Valencia grandiózus ünnepe, nagy eséllyel indulhatna dobogós helyezésért, ha egyszer, bármilyen okból is, de megpróbálnánk rangsorolni a spanyol fiestákat. Visszatekintve a XVIII. század ácsműhelyei előtt égő kis máglyákra, tényleg csak csodálni lehet, hogy az azóta eltelt sok év alatt, a város lakói miként „lobbantak lángra” a helyi tradíció iránt, aminek tüzét máig nem lehet kioltani. A Fallas történetében ez az év külön emlékezetes marad, hiszen 2017-ben először az Unesco, Szellemi kulturális világörökség védjegye birtokában ünnepelhettek.

A valenciai ácsok és asztalosok, védőszentjük, Szent József (március 19.) előtt tisztelegtek a műhelyeik ajtajában égő máglyákkal, amit a lehulló, és selejtes faanyagaikból raktak. A XVIII. század végére, Spanyolországban egyre több helyen veszik át más európai országok télbúcsúztató szokását, miszerint szegényesen felöltöztetett bábukat (pelele) égetnek el szimbolikusan. Az ácsmesterek hittek a tűz tisztító erejében, ezért saját maguknak kezdenek bábukat faragni, hogy azok elégetésével, jelképesen megszabaduljanak a tél nehézségeitől, és egyben köszöntsék a tavaszi megújuló életet. A szokás kialakulása után, a városi mesterek hamarosan versengeni kezdtek egymással, a bábuk elvesztették hagyomány szerinti csúf kinézetüket, és inkább egymást kigúnyoló figurákat faragtak, viszont törekedve, hogy minél élethűbb és szebb munka kerüljön ki a kezük közül.

Később a barriok –városnegyedek- mesterei összefogtak, és már a város, illetve az ország megbotránkoztató történéseit elevenítették meg, az egyre nagyobb, és összetettebb közös faragványaikkal. A versengés továbbra sem állt le, ezért a csapatok művészeket fogadtak fel, a mind mesteribb alkotások megtervezéséhez. A Fallas történetében örökre emlékezetes marad az a legvitatottabb szobor, amit a híres katalán művész, Salvador Dalí tervezett (1954), és aminek megépítése a kor technikai lehetőségeivel, és megoldásaival egy igazi kihívást jelentett. Ennek ellenére az alkotás ugyan elkészült, de a közönség egyszerűen nem tudta értelmezni a „Szürrealista Bikaviadal” megjelenítését, kritikák tömkelege zúdult az építtető csapat nyakába, és nagyratörő terveik csúfos kudarcba fulladtak.

"Corrida de toros surrealista" - Salvador Dalí (1954)

A Fallas első írásos emléke egy 1784-ből származó hatósági irat, amelyben a máglyák elrendezését szabályozzák, elsősorban tűzvédelmi szempontokból. Ugyanakkor, lakossági kérésre (!), először csak 1891-ben rendelnek ki hivatalból tűzoltókat, hogy felügyeljék az égő szobrokat. Sajnos a XIX. századból sem maradt fenn sok emlék, a legjelentősebb bizonyítékok a fiesta létezéséről, egy 1860-as grafikai ábrázolás, és két fénykép 1889-ből.

A Fallas 1860-as grafikus ábrzolása

A legrégebbi fényképes emlék (Foto: Derrey, 1889)

A XX. század elejétől azonban felpörögnek az események, különböző programokkal bővítik a fiesta palettáját, többek közt, 1921-ben az első Fallasi Bikaviadal megrendezésével. Az egyre ismertebb fiestára lassan az egész ország kíváncsi, így 1927-ben befut az első különvonat, amelyen spanyolok ezrei érkeznek az ország különböző pontjaiból. Az évről-évre felkapottabb ünnepet 1932-től öt naposra bővítik (eredetileg 2 nap volt), de népszerűségét az is igazolja, hogy nem csak több tartományi városban kezdenek el hasonlóan ünnepelni, hanem 1959-ben, Buenos Airesben megrendezik az első tengeren túli Fallast. A Spanyol Polgárháború alatt Dél-Amerikába menekült valenciai emberek, olyannyira nem tudnak elszakadni gyökereiktől, hogy két év múlva, összesen 372 ember érkezik hajón vissza hazájába az ünnepekre.

