24 órás dobfesztivál

Szent Sebestyén napján (január 20.) nem is lehetne másképp, minthogy az azonos nevű spanyol város, San Sebastián (Donostia - a város baszk neve) ünnepeljen. A francia határtól mindössze 20 kilométerre, a gyönyörű Vizcaya öböl partján fekvő város, az ország legelegánsabb üdülője, ami nem nélkülöz semmilyen luxust sem. A város nem csak szépségéről, hanem a milliónyi kulturális eseményeiről is híres, na és persze a fantasztikus konyhájáról, amely világszinten elismert és ami sok híres séfet inspirál már évek óta.
sansebastian.jpg

A város védőszentje tiszteletére rendezett Tamborrada, január 19-én, pontban éjfélkor kezdődik. Az ünnep eredetét keresőknek egészen 1597-ig kell visszamenniük, ami előtt még nem létezett San Sebastián nevű város. Ebben az évben pestis ütötte fel a fejét az itt lévő kis településen, és az emberek a közeli San Sebastián templomhoz zarándokoltak, hogy a szenthez könyörögjenek a járvány megszűnéséért. Imájuk meghallgattatott, hálából városukat a szentről nevezték el és innentől kezdve minden évben körmenet rendeztek Szent Sebestyén tiszteletére. Ezzel ki is pipálták a minden spanyol városnak kötelező vallásos ünnepet. Itt azonban az időben egy kicsit ugrani kell.

A Napóleon elleni (Félszigeti vagy Függetlenségi háború, 1808-1814) háborúk idején San Sebastián egy katonai táborhely volt, és a város főterén minden hajnalban alakulati mustrát tartottak. Az ország északi tartományaiban, már ebben a korban is nagy hagyományai voltak a közkedvelt Karneváloknak, így elkerülhetetlen volt, hogy a katonai felvonulásokat előbb-utóbb ne figurázzák ki, és a cinikus hangvételű előadásoknak ne találjanak helyet valamilyen formában a téli ünnepek alatt. A karneváli időszak előszeleként, az emberek, a január 20-i szent körmenetre is egyszerűbb jelmezekbe bújtak. Majd először 1836-ban, megjelenik a katonai öltözet, amely jelmez a Függetlenségi háborúban részt vevő Gipuzkoai zászlóaljak egyenruháira emlékeztetnek. A vallási ünnep szép lassan egy karneváli eseménnyé alakul át, a karneváli hangulatról pedig a katonák dobütemei gondoskodik.

tamborrada12.jpg

1871-ben, az első szervezett keretek között működő dobos csapat, útjára indítja a ma Tamborrada néven ismert ünnepet. A fiesta múltja azonban nem volt zökkenőmentes, az eltelt évtizedek alatt sok próbatételt kellett kiállnia. A Vizcayai-öbölben nem ritkák a nagy viharok, és az új cipőben járó Tamborradát az időjárás szeszélye szerint igazítják, figyelmen kívül hagyva a város védőszentjének napját, ami persze a város lakóinak nemtetszését vívja ki, a felvonulás többször el is marad. Ezt tetőzte, hogy 1903-ban X. Piusz Pápa betiltja az ünnepet, amit csak jóval a pápa halála után sikerül újjászervezni.

tamborrada11.jpg

1924-ben, a Gaztelubide egyesületnek köszönhetően a Tamborrada új lehetőséget kap. A szervező egyesület szemlélete szerint a Tamborrada kezd külön válni a Karneváli fiestáktól, szépen lassan eltűnnek a karneválokra jellemző túlkapások és a maskarás figurák is a résztvevők soraiból. Mondhatni ez a szerencséjük, hiszen Franco diktatúrája alatt (1937-1976) betiltják az összes spanyol Karnevált. A tilalom alól San Sebastiánban könnyen ki tudnak bújni, a Tamborrada már egy önálló lábakon álló, katonai-zenés parádé. A régióban ezzel közel 40 évre szinte "egyedül” maradnak a nagy tradíciójú ünnepek megrendezésében. Ugyan több karnevált a tilalom ellenére titokban megtartottak, de a spanyol nép nyilvános „cirkusz” nélkül nem maradhat. Így a San Sebastiáni felvonulásra egyre több szervezett zenész „alakulat” jelentkezik, akik mind más uniformisban jelennek meg.

Tehát a város ma ünnepel és persze nem is akárhogy. Az előzetes regisztrációk szerint, a Tamborradán 2017-ben, 140 dobos csapat vesz részt, összesen kicsit több mint 17300 fővel. Az alakulatokat 20-50 pergődobos, 50-100 hordódobos (szakácsjelmezben), zászlóvivők, valamint népes rezesbanda alkotja. A nap során megállás nélkül tart a csapatok felvonulása, miközben megállás nélkül zenélnek és dobolnak.

tamborrada21.jpg

A fiesta január 19-én pontban éjfélkor kezdődik. San Sebastián főterén (Plaza de la Constutición) a Gaztelubide egyesület joga és tisztelete, hogy teljes létszámban felálljon és karmesterük intésére kezdetét vegye a 24 órás non-stop dobfesztivál. Szintén ekkor kerül sor a zászlófelvonásra is. A főtéren helyet kapnak még a többi dobos csapat hivatalos képviselői is, akikkel együtt, éjfélkor elkezdik Sarriegui dallamait játszani. Raimundo Sarriegui Echeberría, 1838. március 15. született, a kor neves baszk zeneszerzője. Egy katonazenekar karmestereként, csupán 22 évesen megkomponálja a Marcha de San Sebastian-t, amely a város himnusza lesz. Sarriegui nevéhez számos mű kötődik, és természetesen a csapatok ezeket játsszák egész nap.

Nekünk magyaroknak érdekessége a mai napnak, hogy Sarriegui egyik műve a „Comparsa de los Caldereros de la Hungría”. Az öböl és térsége, már a XIX. század előtt is fontos megállóhely volt a nomád, vándorló törzsek útvonalán. Sarriegui művét a réz edényeket javító vándor magyaroknak címzi. A dallam a mai nap is többször felcsendül, viszont a magyar edényjavítóknak külön ünnepe is van San Sebastián városában... de ez már egy másik történet... (februárban meglepetés riporttal beszámolok erről is!)

Még több spanyolos témáért, történetért és érdekességért látogass el a SPOTT Facebook oldalára!

Spanyolországi túrákért pedig nézz körül a Spanyolban Otthon weblapján!