Festival de Danza de los Zancos, azaz a Gólyalábas Táncfesztivál La Rioja tartomány egyik kiemelkedő ünnepe. Anguiano városka hagyományos népi táncával, védőszentje, Szent Mária Magdolna (Santa Mª Magdalena) előtt tiszteleg.

Július 22., Szent Mária Magdolna napja, aki a megtérő bűnös nők, az orvosok és gyógyszerészek, a haldoklók, a foglyok, a borászok, a fodrászok és a parfümkészítők védőszentje. Régi időkben, a keresztény hagyomány, és a népi vallásosság összemosta Mária Magdolna alakját más női -leginkább bűnös- alakokkal az evangéliumból, de manapság már úgy emlékezünk rá, mint az Úr feltámadásának első tanújára, az „apostolok apostolá”-ra.

A három napos fesztiválról az első írásos emlék, 1603-ból maradt fenn, de ebben a tánc pontos eredetéről nem tesznek említést. Több feltevés is létezik, de az általánosan elfogadott, hogy ezzel a XII. századi pogány eredetű rítusos tánccal, a bő termésért, és a föld termékenységért áldoztak. A gólyalábas táncnak több változata is van, és a város különböző ünnepein ezeket felváltva mutatják be. A legjellegzetesebb a júliusi, amikor Anguiano nyolc, 16 és 27 év közötti fiatal férfiúja vakmerőséget cseppet sem nélkülözve pörög le egy meredek sikátoron, és egy lépcsősoron. Öltözetük épp oly sajátos, mint előadásuk, alpargatas saru, horgolt harisnya, haskötő és rojtos kendő már önmagában is egyedi lenne, de valójában 4 különböző kiegészítő az, ami külön-külön is rendkívül figyelemfelkeltő.

Elsőként, a fehér fonallal hímzett sárga gyapjúszoknya, amely a táncosok szerint, pörgés közben, nagyban segíti őket az egyensúlyuk megtartásában. Majd a 7 színes, selyemcsíkkal díszített mellény, amely a 7 lépcsőfokot jelképezi. De nem maradhat el a castañuelas sem, amelyet tradicionális eljárással –csakúgy mint a pipákat- bruyére (briar) gyökérből készítenek. A castañuelasok a táncosok legféltettebb kincsei, egyedi, virágos mintával és saját monogramjukkal díszítve. Ezeket sosem ajándékozzák el, de a hagyomány 400 éves története során, még arra sem volt példa, hogy ez apáról fiúra szállott volna, mint ahogy például a szintén nagyon személyes színes kendők. És természetesen nem hiányozhatnak, a legfontosabb kellékek sem, a 45 cm-es, bükkfából készített gólyalábak sem, amelyeket merinó juh gyapjával töltött párnácskák segítségével erősítenek fel lábukra.

A felöltözés és a gólyalábra állás, egy külön kihívás, amelyben volt táncosok segédkeznek. Szintén ők azok, akik további önkéntesekkel, az idelátogatók ezreivel együtt szorosan alkotják a biztonságos „matracot”, a táncosok útján. Mária Magdolna szent szobrát a San Andrés templomban őrzik, ahol tiszteletére szent misét celebrálnak, majd képét kiviszik a templom elé. Ott, a már két sorban felsorakozott táncosok, ingadozva, egyik lábról másikra állva várják, hogy Ők is leróhassák tiszteletüket. A felharsanó duda- és dobszóra megkezdik táncukat, majd a zene egyre gyorsuló ütemére pörögni kezdenek, és egymás után elindulnak, hogy egy meredek, szűk sikátoron lefelé táncoljanak, aminek végén még egy éles kanyar bevétele után, hét lépcsőfokon is lepörögnek. Így érthető, miért is van szükség a nézőkből álló „puha matracra”, hiszen az egymás ellen időre versenyző táncosok dolgát nem csak a csúszós kő, és a lépcső kövei közti rések -amibe könnyen beszorulhat a faláb- nehezíti meg, hanem a megállás is, amire sok lehetőség nincs. Mint mondják a táncosok, Ők nem félnek, hiszen Santa Mª Magdalena védelmezi őket.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!