Különvonat érkezése az Estació del Nord állomásra (1927)

1937-ben, a Polgárháború kitörése előtt, ugyan tartottak Fallast, de mindkét fél propaganda szellemű szobrokat vonultatott fel, amiket aztán politikai nézetük védelmezése miatt végül mégsem gyújtottak fel, így ezt az évet a fiesta történetében nem veszik számításba. A háború éveiben (1937-39) az ünnep elmarad, és ezt követően, Franco diktátor uralma alatt cenzúráznak minden politikát célzó gúnyolódást, amely addig a szobrok fő témáját adta. Ezt megelőzően, 1896-ban is hasonló okokból maradt el az ünnep, aminek oka, hogy az egyre élesedő Kubai helyzet miatt szinte minden csapat erre a témára összpontosított. De, a spanyolok ellen -épp március elején- kitörő kubai függetlenségi háborút kritizáló szobrok felállítását a város vezetősége megtiltotta.

Valenciai ünneplő nők (falleras) hagyományos öltözete és hajviselete

Ma már évente 800 Fallast állítanak, amelyekre közel 1 millió ember kíváncsi, március 15-19. közt. A szobrok egyes részleteit továbbra is fából faragják ki, azonban a figurák nagy része jól égő papírmaséból készül több hónapon át, amelyek összeállításának lépéseit napokon át követhetjük Valencia utcáin és terein. Az alkotások zöme, az épp aktuális politikai események, és a közvéleményt foglalkoztató hírességek szatirikus ábrázolásai, tehát nem meglepő, hogy ebben az évben lépten-nyomon Trumpal találkozhattunk. És, mint ahogy az amerikai elnök is, évről-évre megkegyelmez egy hálaadási pulykának, így a spanyolok is szavazás útján kiválasztják azt az egy alkotást, amely megmenekül a lángoktól, és a Museo de Fallasba kerül kiállításra. A legjobb alkotásokat 1901-től különbözőképp jutalmazzák, de az első pénzdíjat csupán 1942-ben osztják ki, ami ekkor 3000 peseta volt, míg a nyertes alkotás költsége 22000 pesetára rúgott.

"Attila hun király Rómát fenyegeti"(2017)

Az ünnepi sorozat egyik kedvelt programja egy petárdatípusról kapta a nevét. A Mascletá, jóval a hivatalos ünnep előtt, március 1-től veszi kezdetét, amit ezután minden nap 14 órakor megismételnek. A városháza előtti téren, 19 napon át, 19 pirotechnikai cég mutatja be a látványban, és hangerőben közel azonos produkcióját, amely során, 6 perc alatt, 120 kiló lőport füstölnek el. A mutatvány ma már biztonságos, a kordonokkal elkerített petárdaerdők füstjét a tömeg csak messziről figyelheti. Azonban a Mascletá elődje ennél sokkal izgalmasabb volt. 30 utcát átfonó, kábelekre erősített petárdák sorozatos robbanásai elől a spanyolok épp úgy futottak, mintha egy másik közkedvelt programjuk zajlana, amikor az egyetlen cél, hogy gyorsabbak legyenek a nyomukban lihegő feldühített bikáknál.

A valenciai tavaszi ünnepsorozatból, természetesen nem hiányozhat a város védőszentje előtti tisztelgés sem, ami itt nem egy megszokott körmenetet jelent. Mivel a Gyámoltalanok Édesanyja (Virgen de los Desamaparodos) a Virágok védőszentjei is, ezért az emberek felajánlásként (Ofrendá) színes virágcsokrokkal járulnak a Virgenről elnevezett bazilika elé. A közel 100ezer csokrot egy 15 méter magas, fából készült vázba tűzik, és a kétnapi munka eredménye egy gyönyörű, virágtengerbe öltöztettet Szent képe. Ezen kívül még egy hatalmas virágszőnyeget is kiraknak, amely a bazilika homlokzatát díszíti. Az utolsó virág betűzése után, egy fél órás tűzijáték (Nit de Foc) veszi kezdetét.

Az 5 nap záróeseménye, a Fallasok elégetése ezek után már csak hab a tortán (Cremá). A 799 alkotás meggyújtása két részletben zajlik, a kisebbek este 10-kor, a nagyobbak pedig éjfélkor lobbannak lángra. A tűz láttán, a spanyolok egyik szeme sír, a másik nevet, hiszen szemük láttára ég porrá az elmúlt egy év munkája, ugyanakkor mi jobb dolog is történhetne velük, minthogy másnap újból nekifogjanak a következő grandiózus fiesta megszervezésébe.

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!