megihlette. A XX. század legelején ugyan még senki nem ismerte a marketing tudományát, viszont Vicente Bosch nagy érzékkel, több mérföldkövet is állít a spanyol reklámipar területén. Sokan nem tudják, hogy Madrid főterén, a Puerta del Solon, elsőként (1913) ők helyeznek ki fényreklámot (jóval a híres Tío Pepe előtt). Reklámkampányaiknak köszönhetően likőrjük nagyon gyorsan meghódítja a nemzetközi piacot is. Kicsit újabb kori történet ugyan, hogy két híres filmben, a Keresztapában, és a Donnie Boscoban is feltűnik a gyémántmintás üveg. És végül, a spanyolosok figyelő szemei könnyen felfedezhetnek még egy érdekességet a címkén. A „destilación” szó, a kezdetektől fogva hibásan, két „l”-el szerepel a címkén, amit a mai napig nem javítottak ki.

L'anis del mono - Pablo Picasso (1916) - Detroit Institute of Arts_Michigan

A gyár ma már a hatalmas Osborne vállalat része. A badaloniai Anis del Mono, havonta egyszer megnyitja kapuit a látogatók előtt, és a vezetett likőrtúra alatt, bepillantást lehet nyerni a gyár egykori életébe, eredeti gépeire és berendezéseire. (Belépő: 5,58 €) Spanyolországba járva, érdemes a likőrt önmagában felesként (chupito), vagy ahogy a spanyolok többség fogyasztja, a kávéba beleöntve megkóstolni. 

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!